Kivégzik önmagukat, hogy magukat adhassák

Pont a napokban érkezett a hír, hogy a világ egyik legismertebb rappere, Eminem „kivégzi” korábbi alteregóját, Slim Shadyt – érkező új lemeze többek közt erről is fog szólni, ahogy az a címében is egyértelművé vált. A The Death of Slim Shady elnevezésű album lesz a rapper 12. nagylemeze, amelynek spéci intrójában azt találgatják, ki is végzett az alteregóval. A videóban megszólal 50 Cent és Eminem is.

Az előadótól sosem állt távol, hogy különféle sztorikat írjon, történeteket alkosson dalaival. Számaiban popkulturális kifejezéseket is létrehozott (akár a Stan), így kivégezni alteregóját – amit akár színpadi perszónája, maga Eminem is tehetett – voltaképp egyfajta megújulás, egy nagyobb dobás része.

Nem árt átismételni, hogy az előadói név és az alteregó eltérő dolgok a popiparban. Számos művész úgy szeretne új fejezetet nyitni karrierjében, vagy épp időszakos változást beiktatni, hogy létrehoz egy a korábbi személyiségétől eltérő színpadi perszónát, amihez más alkotói és stílusbéli megközelítés is párosul. Ez többségében eltér saját személyiségétől, vagy annak erősen karikírozott és szélsőséges formáját mutatja meg.

Az átalakulás mesterei

Talán nem meglepő, hogy az egyik leggyakoribb művészeti ágazat, ahol alteregók jelennek meg, az a könnyűzene. Estéről estére lépnek színpadra a zenészek, akik általában igyekeznek önmagukat adni, azonban könnyen eljuthatnak arra a pontra, hogy változásra vágynak, hogy új területeket akarnak felfedezni a művészetükben.

Az ilyen előadók közül a zenei kaméleon, David Bowie volt talán a legikonikusabb, akinek nem csupán egy ilyen speciális karaktere volt. Ő ahelyett, hogy egy teljes karriert tolt volna le Bowie-ként, különféle időszakokat élt meg. Színpadra lépésekor és művészeti tevékenysége során felvette Ziggy Stardust, Aladdin Sane, Halloween Jack, a Thin White Duke vagy The Blind Prophet szerepét – pályafutása alatt ezt az öt fő alteregót jelenítette meg. 

Elégedett vagyok a személyiségemmel. Kezdetben túlzóvá kellett váljak, ezzel megakadályozva az embereket, hogy bekategorizálhassanak, így teret engedve magamnak, hogy alkothassak

– fogalmazott korábban az énekes.

Noha kevés zenész akad, akinek olyan jelentős alterególistája lenne, mint Bowie-nak, azért sokan próbálkoztak ezzel az évek során. Ott volt Bono rosszfiús változata, MacPhisto, Jarvis Cocker zombiváltozata, Darren Spooner, de John Lennon és Paul McCartney is próbálkozott más névvel más projekthez, bár ők leginkább a The Beatles melletti alternatív útvonalként használták ezeket, nem valós átszellemülésként.

aki pályafutása során több sötét pápát alakított már – jelenleg Papa Emiratus IV néven fut. Zenekarának tagjai folyton cserélődnek, a szóbeszéd szerint számos híresség volt már vendég egy-egy koncerten, de mivel ők mind mint Nameless Ghoul állnak színpadra maszkban, így a színházi produkció karaktereivé válnak Forge-dzsal együtt.

Szintén izgalmas, amikor az alteregó nem csupán karakteri, de nemi átszellemüléssel is jár. A popzene hercege, Prince például felvette a Camille nevet, hogy hangmagasság változtatással egy feminin karakter bőrébe bújhasson.

aki 2010-ben Jo Calderone néven jelent meg egy Vogue-fotózáson, majd 2011-ben az MTV díjátadóján hozott zavarba többeket alakításával. A karakter You and I című dalának klipjében is feltűnik.

A színészek körében nehéz valódi alteregókra bukkanni, hisz a szakma lényegeként a művész újra és újra megtapasztalja az átalakulást, de Gaga mellett, aki a zenéből indult, és jelenleg színészi pályáján is egyre aktívabb, David Johansen is próbálkozott ezzel. Az előadó a nyolcvanas években kezdett egyre több filmes munkához jutni, miközben zenészként alteregója, Buster Poindexter felívelésének lehetett tanúja a közönség. 

Egy új nézőpont

Komédiáskörökben a karakterjátszás szintén gyakori, de kevesen mentek olyan mélyre az alteregók világában, mint Andy Kaufmann. A híres komikus alternatív személyisége, Tony Clifton az 1970-es években jött létre, és annyira ikonikussá vált, hogy olyan művészek is próbálták megszemélyesíteni, mint Jim Carrey vagy Bob Zmuda. Egykoron annyira erős háttértörténet és kultusz épült köré, hogy

Azonban nem csak színpadi előadók használtak alteregókat az alkotáshoz. Néha még a képzőművészek is arra vetemedtek, hogy más személyiség mögé bújjanak különféle okok miatt. Ilyen volt például Theaster Gates installációs művész, aki 2007-ben kiállítást szervezett, ahol Shoji Yamaguchi fazekasmester műveit állították ki, aki a második világháború után a Mississippi mellett telepedett le, és egy fekete emberjogi aktivistával házasodott össze.

A kiállításon Gates ugyanolyan áhítattal nézte a szoborremekeket, mint bármelyik vendég, sőt még Yamaguchi mester fiával is kezet rázott. A japán művészt elmondása szerint mentorának tekintette.

A japán művész fiát egy felbérelt színész alakította, a műveket pedig maga Gates készítette. Azért hozta létre a szigetországból érkezett mester karakterét, hogy új ötleteket próbálhasson ki, és új művészeti formákban tehesse próbára magát. Saját művészi gondolkodását próbálta egy másik szűrőn át, egy másik személyiség szemszögéből nézve is megvalósítani.

A számos alteregó története sok mindenben eltér, de egy ponton egyezik. Az alkotók ki akartak lépni a karakterük, nevük és személyiségük adta alapvető keretekből, ehhez pedig úgy látták jónak, hogy egy másik személyiség létrehozása a legalkalmasabb döntés. Hogy a cikkünk alapjául szolgáló Eminem történetben a rapper miért érezte szükségét korábbi alteregója, Slim Shady kiiktatásának, még nem tudni, de nyárra ígért lemeze valószínűleg izgalmas történeteket hoz majd.