Kilőtt minket az űrbe, hogy onnan lássuk magunkat

„Az Orbital egy olyan könyv, amelyre most van szükségünk” – mondta Sara Collins, a Booker-díj egyik zsűritagja Samantha Harvey győztes alkotásáról a díjátadó ünnepségen, amelyet Londonban rendeztek meg. 

Nem erre számítottam

– Harvey ezzel kezdte köszönőbeszédét, hozzátéve, győzelmét azoknak ajánlja, akik „a Föld mellett és nem ellene, az emberi életek méltósága mellett és nem ellene szólnak, és mindazoknak, akik a békéről beszélnek, azon munkálkodnak”.

Majdnem abbahagyta

A brit szerző hat űrhajósról szóló története a Nemzetközi Űrállomáson játszódik. Edmund de Waal zsűrielnök elmondta, hogy az ítészek döntése „egyhangú” volt. „Az egyhangú véleményünkkel a mű szépségét és az ambíciót ismertük el. S ez tükrözi Harvey rendkívüli intenzitású figyelmét a közös, értékes és bizonytalan világunkra.” 

A Booker-díjas szerző arról is beszélt, hogy majdnem abbahagyta a mű megírását, mert erre gondolt:

Mi a fenéért akarna bárki arról olvasni, hogy egy nő az íróasztalánál ülve az űrről ír, és elképzeli, milyen az űrben lenni. Egy ponton úgy éreztem, hogy nincs jogom megírni ezt a könyvet. 

A listán szereplők közül az Orbitalból adták el a legtöbbet, idén mintegy 29 ezer példányban kelt el az Egyesült Királyságban. A 136 oldalas Orbital a díj történetének második legrövidebb könyve, amely elnyerte a díjat; négy oldallal hosszabb, mint Penelope Fitzgerald Offshore című műve, amelyet 1979-ben választottak legjobbnak. Arra a kérdésre, hogy az ítészek szándékosan döntöttek-e a rövid könyvek mellett, De Waal azt válaszolta, hogy „egyáltalán nem”, hozzátéve, hogy az Orbital „megfelelő hosszúságú könyv”.

A 2024-es Booker-díj sorsát végig figyelemmel kísértük, a hosszú-, valamint a rövidlistáról is külön cikkben írtunk. A brit szerző 50 ezer fontot (mintegy 22 millió forintot) és egy trófeát kapott, amelyet Paul Lynch, a tavalyi győztes adott át neki a Londonban megrendezett ünnepségen.