Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Néhány évente összejön az a ritka bravúr, hogy olyan animációs film készül, ami az első számú célközönséget jelentő kicsiknek is megfelelő szórakozást nyújt, miközben a felnőttek is a könnyeikkel küszködnek a moziban mellettük ülve. Ilyen film volt a Toy Story vagy a Wall-E, és ilyen a most mozikba kerülő Hős6os is, amiről eleinte senki sem gondolta volna, hogy nem csak egy tucat generikus szuperhősös mese lesz gyerekeknek.
A Disney hat évvel ezelőtt vette meg a teljes Marvel-katalógust (az ismert kivételektől eltekintve), de pár direct-to-video animációs filmen és néhány japán animén kívül meg sem próbáltak nagyot dobni az animációs műfajon belül. Most viszont kiderült, hogy egyszerűen csak annyi történt, hogy a Disney megvárta, amíg a több ezer Marvel-karakter közül összeállítják a filmes univerzumot, majd nekiláttak a rajzfilmes portfólió építésének. A mainstream Marvel-kiadványokhoz képest abszolút obskúrusnak számító Big Hero 6 képregény teljes felforgatása csak a keményvonalas rajongóknál veri ki a biztosítékot, ugyanis a Hős6os filmváltozata szinte mindenben eltér az eredeti képregényektől, csak a hat szuperhős személye maradt ugyanaz, mégis imádnivaló lett a végeredmény.
A képregény első számát 1998-ban adták ki, a kezdetektől fogva az volt a cél, hogy egy japán animék és mangák stíusára hasonlító sorozata is legyen a Marvelnek. A végeredmény még a rajongók körében sem számít kifejezetten ismertnek, pedig megfordult a csapatnál a mutáns Sunfire, a Farkas-filmből ismert Ezüst Szamuráj, de még Pókembernek is segített a Hős6os csapat. Igaz, ezekből a kalandokból biztosan nem lesz rajzfilm, hiszen ezek a karakterek már nem a Disneyhez tartoznak.
A film középpontjában egy Hiro nevű 14 éves fiú áll, aki bátyjával, Tadashival és nagynénjével él a fiktív San Fransokyo városában. A San Francisco és Tokyo kombinációjából létrejövő világ csak apró utalások szintjén kapcsolódik az eddigi Marvel-Disney-koprodukciókhoz. Hiro és Tadashi szülei meghaltak (sose derül ki hogyan és miért), de mindkét testvér született zseni, különösen a robotika terén. Hiro ezt a tudását aprópénzre váltja illegális robotharcokon, Tadashi pedig kutatóként tanul a helyi tudományos főiskolán. Figyelem! Spoiler! Nem nehéz kitalálni, hogy ha alapból szülők nélkül kezdjük a sztorit, akkor valószínűleg a testvérrel történik valami a drámai hatás kedvéért. Tadashi meghal egy robbanásban, mert a tanárát és mentorát próbálja menteni, így Hiro teljesen magára marad, magányosan agonizál egészen addig, amíg rá nem talál a testvére titkos projektjére, az egészségügyi robotra, akit Baymaxnek hívnak. Spoilerek vége.
A Hős6os cím miatt arra gondolhatnánk, hogy a film hat darab szuperhősre, de legalábbis a hősködésre fókuszál, pedig a hangsúly az árva kisfiú és a dagi robot kapcsolatán van.
Ezt a kapcsolatot pedig bátran használják arra a készítők, hogy érzelmileg terrorizálják a gyanútlan nézőket.
Ugyanis Hiro és Baymax kapcsolata egyszerre bájos, vicces és nem egyszer egyenesen szívszorító. Az orvosi robot alapvetően nem emberi kapcsolattartásra, hanem egészségügyi vészesetek kezelésére jött létre, de ennél sokkal több alakul ki a magányos főhős és a tényleg imádnivaló, Michelin-babára hasonlító gép között. A robotot Hiro bátyja hozta létre, az ő erkölcsrendszere adja a gép személyiségét, ebbe tud kapaszkodni a szeretetre vágyó főszereplő.
A mozi után még órákig az járt a fejemben, hogy mennyire jó lenne nekem is egy ilyen robot, amit néha megölelgethetek. Simán el tudom képzelni, hogy a Hős6os után számtalan felnőtt merengett el azon, hogy mennyire jót tenne a lelkének, ha mindig ott lenne valaki, aki kifejezetten csak a problémák megoldására törekszik, minden önös érdek nélkül.
És ez az érzés egyszerre ijesztő, önző, szomorú és végtelenül nyomasztó.
Persze szó sincs arról, hogy a film végig egy érzelmi hullámvasút lenne, hiszen mégiscsak egy gyerekeknek szóló szuperhősfilmről van szó!
