Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A hagyományok egyre erősödnek. Ahogy tavaly is ránk szakadt az ég, majd hirtelen napfényesre tisztult az idő, úgy a 2024-es SopronFest pénteki napján is telibe kapott minket a vihar, azonban szombatra a felhők elvonultak, majd előbújt a nap. Ebben az alaphelyzetben érkeztünk ki a Lővér Kempinghez, ahol a fesztivál zenei kínálatának MOL – Új Európa Alapítvány nagyszínpadára voltunk kíváncsiak.
Itt mindennap a hazai könnyűzene legnagyobb nevei engedik át egymásnak a deszkát. Ahogy pénteken a Halott Pénz, az Elefánt, vagy a Follow the Flow vette birtokba a pódiumot, úgy szombaton, a magyar hiphop krémje, utánuk pedig a Tankcsapda, majd a Bagossy Brothers Company, végül Azahriah lépett a közönség elé.
A fél ötkor induló első program HIPHOP ALLSTARS néven jelent meg a programtáblában, ami három ikonikus rapformációt takart, név szerint:
Kezdésként az állati páros, Ricsipí és Qka MC lépett színre, akiknek nem volt könnyű dolguk. Az első sorokat kapunyitástól birtokba vették a lelkes Azahriah-rajongók, míg hátrébb nagy számban voltak jelen a Tankcsapda-fanok. Ezt tovább tetőzte a nap, a korai kezdés és az akkor még elég kis számú közönség.
Minden nehezítő tényező ellenére az Animal Cannibals derekasan helytállt, ráadásul olyan jól felpörgették a még abszolút bemelegítés előtt álló közönséget, hogy a végén az Ülünk a vonaton című dalhoz össznépi vonatozás is kitört. A srácok a koncert zömét lazára és poénosra vették, legyen szó nem létező visszatapsról vagy őket nem ismerő közönségről. Az önirónia és a baromi sok beletolt energia meghozta a gyümölcsét, s noha csupán ketten voltak a színen – hisz a zenék alapról mentek – a végeredmény egy igazán ütős buli lett.
A két józsefvárosi rappert váltotta egy veszprémi gyökerű csapat. A Hősök már DJ-szettel álltak a közönség elé, amihez néhány dal elteltével csatlakozott a csapatot gyakran erősítő énekesnő, Szélinger Anna. Eckü és Mentha elhozták a banda legismertebb számait, még a Kelemen Kabátban Maradjatok gyerekek című nótája is felcsendült, amiben Eckü annak idején közreműködött.
A HIPHOP ALLSTARS harmadik és egyben záró csapata nem más volt, mint Ganxsta Zolee és a Kartel.
Big Daddy, Siska és az ikonikus Döglégy istenesen megrázták a színpadot, meg jó szokásukhoz híven a káromkodásfát is. A gyerekbarát rendezvényre az összes létező 16-os karikát rá lehetett volna vágni, hiszen minden szexuális és obszcén megszólalás eldurrant, aminek egy Kartel-bulin el kell.
Emellett a csapat hangszeres oldalon nagyon is bizonyított. A dob, gitár, basszus felállás látványos és izgalmas műsort tolt. A hiphoptriumvirátus szép ívet írt le, hisz az Animal Cannibals csak rapperekkel volt jelen a színen, míg a Hősök kirakták a DJ-pultot is, azonban a Kartel mint zenekar remek pont volt az i-re, ráadásul jó átkötés a következő fellépőhöz.
Ugyanis a az ALLSTARS műsora után a magyar rock legismertebb bandája, a Tankcsapda lépett színre. Amíg a rapelőadók folyamatosan növelték és melegítették a közönséget, Lukács Laci bandájára már elég szép számban gyűlt össze a nép. Az erősítő formájú ledfalak és a pirotechnika, valamint a szikráztatógép összességében igazán rocksztári berobbanást biztosított a csapatnak, akik az Akinek látsz című számukkal nyitottak.
Itt már minden volt, mint a moziban. A közönség kántálta a Tankcsapda nevét, énekelték a dalokat, hatalmas pogó is kialakult, sőt még valaki crowd surföt is tolt. A Rock & Roll rugóját ráadásul online streamelte is a fesztivál − Lukács Laci elmondása alapján.
