Barátok, pályatársak, családtagok vettek végső búcsút Forgács Gábortól

Forgács Gábor színész, humorista, szinkronszínész 2024. november 4-én halt meg hosszan tartó rákbetegség után.

Édesapám, Forgács Gábor búcsúztatása november 22-én, pénteken, reggel 9 órakor lesz a Fiumei úti sírkertben. Várunk mindenkit, aki szerette, tisztelte, és elkísérné utolsó földi útjára. Kérése, hogy ezen a napon az eddigi életét ünnepeljük, ezért ne gyászruhát viseljünk, továbbá csak egy szál színes virágot hozzunk magunkkal!

– írta a színész lánya, Győrfi-Forgács Beáta a Facebookon. Ezt a kérést a többség be is tartotta. 

A péntek délelőtti szertartásra háromnegyed 9 körül kezdtek érkezni a gyászolók. A helyszínen lévő kollégánk elmondása szerint a búcsúzók között volt Rónai Egon, Mága Zoltán, Beleznay Endre, Szűcs Sándor, Ungár Anikó, Németh Kristóf, Nyertes Zsuzsa, Gergely Róbert és Szinetár Dóra is. A szertartás előtt Mága Zoltán quartettje zenélt.

Mosolyt csalni a gyászolók arcára 

„Nem múlnak el ők, kik szívünkben élnek” – kezdte gyászbeszédét Haagen Imre énekes, színész. „Azt kérted, hogy ne rinyáljunk ezen a napon” – tette hozzá, majd felidézte a színész életútját a gyerekkorától egészen az utolsó évekig. Kiemelte, hogy csontkovács is volt, mindenkivel jót akart tenni. Családközpontú, jótét lélek volt. Sztorikat idézett fel róla élete különféle szakaszaiból, igyekezett mosolyt csalni a gyászolók arcára. A beszéd végére elérzékenyült, nem bírta folytatni. Müller Péter soraival búcsúzott: „Akit az élet megtanított valóban szeretni, az tudja, hogy nem kell elengedni senkit.”

Straub Dezső így szólt a gyászolókhoz: „Búcsút mondani egy humorista színész temetésén végtelenül morbid dolog.” Szerinte nehéz idézni a szerepeiből, hiszen a temetői nótáit nem volna ízléses elénekelni.

„Nem csinálhatnánk úgy, mintha csak főpróba lenne?”

Straub Dezső után Kárpáti Levente beszélt. Szerinte ha valaki elkövette azt a hibát, hogy feltette neki azt a kérdést, hogy vagy, megtudhatta az egész életét. Egy színész kolléga egyszer meghívta a műsorába, feltette ezt a kérdést, és 90 percig nem kellett megszólalni. „Soha egy zokszó nem hagyta el a száját az utolsó napokig.” Néha már azzal viccelődtek, hogy hagyja abba a szimulálást és jöjjön dolgozni. Ha valaki úgy néz szembe a véggel, mint ő, ezzel a derűvel, az példátlan és lenyűgöző. „Az ő üzenete az: szeressétek azt, amitek van, az életet, amit éltek.”

Forgács Gábor lánya, Győrfi-Forgács Bea búcsúbeszédét Haagen Imre olvasta fel: „Nem csinálhatnánk úgy, mintha ez is csak egy főpróba lenne?” – tette fel a kérdést. „Bucikám, te szerencsés vagy, hiszen 48 évesen még van apukád” – mondta a színész a lányának, aki végigsírta, amikor a temetés részleteiről beszéltek. „Neked csalódást okozni mindennél jobban fájt.” Apjától mindent megtanult, de apja még annál is többet tudott. De azt nem tudta megtanulni, miként búcsúzhatna az édesapjától. Felidézte a gyerekkorát, amikor alá akarta hamisítani az ellenőrzőjét, és apja csak a szobájába küldte a hangos leszidás helyett.

Ne veszítsd el a humorodat! 

Haagen Imre végül Gobbi Hildát idézte, aki hitt a reinkarnacióban, és fű szeretett volna lenni, ami kinő újra és újra, hiába vágják, tapossák. Beszédét Márai Sándor soraival zárta: „Megéltem a legtöbbet, legnagyszerűbbet, az emberi sorsot, más, jobb nem is történhetett volna velem.”

Miközben a gyászolók odavitték az egy szál virágokat és a hamvakat elhelyezték az urnaoszlopon, Forgács Gábor „Ne veszítsd el a humorodat, / Ne veszítsd el a mosolyodat” – kezdetű a dala szólt. 

Forgács Gábornál 2020-ban diagnosztizáltak rákot, de a betegségével is, mint mindennel, pozitívan nézett szembe. A színész ezt szemléletét akkor is megőrizte, amikor kiderült a betegsége. „Nagy dolog, hogy az ember leél úgy 72 évet, hogy szinte semmi baja nincs. Aztán jött ez a betegség, és persze kellemetlen az első pillanatban, mikor közlik az emberel a diagnózist, de ettől nem vagyok hajlandó búskomorságba esni” – nyilatkozta.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)