Észak-Koreától és Párizstól visszhangzott az Aranyglóbusz

Ahogyan várható volt, Tina Fey és Amy Poehler ismét belenyúltak a tutiba, mivel utoljára vezették az Aranyglóbusz gálát, mindent beleadhattak következmények nélkül. A köszöntőbeszédük egyik visszatérő vicce a Sony-botrány volt, Tina Fey nyitó monológjában elkényeztetett görcsként köszöntötte az egybegyűlteket (a Sony főnöke így hívta egy levélben Angelina Jolie-t). De nem álltak itt meg, a jelölteket egyszerűen úgy foglalták össze, mint „filmek, amikkel Észak-Koreának nem volt problémája”. 

Később azzal is viccelődtek, hogy Észak-Korea is tagja lett a külföldi kritikusszövetségnek, és még be is hoztak egy koreai újságíró-imitátort Margaret Cho személyében, hogy Meryl Streeppel fotózkodjon (sajnos az ő későbbi szereplései már nem voltak annyira viccesek.) Végül komolyra fordítva a szót, a HFPA elnöke, Theo Kingma mondott beszédet az észak-koreai hekkertámadással és a párizsi eseményekkel kapcsolatban, a sajtószabadság és az alkotói szabadság fontosságát hangsúlyozta Észak-Koreától Párizsig. A teremben állva tapsolták meg a szavait. 

A felvezető monológban egyébként a nemi erőszakkal vádolt Bill Cosby is megkapta a magáét: a poén szerint Csipkerózsika sztorija azért nem tudott bekerülni a Vadregénybe, mert Bill Cosby áldozata lett az alvó szépség. Maradva a szexista vonalnál, egy játékba is belekezdtek: a teremben ülő férfiakat stoppolták. Ezek közül az egyetlen vicces a két rendező, Iñárritu és Linklater összehasonlítása volt: az egyik egy két órán át tartó megállíthatatlan menet, a másik pedig évente 5 perc, de 12 éven át. Végül mindkettőjüknek igaza lett, a Birdman forgatókönyvéért Iñárritut díjazták, a legjobb rendező díját pedig Linklater kapta. 

Elvileg véletlenszerűen választották ki Jennifer Anistont és Benedict Cumberbatchot, hogy konferálják fel a legjobb férfi mellékszereplő (dráma) díját, de mivel ilyen spontán pillanatok nemigen akadtak az este során, kevéssé jött át a szerepjáték. Jött viszont az este első igazi öröme, ugyanis tényleg JK Simmons nyerte a díjat a szadista zenetanár megformálásáért a Whiplashben. A Birdman és Edward Norton tehát hoppon maradt, a Whiplash viszont egyetlen jelölését díjra váltotta. 

Nem úgy a Csillagok között, egyetlen jelölésük a legjobb zene volt Hans Zimmer munkájáért, de ezt is A mindenség elmélete szomorkás hangulatának megalkotója nyerte, az izlandi Jóhann Johannsson. A legjobb dalnak járó díjat Prince adta át, ezt John Legend kapta a Selma betétdaláért, az a címe, hogy Glory, íme:

A néhány éve nagy vihart kavart házigazda, Ricky Gervais is hazatért egyfajta a tékozló fiúként: mivel jelölték a Derek című sorozatért, ha már ott volt, felkérték díjátadónak is. Eleve pohárral a kezében érkezett a színpadra, eléggé összevissza beszélt, és röhögve utalt rá, hogy valószínűleg senki sem akarta viszontlátni, sem a teremben, sem a képernyő előtt. Mindenesetre John Travolta-baleset nélkül tudta ismertetni a legjobb színésznő (vígjáték) jelöléseket, ami azért volt különösen nehéz, mert pont neki jutott Kvavenzsanéj Wallis neve. Végül Amy Adams nyert, amire viszont senki sem számított, valószínűleg ő maga sem gondolta, hogy a tavalyi Amerikai botrányos díja után még duplázni is tud a Nagy szemekkel. Így viszont Julianne Moore nem kapta meg a szobrát vígjáték kategóriában (Térkép a csillagokhoz), megkapta viszont a Still Alice című drámáért, amiben egy alzheimeres nőt alakít nagyon meghatóan. Bármilyen meglepő, Julianne Moore-nak eddig csak tévés Aranyglóbusza volt a Sarah Palin-filmért, illetve még 1994-ben a Rövidre vágva teljes stábja kapott egy színészi különdíjat, amin nagyjából 30 színész osztozott. 

