Beton.Hofi koncertre menni valódi életérzés. Ismerős dallamok és ismerős arcok várják a közönséget, a zömében Z generációs fiatalokat. Adott egy előadó, aki láthatóan élvezi, amit csinál, és aki nem fél más előadókat is maga mellé hívni a színpadra.
A rivalizálás ismeretlen fogalom lehet a szótárában, olyan érzésünk van, mintha mindenkivel jóba lenne, mintha bárkit tennének mellé a színpadra, ő tíz másodperc alatt megtalálná vele a közös hangot. A közönség pedig éppen ezért imádja – őt és a munkásságát is. Mert nyit mások felé, mégis önazonos, és nem veszi át a többiek stílusát: a nap végén is Beton.Hofi marad. Az a Hofi, aki ismerős, és komfortérzetet nyújt, mint egy jó ölelés. Pont, mint az ölelés, amit Krúbinak adott a színpadon...
Schwarcz Ádám futballistaként egész szép karriert futott be, félprofi szinten rúgta a bőrt, de Beton.Hofi néven, rapperként ért fel igazán a csúcsra. A focistaháttér ismeretében magától értetődő, miért futballelemekkel teletűzdelt koncertet adott az MVM Dome-ban az újhullámos hiphop egyik hazai kedvence.
A vizuális elemek és a színpadkép láttán egyből olyan érzés foghatta el a közönséget, mintha sportcsarnokban járna – ez mondjuk így is volt –, és egy teremfoci-bajnokság nézőterén szemlélné a történéseket: a placc közepére egy mini focipályát húztak fel két kapuval és rikító szögletzászlókkal, négy óriási kivetítővel, és persze mezes srácokkal – akik egyben a zenészek is voltak.
Beton.Hofi mint egy meccsre készülő ökölvívó, úgy vonult be a küzdőtérre. Hungary feliratú válogatottmelegítőben, mosolyogva, magabiztosan, a közönségből néhány lányra kikacsintva, a fotós árokban pár rajongóval lepacsizva érkezett meg közénk, pontosabban a miniatűr futballpályára emlékeztető színpadra a Dome közepén.
HARD RESET című, Hundred Sinsszel közös dalával nyitott, mindössze négy perccel a hivatalos, fél 9-es kezdés – és a közönség Ádi, Ádi, Ádi skandálása – után.
Ez lesz az eddigi legfontosabb show-m, minden létező értelemben
– harangozta be korábban a koncertet, ami jelentésben bizony jobb és több volt, mint megjelenésben. A fél zenei szcénát kihozta a színpadra, a koncerten egy kisebb fesztivál képzeletbeli, ám nagyon is lehetséges lineupja vonult fel.
Krúbi, Co Lee, Pogány Induló, ANUBII$, Giorgio, Ajsa Luna, a Budaörsi Fúvós Zenekar, Dom Beats, Glsch, Gyányi Marci, Hundred Sins, Háló Geri, Kovács Gerrison, Miki357, Miller Dávid, Nagy Emma, nkn one, Pándi Balázs, Realisztik, Txy Bandi, UFO, a Vivance Mazsorett Csoport, VZS: egy, a közösségi médiában megosztott fotó alapján az említett előadókat várhattuk a színpadra.
Hőseink pedig jöttek, és tovább fokozták a bulit, a színpadon egy-egy feat erejéig odatették magukat – igaz, a Kizza Ping feliratos pólót viselő Miller szinte első perctől az utolsóig Beton.Hofi mellett tolta a műsort. Sajnos Miller hangja harmatgyenge volt – vagy a hangosítás volt borzalmas –, mindenesetre a küzdőtérről jóformán semmit nem lehetett hallani belőle, hacsak ki nem engedte a hangját (erre viszonylag ritkán került sor). Krúbi esetében is ugyanígy fogalmazhatnánk, igaz, őt legalább, színes ruhájának hála, könnyen ki lehetett szúrni a színpadon.
A rossz hangosítás Pogány Indulónál is fület szúrt, az MVM Dome-ban másfél hónapja fellépő fiatal rapper dörmögése szintén erőtlennek hatott, mintha a mikrofon csak dísz lenne, nem pedig hangerősítő eszköz. Gondolhatjuk, hogy zavar van a rendszerben, ha Pogány Induló hangját nem hallani... (A lelátón jobban lehetett hallani az énekeseket, erre többen felhívták a figyelmet. A nézőteres hangosítást ellenben sok rajongó kifogásolta a koncert alatt és után is.)
