Sokkoló casting: a főszerep Csányi Sándoré

"Annyi pozitívumot tudok magamról mondani, hogy szorgalmas vagyok, szeretek alaposan felkészülni, és nem szállok el nagyon magamtól. De az, hogy megkaptam a Kontroll főszerepét tíz éve, ami egy héttel a forgatás előtt dőlt el, csak szerencse volt. Ha nem kapom meg, nem velem beszélgetsz most itt. Szerencsés vagyok” - ezt mondta szerényen a Coming out forgatásán Csányi Sándor az Indexnek. Nem sok magyar színész, talán senki nem mondhatja el magáról, amit ő: az elmúlt tíz évben megállás nélkül forgatott, szinte minden évben kapott legalább egy főszerepet.

Az már nem (csak) az ő hibája, hogy éppen a karrierindító Kontroll volt ezek közül a legjobb film, amit azóta sem sikerült túlszárnyalni. Sőt, a kétezres évek második felétől néhány kifejezetten kínos szerep is becsúszott, az S.O.S szerelemnek például soha nem szabadott volna elkészülnie.

Magyar színész nem nagyon mondhat nemet filmfőszerepre,

de lehet, hogy Csányinak néha mégiscsak ezt kellett volna tennie. Így viszont ő lett a magyar film első számú és egyetlen romantikus hőse, aki nélkül forgatás nem kezdődhetett el. "Az emberek nagyon szeszélyesek. Míg valaki a kedvencük, addig sok mindent megbocsátanak neki. De ha egyszer megfordul a hangulat, akkor aztán minden eszükbe jut" - hangzik el a Rokonokban, aminek szintén ő játszotta a főszerepét. És ezt most, a Coming out kapcsán érezheti rendesen.

Jadviga párnája, Nincsen nekem vágyam semmi, Nexxt: Csányi a Kontroll előtt ezekben a filmekben is játszott, igaz, csak kisebb szerepeket. Aztán jött Incze Ágnes remek filmje, az I love Budapest 2001-ben. Bár minden adott volt hozzá, nem lett belőle kultuszfilm, mára szinte elfelejtettük. Pedig még az Index híresen szigorú kritikusa is megírta, hogy "az író-rendező olyan erővel és hitelesen kelti életre ezt a kétszínűségében emberi közeget, hogy önkéntelenül vetődik fel a kérdés: miként tehetett szert ilyen széleskörű ismeretre az amúgy mindennapi kinézetű, nem szolibarna, nem-szőke rendezőnő. Zseniális párbeszédekben kispályások, lúzerek próbálnak lecsapni a nagy lóvéra, merdzsókban dübben a zene, a kiscsibék trombitálnak a nagymenőknek, és minden nagyon sirály".

Antall Nimród Kontrolljából (2003) viszont kultfilm lett, viszonyítási alap. Még Andy Vajna, a magyar film megújításáért felelős kormánybiztos is ezzel példálózott, amikor arról beszélt, hogy milyen magyar filmeket szeretnének látni a mozikban. A Kontroll egyszerre mutatta be a saját keserves életünket a BKV poklában, egy szép szerelmi szálat, egy gyilkosságsorozatot, és egy kapunyitási pánik történetét. Egyszerre volt földhözragadt és misztikus. Amennyire Bulcsú nem volt tipikus BKV-ellenőr, annyira

Csányi sem tipikus magyar színész.

A magyar színészek többsége ugyanis keveset filmez, de sokat van színpadon. Filmen is színpadi eszközökkel dolgoznak, ezért tűnik sok magyar film olyan reménytelenül túljátszottnak. Csányi ehhez képest üdítően más volt: sokkal visszafogottabban játszott, nem voltak harsány gesztusai, halkan beszélt, néha szinte motyogott.

Az Állítsátok meg Terézanyut! (2004), Rácz Zsuzsa sikerkönyvének filmváltozata után elképzelhetetlen lett, hogy egy romantikus komédiába ne Csányit hívják. Pedig az Állítsátok meg Terézanyut!-ban nem is ő lett a főszereplőnő hercege, akivel ellovagolt a naplementébe, hanem Nagy Ervin. Bár végülis mindegy: Csányi karaktere egy fokkal nem volt hihetőbb, mint Nagy Erviné. Rácz Zsuzsa könyve, a magyar Bridget Jones, nemcsak azért lett sikeres, mert átültetett egy külföldön bevált mintát, hanem mert hőse, Kéki Kata hihetően szerencsétlen volt. Ehhez képest Bergendy Péter filmje vastagon le lett öntve rózsaszín cukormázzal.