Noha eleinte úgy tűnt, hogy a Sráckor és a Birdman vetélkedéséről fog szólni a gála, a műsor feléig egyik film sem nyert egy díjat sem. Úgyhogy Jared Leto egy gyors Je Suis Charlie-zás után átadta Patricia Arquette-nek (Sráckor) a legjobb női mellékszereplő díját. Hát ő nem lepődött meg, előre megírt beszéddel jött, és elég családcentrikus beszédet mondott arról, hogy milyen fontos minta volt számára a saját anyja és a saját anyasága, és hogy milyen büszke, hogy egy egyedülálló anyát sikerült eljátszania. Később, amikor Richard Linklater átvette a legjobb rendező díját, ő is a családról beszélt: a szüleinek dedikálta a díjat, és azoknak a szülőknek, akik próbálják tenni a dolgukat a világban. 

Kristen Wiig és Bill Hader volt az egyetlen vicces díjátadó páros, nekik jutott a legjobb forgatókönyv kategória, hosszan poénkodtak azon, hogy milyen emlékezetesnek szánt, semmitmondó mondatok vannak a nagy mesterművekben. A lényeg, hogy végre a Birdman is kapott egy díjat a legjobb forgatókönyvért, Iñárritu a díj átvételekor a film kezdőmondatát idézte: „Hogy jutottunk ideáig?" Micheal Keaton is a filmet rendező Iñárritunak köszönte meg a legjobb vígjátékszínész díját: „Nincs ember a szobában, aki ezek után ne csinálna veled végig bármit.” 

A legjobb animációs film az Így neveld a sárkányodat 2 lett, a legjobb külföldi film a Leviatán. A jelenkori orosz helyzetet keményen bemutató film alkotói is behozták a Párizs–Észak-Korea-tengelyt, amikor arról beszéltek, hogy mennyire univerzális a kisember és a hatalom harcáról szóló filmjük története.

George Clooney életműdíját Don Cheadle és Julianna Margulies konferálta fel, próbáltak felvágni, hogy melyikőjüknek van szorosabb kapcsolata a színésszel, de végül kiderült, hogy egyikük sem volt meghívva az esküvőjére. A hosszú méltatás és az életművet összefoglaló kisfilm után végre a díjazott is színpadra lépett. „A nagy filmek jól vannak, a kicsiknek van szükségük a közönségre” – kezdett bele a beszédébe, majd ő is rátért a Sony-ügyre: „Végre mindenki bocsánatot kérhet mindenkitől szemtől szemben." Beszélt az esküvőjéről is: „Milyen jó érzés valakit szeretni, főleg, ha egy életen át vártál rá. Nem is lehetnék büszkébb férj.” Majd rátért a párizsi megemlékezésre, ami nem tiltakozás volt, hanem kiállás amellett, amiért mindannyian küzdünk: hogy félelem nélkül élhessünk.

Az este nagy meglepetése volt, hogy vígjáték kategóriában végül nem a Birdman nyert, hanem a Grand Budapest Hotel, ezek szerint a szórakoztatóipari szatíra helyett végül a cukiságbombát választották. A Birdman így két díjjal zárta az estét (forgatókönyv és legjobb férfi színész), a Grand Budapest Hotel pedig összesen egy díjat nyert, de pont a legfontosabb kategóriában (legjobb film).

A mindenség elmélete végül két díjat tudott elvinni: a legjobb zene mellett övék lett a legjobb férfi színész (dráma) is, Eddie Redmayne átlényegülését Stephen Hawkinggá és annak színészi értékét nem is vitatta senki. A fiatal színész a nászútját szakította félbe, hogy el tudjon menni a Los Angeles-i díjátadóra, 5 héttel ezelőtt volt az esküvője. 

Az este legnagyobb nyertese tehát a Sráckor lett, hiszen ők nyerték a legjobb drámai film díját, a legjobb rendezés és a legjobb színésznő díja mellett. A Birdman, akárcsak A mindenség elmélete, két díjat kapott, és szintén erősen zárta az estét a Grand Budapest Hotel a vígjátékos fődíjjal. A többi film között szóródtak a díjak, egy-egy szoborral zárhatta az estét a Whiplash, a Nagy szemek és a Selma is, igaz, utóbbit egy elég jelentéktelen, betétdal kategóriában ismertek el. 

Ennél is rosszabbul jártak viszont a többiek: nem kapott díjat a Kódjátszma, a Holtodiglan, a Foxcather, a St. Vincent, az Annie, és hál' istennek az a forgatókönyv sem jött be, hogy a Vadregény bármit is nyerjen ezen a díjátadón.

A tévés díjakról itt olvashat.