Röhrig Géza olyat mondott a Saul fiáról, ami mindenkit meglepett

Miközben a STRAND félmeztelen fesztiválozói már a honi Mexikó, a középosztály megsemmisülését vizionáló Majka koncertjére vártak, a Pannonhalmi Apátság koncerttermében Bazsányi Sándor irodalomtörténész Röhrig Gézával beszélgetett. A különleges diskurzusnak az Arcus Temporum fesztivál adott otthont, ahol idén is bencés szerzetesek sokasága lépett ki a komfortzónájából.

Az alázat nem azt jelenti, hogy az ember kevesebbet gondol magáról, hanem azt, hogy kevesebbet gondol magára, ezt a luxust egy hajléktalan nem engedheti meg magának, mert a körülményei nem teszik lehetővé

– fogalmazott a Saul fia főszereplője, amikor a hajléktalanokról készített portréversei, az Angyalvakond című kötete került szóba. Még létező középosztály ide vagy oda, a költő úgy véli, fel kell ismernünk, hogy – kiszolgáltatott helyzetük miatt – a hajléktalanok tudatának homlokterében csak a következő étkezést, fürdést, az aktuálisan megoldandó problémákat találjuk, a másik embert már alig, és éppen ez fosztja meg őket a kapcsolódás lehetőségétől. A sokoldalúságára vonatkozó kérdésre válaszolva pedig kijelentette, hogy ha nagyon gazdag ember lenne, akkor már rég felhagyott volna a színészettel, de a költészet vélhetően az egész életét végig fogja kísérni.

Az érzéketlen Saul

Röhrig arról is mesélt, hogy hosszú évek után huszonhat, erdélyi nevelőotthonban élő fiatal társaságában nézte meg újra a Saul fia című filmet. Talán sokak meglepetésére arról beszélt, hogy az újranézés után zavarta az általa megformált sonderkommandós karaktere. 

Saul antiszociális, megengedhetetlen, hogy nem látja a tőle jobbra vagy balra lévőket, nem egy tökéletes embert akartunk megmutatni, nem egy hagiográfiát akartunk készíteni... Egy esendő emberről van szó, de most nagyon zavart a fókuszáltsága, ami egyfajta érzéketlenséggel jár együtt

 – fogalmazott Röhrig, akit a nézők legközelebb a világhírű rendező, Terrence Malick új filmjében, Jézus szerepében láthatnak. Három nap gondolkodási időt kért, mielőtt elvállalta a szerepet. Felkereste a rabbit, akivel gyakran nem ért egyet, mégis ad a véleményére. A rabbi azt mondta, hogy ne vállalja el a szerepet, mert attól tart, hogy a film sematikusan ábrázolná a farizeusokat. Várhatóan jövőre, a cannes-i filmfesztiválon mutatják be Malick Jézusról szóló filmjét, ami a színész beszámolója szerint háromórás lesz, három hónapig, hét különböző országban forgatták. Úgy véli, hogy Malick Tarkoviszkijhoz mérhető alkotó, a film sikerültsége azonban továbbra is kérdéses a téma nehézsége miatt.

45 fokos szögben hinni

Természetesen a hit kérdésköre is téma volt. „Abszurdum halandónak eljátszani Jézus szerepét” – mondta a Kossuth-díjas színész, majd felidézte az Olofsson Placid bencés szerzetespap által mondottakat. Röhrig jó kapcsolatot ápolt Placid atyával, aki arra figyelmeztette, hogy a keresztények két hibát követhetnek el: túl világi, vagy túlságosan túlvilági lesz a hitük. A költő megtalálta a megoldást:

negyvenöt fokos szögben kell hinni.

A beszélgetés egyik különlegességét az adta, hogy Röhrig Géza felolvasott hamarosan megjelenő regényéből, és a hallottak alapján elmondhatjuk, hogy várhatóan ígéretes elbeszélést vehetnek majd kézbe az olvasók. 

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)