Egy igazán jó animációs film egyaránt szórakoztató felnőtteknek és gyerekeknek, néha csak az egyik, néha csak a másik röhög bizonyos poénokon, hogy aztán a legjobb pillanatokban együtt sikerüljön. Baymax karaktere, megjelenése, vagy mozgása már önmagában elég lenne ehhez, de a film humora nem csak kizárólag ebből építkezik.
A Hős6os független a mostani filmes Marvel-univerzumtól, de rengeteg apró, ötletes utalást rejtettek el a többi szuperhősre (és igen, Stan Lee is feltűnik), sőt, az egészen ügyes húzással még az öniróniát is becsempészték, köszönhetően a hatfős szupercsapat látszólag leghasználhatatlanabb tagjának.
A szörnyjelmezben ugráló Fred nem ismeretlen karakter a Marvel-univerzumban, hasonló szerepköre van Cisco Ramone-nak a Flash-tévésorozatban.
Ő film saját popkult utalása, a súlyos szuperhősmániás hiperaktív idióta, akinek a puszta létezése odateszi az idézőjelet a szereplők hőssé válásába.
Ez egyrészt szimpatikus kikacsintás a Marvel-rajongók felé, másrészt a karakter háttértörténetében is van egy olyan csavar, hogy bejöhet egy szórakoztató mellékszál is. Sajnos a csapat többi tagja ennél laposabb, de talán nem is bírna el a film ennyi kiemelt szereplőt.
Index-értékelés: 9/10
IMDB: 8,2/10
Metacritic: 74%
Rotten Tomatoes: 89%
Port.hu: 7,8/10
Persze nem a Disneyről lenne szó, ha a szokásos klisék és kötelező giccs elmaradt volna. Hiro szimpatikus, kedves, vagány karakter, de azért néha fel kell állnia a kanapéra, hogy elmondjon valami patetikus lelkibeszédet. A dráma is nagyon kiszámítható, de azért a főgonosszal kapcsolatos csavar és a befejezés egészen meglepett. De a kissé kidolgozatlan mellékszereplők és a főgonosz logikátlan motivációja szerencsére nem ront annyit az élményen mint a kissé kezdetleges animáció és a fiatalosnak szánt zene, ami nem más mint a Fall Out Boy.
Annyira nem illik ez a széteffektezett, poprockos electro hibrid a filmbe, hogy arra nincsenek szavak. A galaxis őrzőivel a Marvel ügyesen felfedezte magának a retró mixtape-ek szépségét, oylan kár, hogy hasonló vonalon haladva nem mertek egy kevésbé ismert, de egyedi hangulatú zenét rakni a mese alá? A Fall Out Boy egyszerűen fülsértő, teljesen kibillent a film hangulatából áradó lelki egyensúlyból.
Az animációs látvány valamivel összetettebb probléma: az 1995-ös, forradalmi technikát használó Toy Story óta szinte semmit sem változott a blockbusternek szánt animációs filmek karaktereinek a látványa, a haladással járó apró, de kötelező technológiai fejlesztéseken kívül. Ugyanazt a lekerekített, gömbölyded, videojátékos karaktermodelleket használják a nagy hollywoodi stúdiók a Toy Storyban, a Shrekben, az Így neveld a sárkányban és a Hős6osban is.
Ezek látványban és kidolgozottságban mérföldekkel odaverik a Pixar vagy a DreamWorks animációs filmjeit. A teljesen fölösleges 3D-ről nem is beszélve: egyetlen olyan jelenet sincs, ami fokozná a 3D-s hatást. Nem repült semmi a fejem felé robbanásnál, nem esett az eső az orrom előtt, nem történt semmi olyan, ami indokolná a 3D-t. A megemelt jegyáron kívül, persze. A jó hír viszont, hogy a szinkronra nem lehet komolyabb panasz, Baymax hangját profin gépiesítették.
Teljesen egyértelmű, hogy a Hős6ossal a Marvelnek megvan az a komolyabb potenciállal rendelkező animációs erőjátékosa, amire bőven lehet építeni a jövőben. Ha kisgyerek lennék, akkor az első adandó alkalommal hozzáláncolnám magam a körhintához, hogy a szüleim vegyenek nekem egy Baymax robotot. Ennyire imádnivaló ez a nagy gumirobot.
A Hős6ost Amerikában az év sci-fijének szánt Csillagok közöttel egy héten mutatták be, és sikerült a lehetetlen: a Disney-rajzfilm lenyomta Christopher Nolan űreposzát. Így az sem elképzelhetetlen, hogy a Jégvarázs tavalyi bravúrját is megdönti majd a Hős6os.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon