A gigaarénák megtelnek, a kis klubok padlóra kerülnek

A The Guardian járta körbe tényfeltáró cikkében, hogy mennyire nehéz az élő zenés szórakozóhelyek élete az Egyesült Királyságban. Az ember gondolhatná, hogy a könnyűzene egyik legerősebb nagyhatalmánál nem veszedelmes a helyzet, de az élő zenés szórakoztatás a szigetországban sem fenékig tejföl.

Hazánkban az elmúlt években számos változás történt a könnyűzenei klubéletben – kiemelten az underground szcénát tekintve. Rengeteg élő zenés klub és koncertterem tolódott ki a perifériára. A fővárosban számos jól ismert koncerthelyszín kellett elköltözzön vagy változtasson – ha csak a Dürer Kertre gondolunk.

azzal, miként próbálták átvészelni az energiaválságot és az inflációs helyzetet, mennyivel lett nehezebb a hazai és külföldi előadók lekötése egy-egy bulira. Bár a klubok bizakodóak voltak, ráadásul az idei helyzet több koncerthelyszínen is javult, nem csupán hazánk küzd a fenntarthatóság és a megváltozott koncertlátogatási szokások nehézségeivel.

A The Guardian cikkéből kiderült, hogy csupán 2023-ban 125 helyen szűnt meg az élő zenés szórakoztatás az Egyesült Királyságban – ezeknek a kluboknak a fele végleg be is zárt. Olyan ikonikus helyek is a halálsorra kerültek, mint Bath városának Moles nevű koncerthelyszíne, amely 45 éve vállalt aktív szerepet a könnyűzenés szórakoztatásban. Hasonló sorsra jutott a Melodic Distraction Liverpoolban és a birminghami Velvet Music Rooms.

Nem csupán a koncerthelyek vannak bajban. Számos előadó vagy nem tudja megengedni magának, hogy turnézzon, vagy félbe kell hagynia a veszteség elkerülése érdekében. A teljes ökoszisztéma omlik össze

– fogalmazott a lapnak Mark Davyd, a Music Venue Trust szervezet alapítója.

Ha küzdenek a fiatalok, a klubok is szenvednek

Számos szórakozóhely tulajdonképp „nonprofit” módon működik: a bevételeiket visszaforgatják fejlesztésbe. Volt olyan klubtulaj, aki a Covid-lezárásokat arra használta, hogy a megmaradt pénzből felújítsa a helyiség felszereltségét, ma pedig ebben látja azt, hogy még nem kellett bezárjon a hely.

A teljes folyamat ára megemelkedett, a művészek díjától a sör nagykereskedelmi árán át a szállásig és a zenekarok útiköltségig

– fogalmazott Nathan Clark, a Leedsben lévő Bourden Social Club tulajdonosa

A The Guardiannek elmondta, náluk hiába van sokszor telt ház, a helyzet „korántsem olyan rózsás, mint ahogy kinéz”. Nem is olyan rég épp egy ausztrál pszichedelikus rock zenekart akartak felléptetni, minden előkészület megvolt, azonban a banda énekesét Manchesterben kutyatámadás érte, ezért le kellett mondani a koncertet.

Az esetért nem lehetett felelősségre vonni senkit, holott mintegy ezer jegy ment el az egyébként telt házas bulira. Bár a belépők árát vissza lehetett adni, az előzetesen kibérelt színpadtechnikát, a technikusi segítséget, a leszerződtetett biztonsági szolgálatot és a cateringet már nem tudták megtéríteni.

Clark klubjának is épp tetőfelújításra lenne szüksége, hogy a biztonságos működést fenntarthassa, azonban ennek költségei esetükben megközelíthetik a százezer fontot, amely nagyjából 45-50 millió forintot jelent.

Az A38 marketingvezetője, Berta Zsuzsa 2023-ban még arról mesélt nekünk, hogy a megemelkedett benzinárak miatt egyre nehezebb nem helyi előadókat leszervezni. A zenekarok nehezen engedhetik meg maguknak a nagyobb távolságok megtételét, de közben az sem jelent megoldást, ha ezt a klubokra hárítják, amelyeknek szintén nem volt könnyű dolguk az elmúlt pár évben.

Több angol tulaj azon az állásponton van, hogy a legnagyobb anyagi kiesést a fiatalok és a diákság pénzügyi gondjai okozzák, holott ők kellene legyenek elsődlegesen az aktív közönség. Még tavalyi gyűjtésünk kapcsán hasonló véleményen volt Filep Ákos, a Gödör Klub vezetője, aki elmondta, hogy amennyiben az emberek anyagi gondokkal néznek szembe, azt elsősorban a kultúrafogyasztás érzi meg.

