Megszólalni is nehéz volt a Balaton Sound fellépőjének lézerparádéja után

Mint megírtuk, július 3-án vette kezdetét az idei Balaton Sound fesztivál Zamárdiban, amelynek sajtóbejárásán Kádár Tamás, a Sziget Zrt. cégvezetője számolt be az újdonságokról. Megváltozott például a színpadok elrendezése, letisztultabb képet kapott a fesztivál, illetve az infláció ellenére próbálták szinten tartani az árakat – köztük kikötötték, hogy a vendéglátóegységeknél legyen pénztárcabarát menü, amelynek 3200 forintban maximálták az árát. Már az esemény legelső napján egy olyan lemezlovast köszönthettünk Zamárdiban, James Hype-ot, aki korábban még sosem lépett fel Magyarországon, a legendás dj, Paul Kalkbrenner pedig meg is szólalt az Indexnek. A Balaton Sound harmadik napja szintén érdekes előadókkal kecsegtetett, de mi főleg a nagyszínpad és azzal szemben található B Stage felhozatalára koncentráltunk.

A nagyszínpadon a délután folyamán egy magyar lemezlovas, Yamina pörgette a lemezlejátszókat. Ekkor még nem voltak túl sokan a fesztiválon, ahogy később, az este folyamán is a megszokotthoz képest látszólag kevesebben érkeztek – a csütörtöki naphoz viszonyítva legalábbis mindenképp, ami azért különös, mert a péntek rendszerint a fesztiválok leglátogatottabb napjai közé szokott tartozni. Yamina szettjét követően John Newmané volt a lehetőség, hogy bizonyítson a magyar közönségnek. A fesztiválozókat többször is „Hello Balaton” felkiáltással megszólító előadó egyébként már régóta visszajáró vendég Magyarországon, bár a legtöbben nem dj-ként, hanem énekesként ismerhetik őt. Az ő nevéhez fűződik többek között a Love Me Again című dal, amelyet számtalanszor adott elő hazánkban. Kevesen tudják, de Newman az éneklés mellett dj-ként is dolgozik, így Zamárdiba is egy szettel érkezett.

A produkció különlegessége volt ugyanakkor, hogy az előadó a saját szerzeményeit szintén lejátszotta, amelyekre hol ráénekelt, hol nem. Talán ő az első dj az idei Balaton Soundon, aki egyben énekes is. A közönség látszólag élvezte az új szerepben feltűnő Newman zenei kiteljesedését, akinek a szettje elég vegyes volt, hol EDM-, hol house, hol pedig dubstep elemekkel a lejátszott dalokban, amelyek között Swedish House Maffia-, DJ Blend- és Darude-szerzemények, pontosabban azok mixelt változatai is szerepeltek. Bár megcsillogtathatta volna jobban az énektudását, és nyúlhatott volna sokkal frissebb dalokhoz, mint Darude Sandstormja, hogy ne érezzük azt, tíz évet visszautaztunk az időben, de azt el kell ismerni, hogy a közönséggel való állandó kapcsolattartása tapsot érdemel. Olykor a pultra felmászva vagy az elé kisétálva állt a fesztiválozók elé, akiknek bejött, hogy Newman ilyen közel merészkedett hozzájuk, ahogy azon régi slágereket is értékelték, amelyeket ha csak néhány másodpercig is, de lejátszott.

Némileg könnyebb átmenetet jelentett Marshmello előtt Lost Frequencies, aki egyébként már korábban is fellépett a Balaton Soundon. Kezdetben kisebb színpadokon biztosítottak neki helyet, de már egészen a nagyszínpadig jutott. Ugyan John Newman produkciójának végeztével kissé elkezdett szétszéledni a tömeg, de a lemezlovas hamar visszarángatta a fesztiválozókat a színpad elé. Erre rásegített persze, hogy már épp esteledett, és a produkciója vizuálisan igen látványosra sikeredett, amit vélhetően a fesztivál más területeiről is láttak. Míg Newman esetében a fő színpadi elemeket a füstgépek és a lángcsóvák jelentették, Lost Frequenciest illetően már sokkal komolyabb technológiával dolgoztak, illetve lézereket is bevetettek. Newman vegyes felvágottja után szintén egy több műfajt ötvöző előadást hallhattunk, amiben már nem különültek el olyan drasztikusan a különböző zenei ágak, hanem képesek voltak egymással egy masszát képezni – Newman ehhez képest túl erőszakosan igyekezte megmutatni, hogy legalább annyira jó dj, mint énekes.