A női vendégelőadót, a Tiszalökön is közreműködő Ajsa Lunát például kimondottan jól lehetett hallani a többi énekeshez képest – talán a női hangot jobban befogadja az ember füle? Lehet, mindenesetre a szemük befogadta, üdítő volt látni egy női arcot a sok férfi fellépő között.
A vizualitásra visszakanyarodva: kiemelendő, hogy a szervezők nem könnyítették meg a fotósok dolgát, ugyanis a normális fények hiánya fotózás szempontjából nem volt a legideálisabb. A nézők, bár élvezhették a látványt, a sötétbe burkolózó, színes fényoszlopokkal megvilágított termet, de összességében kicsit olcsó és egyszerű megoldásnak tűnt a focikapukon kívül kizárólag fényekkel operálni – nem lehet azt mondani, hogy a látványvilágért felelős munkatársak túlzásba vitték volna a színpad életre keltését.
Már a koncert elején tudtuk, hogy a több mint kétórás bulit egyszer megszakítják, de arra nem voltunk felkészülve, hogy kétszer is. A meccshangulat tovább fokozódott a félidőben (pontosabban harmadidőben), amikor egy tizenegyesrúgó verseny keretében három néző között döntötték el Millerék, ki viszi haza a gigantikus tévét, a góllövő verseny ajándékát. A kapuban egykori válogatott kapusunk, Hegedüs Lajos védett. A két fiú hibázott, az egy szem nő, Ariella azonban elsőre a kapuba juttatta a labdát.
A közönség soraiból ennél a jelenetnél két fiatal lány hangot adott elégedetlenségének, „lekínosozták” a jelenetet. Való igaz, mi is rajtuk, nem pedig velük nevettünk.
A bizarrságot tovább fokozták a rézfúvósok és a pomponlányok, akik a nyolcperces szünetben boldogították a közönséget, amíg Hofi új szerkóba: egy fekete melegítőbe bújt. A második félidőt ebben a szettben nyomta végig, aztán jött a harmadik felvonás.
Bár elérzékenyülésről nem volt szó, megható volt látni, ahogy beton.hofi a zenésztársaival bánik.
Nem akarta túlragyogni őket, hagyta kibontakozni az előadókat, akik láthatóan legalább annyira élvezték az estet, mint a főszereplő. Az új számok szépen beilleszkedtek a régebbi dalok közé, mind stílusukat, mind hangzásukat tekintve. Két óra tömény Beton.Hofi-muzsikát kaptak a rappertől azok, akik jegyet váltottak.
A harmadik rész már rövidebbre sikerült, de ebben a körülbelül húsz percben kis túlzással elszabadult a pokol. A Bagira, Beton.Hofi legnagyobb slágere szinte szó szerint földrengést okozott, akkora pogó ment középen. Az énekesről közben lekerült a feketemackó-szett, a 0-ás mez. Az imidzsének számító fehér asszonyverőben (ujjatlan trikó), egy kiadatlan dal néhány sorával fejezte be a koncertet.
Valódi lezárásként azért rázendített a Bagira mulatós verziójára, közben pedig a többi előadó is csatlakozott hozzá a színpadon, hogy szivárványszín fények alatt csűrjék ebben a komikus jelenetben. Ebbe a végszóba nem lehet belekötni...
A bulin Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, valamint Vitézy Dávid, az LMP főpolgármester-jelöltje is ott volt – utóbbit az Index elcsípte a koncert után.
Nagyon jó volt, nagyon szeretem őt, az új albumról a Meggyfán a kedvencem. Már a Szigeten is voltam Beton.Hofi-koncerten, az is jó volt. Nagyon kíváncsi voltam, milyen egy stadionkoncertje. Meglepő, de a mulatós Bagira is bejött
– mondta lapunknak Vitézy Dávid.
Összességében tehát kijelenthető, hogy a bulinak voltak kisebb hibái, de a hangulat príma volt, a fellépőket tekintve pedig kimondottan színvonalas és up-to-date koncertet kaptunk: szinte mindenki színre lépett, aki számít a hazai újhullámos hiphopvilágában.
(Borítókép: Beton.Hofi. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
