Azahriah és a Coldplay is triplázott, Budapest felkerült a zene térképére

Azahriah: Tripla Puskás

Gáll Anna (Kultúra)

Kétség sem fér hozzá, hogy 2024 legnagyobb durranása (hazai viszonylatban mindenképp) Azahriah Puskás-beli koncertsorozata volt. Az előadó három este, május 24-én, 25-én és 26-án is megtöltötte hazánk legnagyobb befogadóképességű stadionját. A 22 éves énekes szó szerint összehozta az országot, 140 ezer néző bulizott a főváros szívében a tavasz utolsó napjaiban.

Az Index mindhárom show-n ott volt, és bár az első buli után könnyen azt hihettük, a koncepció másodjára és harmadjára kifullad, elveszti az élvezhetőségét vagy érdekességét, épp az ellenkezőjét tapasztaltuk. Nemcsak a zenei, de a vizuális élmény is megunhatatlannak bizonyult, világszínvonalú, profin összerakott produkciót láthatott a közönség.

Ha egy koncertet mégis ki kellene emelni a háromból, akkor talán a záróestét neveznénk meg legjobbnak. Azahriah addigra látszólag minden terhet és feszültséget levetkőzött, felszabadultan állt a színpadra, ráadásul meglepetésekkel is készült: elhozta az aranytorkú Queen Omegát, előadta az AWS Viszlát, nyár című slágerét, valamint a Supermanagement áprilisban elhunyt társalapítójáról, Ferich Balázsról is megemlékezett a csapattal, ami − ha lehet ilyet írni − érzelmileg is megkoronázta a tripla Puskást. 

A tripla Puskás pedig 2024-et.

Ed Sheeran

Harnisch Kitti (FOMO)

Idén júliusban másodjára járt Budapesten Ed Sheeran, aki először még 2019-ben lépett fel a Sziget Fesztivál közönsége előtt, majd a + - = ÷ x címet viselő turnéja keretében visszatért. A brit énekes koncertjén az Index is ott lehetett, így megtapasztalhattuk, hogyan sikerült ismét kenyérre kennie a magyarokat. Sheeran sikere javarészt a szerénységével párosuló zsenialitásában rejlik, és abban, hogy könnyen alakít ki közvetlen kapcsolatot a rajongóival. Más előadóktól eltérően a dalai zenei alapját és a vokált élőben rögzíti lábpedál segítségével, ami páratlan élményt ad.

Bár bizonyos látványelemekben és tűzijátékban nem szenvedett hiányt a Budapestre elhozott produkció, mégis a szokásos sallangoktól mentes volt, így Sheeran zeneszeretetéből adódó nyers ereje tette különlegessé az estét, amivel minden jelenlévő tudott rezonálni. Ahogy az előzenekaraként fellépő Calum Scott-tal is, aki tökéletes iskolapéldaként szolgált arra, milyen az, amikor egy előadó örömzenél. Zsigerből, látszólag bármiféle erőlködés nélkül énekelt ki olyan magasságokat, hogy az hidegrázós élményként hatott.

Coldplay: A nagy visszatérés – háromszor

Pogonyi Nóra (FOMO)

Nemzetközi viszonylatban a 2024-es év legnagyobb dobása a Coldplay visszatérése volt – a zenekar 16 év kihagyás után állt ismét színpadra Budapesten, háromszor töltve meg az ország legnagyobb befogadóképességű stadionjának számító Puskás Arénát. A szervező Live Nation tájékoztatása szerint a banda mindhárom este, június 16-án, 18-án és 19-én is 55 ezres tömeg előtt mutatta be a Music of the Spheres néven futó, a kritikusok által egyöntetűen méltatott gigashow-ját, amellyel az elmúlt két évben az egész világot bejárták.