A Manapság haldokló visszataps kultuszában gyönyörű volt látni, hogy minden kierőltetés nélkül hatalmas, ritmikus ováció jött létre,
a közönség pedig addig ismételgette, hogy „vissza, vissza!”, amíg a debreceniek meg nem adták nekik, amire vágytak. A fanok rátermettségükkel kiérdemelték záró dalként A legjobb méreg című számot, amire az első sorok környékén végképp elszabadult a pogópokol.
A Tankcsapda rock & roll show-ja után némileg lenyugodott a nagyszínpad – addigra már a nap is teljesen lement. Az utolsó előtti fellépő a Bagossy Brothers Company volt. Noha a hangbeállás kicsit szokatlanul alakult, valamint az intró meglehetősen hangosra sikeredett, a kezdeti nehézségek után pillanatok alatt megteremtődött a hangulat. A zenekar egyszerű, de intenzív látványvilággal, színekkel és formákkal operált,
amihez a már-már összeolvadó dalok kellemes flow-hatást eredményeztek.
Nem telt bele sok idő, máris lányok kerültek az urak nyakába, és megindult a közös éneklés, csápolás. Itt sem kellett sokat kérlelni a közönséget, hogy tapsoljon a zenekarral való énekeltetés pedig kimondottan szépre sikeredett. Noha a visszataps itt nem igazán lángolt fel – inkább visszajövésnek érződött, mint visszahívásnak – a zenekar slágereivel és megteremtett hangulatiságával szinte teljesen megtöltötte a helyet – úgy, ahogy a közönség a nézőteret.
Innen már csak egyetlen lépés volt az igazi tumultusig, ami pillanatok alatt meg is történt, hisz nem akárki zárta a napot. A levegő akkorra már egészen lehűlt, de akkora embertömeg gyűlt össze, hogy ez csupán a széleken volt igazán kellemetlen.
A nap zárása Azahriah volt, ráadásul az énekes egyedül a SopronFesten lépett fel a Puskás arénás triplázása előtt. A hangbeállás végeztével a zenészek elfoglalták helyeiket, majd a félhomályban, rendezői jobbról besétált Azahriah.
A színek, lángok, vörös fények az intróval vegyítve majdhogynem egy törzsi szeánsz hatását idézték, amihez az énekes speciális szettje is hozzátett. Ugyanis a zenész tetőtől talpig feketében volt, de ezúttal még egyfajta fátyollal is elfedte arcát. Ez tovább erősítette a pillanat misztikumát, még akkor is, hogyha technikailag kihívás elé állította az énekest, főleg amikor nem kézben tartotta a mikrofont.
Mindennek ellenére Azahriah szépen áthidalta a ruha adta technikai nehézségeket, a koncert pedig szinte teljesen zökkenőmentesen haladt.
Minden zenészének igyekezett reflektorfényt biztosítani, miközben ő is kapott lehetőséget, hogy megcsillogtassa ének- és gitártudását, valamint billentyűs- és ütőshangszereken is játszott egy keveset.
A koncert első felében angol dalai és trapes alkotásai kaptak nagyobb hangsúlyt – noha tavalyi szerzeményével, az Introvertált dallal nyitott. A koncert kétharmadáig még abban sem lehettünk teljesen biztosak, hogy mi lesz a végkifejlet,
de ekkor feltűnt a színen DESH, és sorban felcsendültek a kooperációs dalok.
Zárásként elhangzott a közönségkedvenc RÉT és a mind1, a visszataps lehetőségét pedig egy elköszönéssel vágta el az énekes. Búcsúzóul, a koncert végén egy gyors kérdéssel Azahriah még kért egy villámfeedbacket arról, hány emberrel is fog találkozni egy hét múlva – a Puskás Arénában – amire óriási ovációban tört ki a közönség, jelezve a készülő telt házat, ami itt, Sopronban is összejött.
(Borítókép: Azahriah a SopronFesten 2024. május 18-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
