Csókok egy zsiráf alatt

"Évek óta nem volt rövidfilm ekkora hatással rám!" "Muszáj megnézned azt a kisjátékfilmet, amit most láttam!" "Ez a rövidfilmes csávó egy zseni." Ilyen mondatokat nem hallunk soha és nem véletlenül. A rövidfilm hálátlan műfaj, szinte senki nem néz ilyeneket, nem is teheti meg, hogy fogja magát és beül egyre. Ha meg többet látunk egymás után, a filmek óhatatlanul is kioltják egymást. A 10-20 perces hosszúság miatt a néző eleve türelmetlenebb, hiszen mindjárt vége, miért nem történik már valami. És ha a végén nem elég ütős a poén, akkor végképp leírjuk az egészet.

Mostanában mégis egyre másra állnak elő a filmesek rövidfilmekkel. Először a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős rendező osztálya készített szkeccsfilmet Budapestről, nyolc fiatal filmes nyolc kisfilmje állt össze többé kevésbé egy művé. Most pedig itt a Friss hús fesztivál, ahol huszonhat új kisjátékfilmet mutat be a Daazo.com - European Short Film Centre. A kisfilmeknek ugyanis ezer hátrányuk mellett mégis van egy nagy előnyük: viszonylag olcsóak. Egy két órás mozihoz képest mindenképp. Idén elmaradt a 44. Magyar Filmszemle, tavaly összesen négy filmet forgattak le. Ezek után nem meglepő, hogy a Friss hús fesztiválon nem csak friss húst, vagyis kezdő rendezőket láthatunk, akik a rövidfilmeken gyakorolhatnak, hanem olyanokat is, akiknek már több nagyfilmjük készült korábban. Most ők is rövidfilmben utaznak.

Ahogy a Nekem Budapest színvonala is hullámzó volt, úgy a Friss hús filmjei között is akadnak nagyszerűek és fárasztóak. Vannak olyanok, amikből tíz perc is végtelen hosszúságúnak tűnik és olyanok, amiket tovább szeretnénk nézni. Az egyik Török Ferenc filmje, a Brigád. "Kicsi a világ". "Mihez képest?" ezzel az elmés párbeszéddel indul a film. Írországban járunk, lengyel, ukrán, montenegrói, orosz, szerb és magyar vendégmunkások között. Éppen brigádvezetőt választanak, amit kelet-európai (még inkább magyar) módra intéznek, hogy is másképp. Csak tíz percig leshetünk bele az életükbe, pedig jó lenne egy hosszú filmet is látni erről. Mert ez most történik velünk. Ez most az egyik problémánk, az egyik olyan élethelyzet, amivel sokan szembenéznek. És ez hiányzott a magyar filmből már akkor is, amikor még sokkal több készült, mint most. Érezhető is a Brigádon, hogy kicsit elvarratlan, hogy lenne még mit mondani ezekről az emberekről.

Egészen más, de ugyanilyen emlékezetes Tóth Barnabás Újratervezése. Ez a film az anyósülésről a vezetésbe folyton beleszóló feleség közhelyéből építi fel egy házasság, egy életen át tartó kapcsolat sztoriját. A történet még akkor is szívfájdító, ha a zárópoén már a kétharmadánál kitalálható. De pár perc alatt elérni, hogy együtt érezzünk a szereplőkkel, igenis nagy teljesítmény. Ráadásul az Újratervezésben Pogány Judit megint bebizonyíthatja, hogy milyen remek színésznő és milyen jó lenne őt nem csak színpadon, de filmen is többször látni. És ezúttal egy hasonlóan tehetséges partnere is akadt Kovács Zsolt, a látszólag szenvtelen férj személyében.

Párkapcsolati drámából akadt még pár, ha nem is ennyire jól sikerültek. Cristina Grosan Együtt című filmjében Julit és Ádámot látjuk, akiknek gyereke lesz, de túl fiatalok és túl csórók hozzá. Juli mégsem biztos benne, hogy abortuszra akar menni. A végén derül ki, hogy egyáltalán nem hétköznapi a helyzetük, de a lezárás, bármilyen mellbevágó is, nem elég ahhoz, hogy utólag érdekessé tegye a nyűglődésüket. Hasonló Arányi Vanda és Oláh Judit filmje, a Loop. Fiatal, helyes pár, akik valamiért erőltetik a kapcsolatuk folytatását, pedig már csak unják és idegesítik egymást. Nagyon is valós helyzet, ezer ilyet látunk magunk körül. Az is kézenfekvő, hogy Juli a Kazinczy utcában szed fel egy külföldit, amikor Ádám bunkó vele. Valahogy mégsem tudunk igazán azonosulni velük, nem tudjuk megszeretni őket annyira, hogy fájjon a szívünk a sorsukért.

A pingvinkonstrukció főszereplője (Csankó Zoltán) egy városrehabilitációs tervtől várja élete jóra fordulását. Végig szórakoztató a története és drukkolunk is neki, bár nyilván végig tudjuk, hogy ezek a projektek mennyire ingatagok manapság. De Schwechtje Mihály filmje tartogat pár emlékezetes képet is: például a zsiráf alatt csókolózó Csankó Zoltánt és Rezes Juditot. A Valaki vacsorára, Dési András György és Móray Gábor filmje egy lakótelepi thriller. Két férfi (Nyitrai Illés, Znamenák István) készül valamire egy lakásban. Valami fontosra, valamire, amit nagyon régóta várnak. Azért ejtenek még pár szót az új plazmatévéről, ezt ugye még a legsorsdöntőbb pillanatokban sem lehet megjegyzés nélkül hagyni. Kérdés, hogy ki akarja jobban a közös tervet.

Nagypál Orsi Kisparázsa egy Parti Nagy Lajos adaptáció. 1986, Ibusár. Egy nagy láda géprongy érkezik Franciaországból a vagongyárba. Az asszonyok éjszaka nekiesnek a szállítmánynak: ami másnak géprongy, nekik az utolsó párizsi divat. Meg kell szerezni a legjobb darabokat, bármi áron. Nincs ezzel a feldolgozással semmi baj, ha csak az nem, hogy nem ad hozzá semmit az eredetihez. Pedig történhetne és meg is történik ez ma is, bármelyik körúti turkálóban. Nagypál Orsi másik filmje, a Körforgalom főhőse a GPS-ének női hangjába szeret bele. Kapuzárási pánikja van és ő tűnt a legvonzóbbnak a környéken.

A Friss hús fesztivál kisfilmjeit március 28-án és 29-én lehet megnézni a Toldi moziban. További trailereket itt, itt és itt nézhetnek.