Minden, mi szem-szájnak ingere

Az est fénypontjának ígérkezett Marshmello, a mályvacukor maszkot viselő lemezlovas, aki már hazajár Magyarországra. A 32 éves amerikai dj nem aprózta el Zamárdiban való fellépését, és mindent bevetett annak érdekében, hogy övé legyen a fesztivál legemlékezetesebb show-ja, ami valóban így is alakult. Bár látszólag kevesebben látogatták meg az ő koncertjét, mint csütörtökön Paul Kalkbrennerét, viszont a technológiát tekintve jóval több szervezést igényelt a produkciója. Marshmello zenei stílusát több kategóriába lehetne besorolni, amelyek egyike sem mainstream, így nagy vállalás volt a Balaton Sound szervezői részéről, hogy meg merték lépni, hogy egy egész éjszakát szenteljenek az olyan rétegzenének számító műfajoknak, mint például a hardstyle, vagy amilyet Marshmello is játszik. Annak ellenére, hogy az efféle megosztó számok sokak ingerküszöbét átlépik, nem lehetetlen elérni, hogy valaki még úgy is végignézzen egy koncertet, hogy zeneileg egyáltalán nincs kibékülve vele. Erre jó megoldásként szolgálhat az ámulatba ejtő vizául, amire Marshmello esetében különösen ügyeltek, így többek között a lézerparádé mellett a magasba kilőtt tűzijáték, a színpad tetejéig nyúló lángcsóvák, füstgép és a mozgó fénysor sem maradt el. Olykor az előbb említett technológiai elemek egyszerre is jelentkeztek: a füst, a láng és a lézer triója szinte kéz a kézben jártak.

Mivel július 5-én este nem olyan előadóké volt a főszerep, akiknek dalai populárisabbak, a közönség befogadóképességén múlt, hogy az elektronikus zene egy sokak számára kevésbé kedvelt alfajával mennyire tudnak megbirkózni. Azt ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a sok vizuális és pirotechnikai eszköz miatt annyi inger érte az embert Marshmello koncertje közben, hogy szinte azt sem lehetett tudni, mire kell figyelni pontosan. A zenére, a kivetítőre, a lézerekre vagy a tűzijátékra? Ennek kvázi egy egységet kéne alkotnia, de akadtak olyan pillanatok a fellépés során, amikor azt éreztük, idő kell míg feldolgozzuk, pontosan mit is láttunk. Ennek ellenére Marshmello az idei Balaton Sound eddigi legemlékezetesebb produkcióját hozta el – majd kiderül, hogy a fesztivál utolsó napján lesz-e bárki, aki el tudja nyerni tőle ezt a címet. A lemezlovas egyébként pozitívan nyilatkozott a Balaton Sound kapcsán a fellépés alatt, kiemelve:

A Balaton Sound az egyik kedvenc fesztiválom, mindig örömmel jövök. Srácok, ti mindig csodálatosak vagytok.

A B Stage az underground hazája

A nagyszínpaddal szemben helyet foglaló B Stage-en csak underground zenét játszó előadókkal találkozhatunk, akiknek nevével nem is feltétlen vannak tisztában azok, akik nem hallgatnak ilyen dalokat. Július 5-én, csütörtökön például Amelie Lens és Reinier Zonneveld is a fellépők között volt, akik a techno világban igen ismert személyek. Jól látható, hogy a fesztivál szervezői idén arra próbáltak ráfeküdni, hogy minél több zenei műfajt képviseltessenek a színpadokon – bár kérdés, mennyire jó döntés egy egész estét szentelni egy-egy műfajnak a nagyszínpadon. A B Stage más, ez a Be My Lake Balaton Sounddal való összeolvadásának az eredménye, ahol kizárólag underground zene szól, de olyan erővel, hogy az már-már mellkasszorító érzés. Ottjártunkkor éppen Hot X majd Estella Boersma játszott, és a helyszín akusztikája tökéletesen érzékeltette, miért ilyen dalokkal operáló lemezlovasok lépnek fel itt.

Mint az már korábban kiderült, a B Stage fény- és vizuálkoncepciójáért a LiveFrame dizájncsapat felel, akik nem mellesleg olyan világszintű eseményeken dolgoznak, mint az Afterlife vagy a Time Warp, de többször voltak már jelen a Tomorrowlanden, illetve az Amnesiában, Ibizán. Ahogy arról a fesztivál technikai vezetője, Benis Dániel még a sajtóbejáráson beszámolt, a B Stage 3000-3500 fő befogadására alkalmas helyszín, amelynek környékén még további 1000-1500 fesztiválozó fér el.

Zamárdiban a hangrendszer egy különösen fontos kérdés a mi részünkről, úgyhogy nagy energiákat fektetünk abba, hogy bent a buli minél jobb legyen, és kívülről ebből minél kevesebb érzete legyen. Körülbelül 200 darab mozgófejes és különböző show-technikai lámpa van benne felhelyezve

– mondta, hozzátéve, a produkciós kivitelezők nagyon szokták szeretni az efféle helyszíneket, nemcsak a zenei részük miatt, hanem mert „problémamentes, nem nagy sleppel utazó, egy darab gurulós bőrönddel megérkező, kicsi és kompakt helyigényű produkciókról beszélünk”.

(Borítókép: Marshmello. Fotó: Szollár Zsófi / Index)