Douglasról szól a májfoltos melegfilm

Szegény Liberace, biztos nem örült volna, ha megéli a róla készült film bemutatóját. Egyrészt, mert a film egy az egyben volt élettársa, Scott Thorson könyvén alapul, és így száz százalékig az ő verzióját mutatja be a kapcsolatukról. Másrészt, mert sokkal inkább a főszerepet eljátszó Michael Douglasról szól, mint Liberace-ról, a zongoristáról. Arról nem is szólva, hogy a film éppen azt boncolgatja, amit legjobban titkolt egész életében. Ettől még a Túl a csillogáson (fantaszikus cím, gratulálunk) lehetne jó film, sőt, majdnem az is lett.

Liberace Magyarországon tökéletesen ismeretlen, és mostanra már Amerikában is jórészt elfelejtették. Pedig húsz éven át, az ötvenes évektől a hetvenesekig ő volt a világ egyik legjobban fizetett művésze, a giccs egyik királya, aki zongorajátékával és énekével főleg a középkorú és idősebb nők kedvence volt.

Ez önmagában még kevés lett volna ahhoz, hogy Steven Soderbergh, a Mint a kámfor, az Erin Brockovich, a Zűrös természet és az Ocean's-sorozat rendezője filmet készítsen róla. Ráadásul a visszavonulása előtti utolsó filmjét. Ehhez kellett Liberace finoman szólva is excentrikus életstílusa és görcsösen őrzött titka. Meleg volt ugyanis, ami ordított is a hajfestés, az arcplasztika és az óriási gyűrűk nagy barátjáról, de mindenkit, aki csak utalni mert erre, beperelt és kivétel nélkül nyert is. Aztán a gondosan őrzött titok a lehető legméltatlanabb módon azután derült ki, hogy a sztár AIDS-ben meghalt.

A Túl a csillogáson az HBO tévéfilmje, de Magyarországon és még pár európai országban moziban is bemutatják. A nagy hollywoodi stúdiók mindegyike visszadobta, Steven Soderbergh szerint azért, mert "túl buzis volt''. Végül az HBO-hoz került, amely újra bizonyíthatta, hogy sokkal többet mer kockáztatni, mint a nagy stúdiók. Megérte, mert a Túl a csillogáson sikeresen szerepelt a cannesi versenyprogramban és az amerikai mozicsatornán is.

6

Kattintson, galéria nyílik!Galéria: Túl a csillogáson

Soderbergh arra az időszakra koncentrál, amikor Liberace nagy sztár és már nem húsz éves. Viszont továbbra is a fiatal fiúk tetszenek neki, akiket felkarol, magához költöztet, saját ízlésére formál (és nem elégszik meg egy új öltönnyel, már jóval Lakatos Márk előtt működött a teljes makeover), aztán amikor rájuk un, gond nélkül ejti őket.

A huszonéves Scott Thorson (Matt Damon legalább olyan jó, mint Douglas) ebből mit sem sejt, ő csak azt látja, hogy tetszik a nagy sztárnak, hogy ajnározzák, kényeztetik és végre szeretik. Így aztán kezdeti viszolygását legyőzve (a korkülönbség még hollywoodi mértékkel is hatalmas volt közöttük) összejön az énekessel. A Túl a csillogáson innentől szabályos tündöklés és bukás sztori, azzal a különbséggel, hogy kizárólag Thorson indul el a lejtőn, neki műtik szét az arcát, ő szokik rá a drogokra, hízik el és lesz betegesen féltékeny. Liberace, mint egy vámpír, nem változik.

Nehéz nem karikatúrát csinálni egy eleve karikatúraszerű életből. Soderberghék igyekeznek, de néha elcsúsznak az arányok. Abban a jelenetben például, amikor Thorson először ébred új szereleme mellett, és a napfénynél szembesül Liberace összes ráncával és májfoltjával, Douglas olyan fejet vág, mintha egy Adam Sandler-filmben lenne. A Rob Lowe által játszott plasztikai sebész karaktere is több, mint túlzás (bár közben iszonyú vicces is). Mimikája már egyáltalán nincs, sok szemhéjplasztikától alig lát, de műt.

Douglas a Huffington Postnak elmondta, 68 évesen gondolkodás nélkül vállalta a szerepet, de húsz évvel ezelőtt még sokat ártott volna a karrierjének. Látszik, hogy a film minden pillanatát élvezi, hogy minden gesztusa, mondata átgondolt, hogy mindent meg akar mutatni, amit az elmúlt évtizedekben a színjátszásról megtanult. Ez a film legfőképpen róla szól, és csak másodsorban Liberace-ról. Minden színészlegenda megérdemelne egy ilyen jutalomjátékot, de csak kevesen kapják meg.

IMDb: 7,1

Rotten Tomatoes: 94%

Index: 10/8

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!