Az egyik legbüntetőbb jelenet éppen Csányinak jutott:

egy hófehér(!) garbóban(!!) korcsolyázva(!!!) csábítgatta Hámori Gabriellát.

2005-ben újabb romantikus komédia, Goda Kriszta és Divinyi Réka filmje, a Csak szex és más semmi következett, amiben Csányi egy színészt játszott. A Csak szexnél jobb magyar romantikus komédia azóta sem készült, itt kellett volna felhagyni az egésszel. Alpári viccek és valószerűtlen fordulatok nélkül, sok jó színésszel (ebben a filmben még Dobó Kata is jó volt) készült egy azóta is bármikor újranézhető film, amit a közönség imádott. Csányi hozta a szokásos, sodródó, sztárszínész létére bizonytalan figurát, aki persze soha nem akar rosszat, csak néha kicsit gyenge. Bár nem először láttuk ilyennek, itt még egyáltalán nem untuk, amihez az is nagyban hozzájárult, hogy a partnere a karcos, okos Schell Judit volt.

A következő főszerep Szabó István Rokonokja volt 2006-ban. "Megijedtem, hogy a szerepem mennyire hasonló problémákkal küzd, mint én.

Gyenge, korrumpálható, ingatag.

Várom, hogy mennyire sikerül megvalósítanom. Nagyon magas a léc" - mondta Csányi a film bemutatója előtt. Az, hogy a Rokonok nem lett olyan jó, mint Szabó korábbi filmjei, igazából nem rajta múlt. Ebben a filmben valahogy minden és mindenki középszerű lett, a főszereplő is. Nem rossz film a Rokonok, csak éppen nem mozifilm. Tisztes irodalmi adaptáció, tévéjáték, oktatási segédanyag. De legalább nem vígjáték, ahogy Csányi következő nagy filmje sem volt az, még akkor sem, ha a közönség párszor ott is nevetett a mozikban, ahol a készítők biztos nem akarták. A Divinyi-Goda páros 56-os filmjének, a Szabadság, szerelemnek férfi főszereplője a kettes számú magyar filmes amorózó, Fenyő Iván lett, de azért Csányit sem merték kihagyni. Ez sem lett jó film,

de az igazi kínszenvedés csak ezután jött.

"A Randiguru alapötletét is Szurmai János írta, csak egy amerikai producer ellopta és megcsinálta" - ezzel a meglepő kijelentéssel védekezett az S.O.S. szerelem! producere, amikor felmerült, hogy a filmje kissé mintha hasonlítana a Will Smith-féle Randigurura. Csányi egy olyan cég vezetőjét játszotta, aki segít megszerezni a kiszemelt nőket az arra egyedül képtelen férfiaknak. Nemcsak az alapötlet képtelen, de a film minden egyes pillanata

ordítóan hiteltelen, ostoba, se nem vicces, se nem romantikus.

Amire pedig ennyi év után a leginkább emlékszünk az egészből, azok a pofátlan termékelhelyezések. Erre a filmre nemcsak Csányinak, hanem mindenkinek (kettes számú férfi főhős: döbbenetes casting, Fenyő Iván) nemet kellett volna mondania. És sajnos ekkorra lett nyilvánvaló az is, hogy Csányi ezekben a kicsit egyforma filmekben nem is kicsit egyforma alakításokat nyújt.

A következő romantikus komédia az elsőfilmes Orosz Dénes Poligamyja lett 2009-ben. Ezt a filmet a kritika és a közönség is várta és szeretni akarta. Még akkor is, ha sokakban felmerült, hogy biztos jó ötlet-e megint Csányi Sándort választani egy romantikus film főszerepére. Ugyanakkor Orosz (vagy a producerek) döntése is érthető: biztosra akartak menni, a biztos választás pedig Csányi Sándor (vagy Fenyő Iván). Ebben a filmben is bizonytalan hőst alakít, aki ezúttal a kapcsolatában bizonytalanodott el.

Most költözött közös lakásba a barátnőjével, Lillával (Tompos Kátya), jön a gyerek. A pasi csendben pánikol, Lilla meg eltűnik. Pontosabban nem tűnik el, csak átalakul egy másik nővé, aztán megint egy másikká és így tovább. Nem rossz ötlet, de a film csak ennyi. Nincs dráma, nincs katarzis, nem szeretjük meg jobban a párt a film végére, mint ahogy az elején szerettük. Aranyos, de ennél egy kicsit sem több és Csányi megint ugyanolyan. Talán ezért örült annak, hogy a Coming outban meleget játszhatott, de sajnos ez a film sem lóg ki a sorból.