Arénák aranykora

A The Guardian cikke az angliai helyzetet tekintve arra világít rá, hogy egyre jobban leválik egymásról az óriáshelyszínek, valamint a közepes méretű klubok és koncerttermek piaca. A gigahelyszínek továbbra is gőzerővel működnek, ami azt mutatja, van még igény az élő zenére, azonban a 600 főt befogadni képes helyek agonizálnak.

A Band on the Wall nevű manchesteri koncerthelyszín vezetője Gavin Sharp úgy fogalmazott a The Guardiannek:

Egyszerűen nincs benne pénz az üzemeltetőknek, a személyzetnek vagy a zenekaroknak. A közönség általában fiatal, és nem engedheti meg magának a reális jegyárakat, ezért a helyszínek gyakran fiatalos lelkesedésből működnek, a személyzet pedig minimálbérért dolgozik. Az emberek lényegesen kevesebbet isznak, és a jegyek alig fedezik a kiadásokat, így az eddig fogyasztásból működő modell már nem életképes.

Jó pár élő zenés brit klub, amely a pandémia kezdetén nem rendelkezett elegendő tőkével, mégis valahogy kihúzta mostanáig, vagy adósságba verte magát, vagy közösségi adománygyűjtésből és támogatói segítségnek hála maradt életben. De sokszor ez sem volt elég, hacsak a Moles esetére utalunk vissza, amely tavaly végleg be kellett zárjon annak ellenére, hogy egykor olyan bandák fordultak meg ott, mint a The Cure, az Oasis vagy az Eurythmics. A klub zárás előtti utolsó két koncertestjén telt ház volt,

Érdekes módon az arénák kultusza – amely hazánkban is jól látszik – virágzik annak ellenére, hogy az underground klubélet súlyos veszteségeken ment át az elmúlt években. Akad olyan angol aréna a maga több mint 20 ezer fős befogadóképességével, amely csak 2024-re mintegy száz eseményt kötött le – történik ez annak ellenére, hogy a jegyárak jócskán megugrottak.

Mark Davyd szerint ebből a szempontból egyfajta „aranykorban” élünk, mert a legnagyobb pop- és rocklegendák egy része még épp rója az utakat, miközben a kilencvenes és kétezres évek bandái is aktívak. Ha a hazai példát nézzük, ezt megerősíti a számos, gyors felfutású előadó, és máris nem tűnik olyan soknak egy évre száz arénakoncert. Csupán a budapesti arénák programtábláit figyelve – legyen az egy MVM Dome vagy egy Papp László Sportaréna –

Gavin Sharp úgy véli, hogy angol viszonylatban ez a fajta szakadás nem lesz sokáig fenntartható, és előbb-utóbb valamelyik könnyűzenei szektorban sor kerül egy nagyobb összeomlásra – ha 125 élő zenés klub megszűnését még nem tekintenénk annak.

Nem céltalan a harc

A The Guardian cikkének szerzője kevés virágzó kivételt talált, de üdítő sikerként könyveli el azt, ahogy az Old Woollen – egy nagyjából 500 főt befogadni képes klubhelyszín – tartja fenn magát. Ők nem csupán koncertekre korlátozódnak, noha punkoktól alter bandákig mindenki jár oda fellépni. Amikor viszont épp nem zenés helyszínként szuperálnak, önjelölt stand-up komédiásoknak vagy tematikus beszélgetéseknek ad otthont a hely,

Noha nincs minden veszve, a brit klubtulajok és a szakember úgy vélik, egyfajta holtpontot ért el az élő zenés undergound élet. Azt gondolják, vagy a piac, vagy a kormányzat beavatkozására van szükség, különben biztos, hogy a közepes és kis klubhelyszínek ökoszisztémája szinte teljesen össze fog omlani.

Alig maradt kicsi vagy közepes méretű zenés koncerthelyszín a főváros szívében – még a Gödörnek is csak többszöri költözés árán sikerült megtartania magát a Teréz körúton belül. Ettől függetlenül látszik az igény a könnyűzenére, még klub szinten is, így az underground zenekultúra életben tartása nem céltalan harc.

(Borítókép: Nine Black Alps koncert a Molesban 2005-ben. Fotó: Jon Kent / PYMCA / Avalon / Getty Images)