A produkció több szempontból is különleges: egyrészt a zenészeknek sikerült olyan megoldásokat találniuk a turnézásra, amelyekkel jócskán csökkenteni tudják a környezetükre rótt terheket, másrészt az egész koncertet az űrtematika köré építve egy olyan világba kalauzolták a közönséget, amelyben korosztálytól függetlenül bárkinek izgalmas elmerülni. Ráadásul a show-elemekkel gazdagon teletűzdelt produkcióba a kezdés előtt kiosztott LED-karpereceknek köszönhetően az első perctől bevonták a jelenlévőket is, a zenekar által közvetített pozitív üzenetek áradata pedig folyamatosan jó érzéseket generált mindenkiben. Mondhatni, az egész olyan volt, mint egy dallamos slágerekkel kísért érzelmi hullámvasút, amelynek csúcspontja talán az a pillanat, amikor az énekes megkéri a tömeget, hogy az A Sky Full of Stars című szám alatt a mobiltelefonjukat zsebre vágva próbáljanak magukból mindent kiadni.

Bár mindhárom koncerten ott voltunk, az Indexen a legelsőről számoltunk be részletesen, aminek az egyik unikális momentuma az volt, hogy a frontember rajongói kérésre elénekelt egy Oasis-dalt, a másik pedig az, hogy ezen az estén debütált a banda mostanra már megjelent Moon Music című albumának feelslikeiminlove című szerzeménye, amellyel nemhogy felkerült a Coldplay térképére Budapest, de remélhetőleg végérvényesen ott is marad. 

Les Amazones d’Afrique

Rimay Ádám (Kultúra)

Sokáig biztos voltam benne, hogy az idei top koncertem a Sziget Fesztiválon Aurora fellépése volt. Intim hangulat tízezer fővel, csoportos révülés és istentelenül sok energia, erre az évi utolsó koncertmunkám mindent felülírt. A mezítlábas tündért is túlszárnyalta a három afrikai amazon, akik a Müpa nagytermének széksoraiból kivarázsolták a közönséget, álló (még pontosabban táncoló) bulit hozva a hazai nézőseregnek.

Nem jellemző, hogy egy formáció úgy tud brutálisan komoly tartalmakról énekelni (szegregáció, fizikális abúzus, elnyomás), hogy az ember a koncerten egy percig se érezze, hogy lehozzák vele az életről, hanem épp ellenkezőleg, hogy felemelik, megerősítik akaratában és bizalmában. A Les Amazones d’Afrique pedig képes erre. Ráadásul a feminizmusról is úgy énekelnek, hogy minden negatív sztereotípiát lesöpörnek, és elképesztő mértékű örömöt, boldogságot hoznak a közönségnek, megtisztelik férfi zenészkollégáikat, mutatva, hogy az egyenlőség, a megbecsülés, a tisztelet az első, hisz minden emberi lény boldog akar lenni, amit csak együtt tudunk elérni. 

Ehhez hozzájött, hogy a szőrszálhasogató zenészfejemnek is tetszett a koncert, mivel a hatfős formáció könnyen befogadható, fülbemászó dallamokat hozott, közben több rétegben mögé helyeztek olyan zenei megoldásokat, amelyek finoman szólva is figyelemreméltók voltak. Az egészet pedig átfolyatták egy sajátos, eredeti hangzáson, megközelítésen, így egyszerre kerülték el a közhelyességet és a túlkomplikálást is (amit nekem sajnos nem sikerült ebben a mondatban).

Ez a zenekar tényleg valami olyanra képes, amilyenre szinte senki más, akit vagy amit valaha láttam. Bár egy folyton alakuló formációról beszélünk, így nem biztos, hogy ezt a felállást újra látni fogom még, a három énekesnő közti egyensúly zeneileg és előadásilag is tökéletes volt. Amikor pedig a koncert végén szimpla meghajlás helyett örömtáncot lejtettek, egyszerűen dobtam egy hátast, mert jobban tapsolni és kiabálni már nem nagyon lehetett.

(Borítókép: Azahriah-koncert a Puskásban 2024. május 24-én. Fotó: Németh Kata / Index)