A két hete bemutatott A nimfomániás első része éppen a legizgalmasabb jelenetnél ért véget, amikor Joe (Charlotte Gainsbourg) ott tart a történetben, hogy életében először szerelmes lesz, de több száz férfi után éppen azzal nem tudja élvezni a szexet, akivel a leginkább szeretné. Mivel a filmet nem a rendező Lars von Trier, hanem a gonosz, profitéhes producerek miatt látjuk két részre vágva, el kéne felejteni, hogy ez két film, csak ez nagyon nehezen megy.

Az első rész feldobott egy csomó labdát, ígért egy rakás izgalmat, nyitva hagyott egy sor kérdést. A folytatás csak részben elégíti ki a felajzott nézőket (bocsánat), mert valahol félúton a rendező betévedt a susnyásba, és nem is nagyon talál ki onnan.

Aki nem emlékezne, vagy valami különös oknál fogva csak a második részt óhajtja megnézni: Lars von Trier várva várt pornográf botrányfilmjében egy középkorú férfi (Stellan Skarsgard) talál egy összevert nőt egy sikátorban. Hazaviszi, ágyba dugja és beszélgetni kezdenek. Kiderül, hogy a nő nimfomániás, gyerekkora óta ez a pusztító szenvedély uralja az életét. Emberünk (aki egyébként Joe ellenpólusa a filmben, mert aszexuális) bölcs tudományos, irodalmi, pszichológiai kiegészítésekkel látja el a sztorit, így ismerjük meg szép lassan Joe életét.

Míg az első részben Joe csak válogatás nélkül szexel, dugóversenyt rendez a barátnőjével a vonaton, és családokat tesz tönkre, a folytatásban ez már nem elég, intenzívebb élmények kellenek, hogy kielégüljön, így szinte törvényszerűen jut el egészen a szadomazóig. Pedig a film elején még mindent megtesz, hogy úgy éljen, ahogy bárki más. Gyereket szül, kizárólag a férjével fekszik le, minden erejével azon van, hogy úrrá legyen a betegségén. De éppen Jerome, a férj az, aki véget vet a kínlódásnak, és felajánlja, hogy ha másképp nem megy, akkor feküdjön le másokkal is. Akinek tigrise van, annak etetnie kell a tigrist - hangzik az érvelés.

Bár A nimfomániás 2 sokkal komorabb, mint az első rész volt, vicces jelenetekből most sincs hiány. A rendező furcsa humora a legváratlanabb helyzetekben tör elő, így lesz vicc tárgya a hármas szex is két feketével, akiket Joe egy tolmács segítségével szed fel, vagy az éttermi jelenet, ami után nehéz úgy nézni egy fagylaltos kanálra, ahogy eddig. Bár a szadomazo szál egyáltalán nem vicces, az már önmagában poén, hogy ezt von Trier éppen azzal a Jamie Bellel képzelte el, aki a világ nagy részének ma is az a fiú, aki a Billy Elliotban cukiskodott.

17

Galéria: A nimfomániásFotó: Ascot Elite

Nyilván nem működik a dolog, Joe nem lehet egyszerre családanya, megbízható munkatárs és nimfomániás. Előbb csak a családját veszti el, aztán a munkáját, az egészségét, végül úgy dönt, hogy teljesen kilép a társadalomból, amelyik nem tudja, nem akarja így elfogadni őt. És ezen a ponton Lars von Trier is kilépett a saját filmjéből. Mintha elkezdődne egy másik film, amiben a szenvedélybeteg, de alapjában békés Joe elkezd egy pénzbehajtónak dolgozni (Willem Dafoe), autókat gyújt fel, és a béna krimit egy hasonlóan béna féltékenységi dráma súlyosbítja. Persze az utolsó tabu, a pedofília is terítékre kerül, Joe furcsa viszonyba keveredik egy fiatal lánnyal, Lars von Trier pedig Hitler után erről is kifejtheti szokványostól eltérő nézeteit.

Mégsem lehet haragudni A nimfomániás 2-re, mert az elbénázott utolsó harmad ellenére érdekes, feszült, szórakoztató film lett. Kíváncsiak vagyunk, hogy mi történhet még Joe-val, nevetünk, szörnyülködünk, megdöbbenünk, undorodunk. A zárópoén is üt, csak az dühítő, hogy ennél többet nem érzünk, hogy minden tabudöntögető szándék ellenére ez csak egy jó film lett, nem szívfacsaró, belénk égő élmény. Pedig simán lehetett volna az. És innentől egyáltalán nem érdekes, hogy Lars von Trier, vagy a két részes változathoz ragaszkodó producerek miatt alakult így.

(A csütörtökön kezdődő berlini filmfesztiválon levetítik a film vágatlan, a rendező által megálmodott verzióját is. Magyarországon, ahogy a világon mindenütt, a két részre bontott rövidebb verziót játsszák a mozik, mi is ezt láttuk.)

IMDb: 7,4

Index: 10/7

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!