Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Matt Damon és Zendaya is ott lesz Christopher Nolan OdüsszeiájábanA Balaton Method egy mindenféle állami támogatás nélkül készült zenés film, ami végre egy akváriumos premierbuli után a hagyományos mozikba is eljutott, mostantól három helyen is meg lehet nézni Budapesten. Az élmény olyan lesz, mint amikor az MTV hőskorszakában egymás után néztük a videóklipeket a tévében, a Balaton Method ugyanis egymáshoz lazán kapcsolódó klipekből épül fel, és megjelenik benne a magyar popzene ismert (Quimby, Soeri & Poolek) és kevésbé ismert (Grand Mexican Warlock, Middlemist Red) arca is.
A két alkotóval, Szimler Bálint rendezővel és Rév Marcell operatőrrel beszéltük végig a filmet. Kiderült, hogy mekkora meló egy ilyet összerakni, és hiába képesek egy komplett zenekart víz alá nyomni, ha az időjárást képtelenség befolyásolni. Rendezői kommentár a Balaton Methodhoz, minden egyes klipről.
Ő rendezte a 2010-es Itt vagyok című rövidfilmet, ami aztán Cannes-ban is szerepelt. Azóta rendezett egy részt a Nekem Budapest című szkeccsfilmbe. 2011-ben Rév Marcellel elindította a Kodály Method-klipsorozatot, amiben magyar és külföldi zenekaroknak készítettek rendhagyó, egy beállításból felépülő videoklipeket. Ebből nőtte ki magát a Balaton Method című egészestés játékfilm. Nem mellesleg 2010-ben első lett a COOL Listán.
Miért pont ezzel a klippel kezdtétek a filmet?
Szimler Bálint: Ezen nagyon sokat agyaltunk, nyilván a vágásnak a legfontosabb része a sorrend. És tökre nehéz, mert olyan volt, mint egy válogatáskazetta: benyomsz egyet máshova, és az egész borul. Egyértelmű volt, hogy ez lesz az első, mert vannak olyan trükkök benne, amik máshol is megjelennek, meg mert kapunk rögtön vele egy balatoni hangulatot a vízibiciklivel.
Nem volt para a sok cucc a bicikliken?
Rév Marcell: Egy mikrofon beesett a vízbe. Lukács Péter hangmérnökünk nagyon jól fogadta.
A búvárok az elejétől kezdve a víz alatt voltak?
SzB: Elbújtattuk őket, ameddig csak lehetett, de az volt a cél, hogy a hatás olyan legyen. Elég hideg volt a víz, úgyhogy csak az egyik dobost szivattuk meg azzal, hogy le kelljen buknia. Szegény kicsit rosszul is lett a végére, de szó nélkül tűrte
Ezt a részt hányszor vettétek fel?
RM: Én még forgattam volna tovább. Csak aztán lement a nap. A fények úgy jók, hogyha a nap minél lejjebb van. Próbáltunk egész nap, de a végére összeállt.
Ez közel van ahhoz, amit eredetileg kitaláltatok?
RM: Nem, itt egyszerűsíteni kellett. Olyanokat is akartunk, hogy mozognak a vízibiciklik, de a fizika törvényei makacs dolgok sajnos, vízen forgatni meg amúgy is elég bonyolult. Az volt a cél, hogy ne csak a kamera forogjon itt, hanem a vízibiciklik is.
SzB: Olyan legyen, mint a szinkronúszás.
RM: Bálintnak az volt a naiv elképzelése, hogy mindegyik alatt lesz egy búvár, és úgy irányítják majd őket.
Mondjuk lehetett volt mindegyiken egy hurok, amibe a búvár be tudja dugni a fejét.
SzB: Ugye?
A legmenőbb fiatal magyar operatőr, rengeteg kisfilmet és videoklipet fényképezett, először a nagyvásznon a tavaly Viharsarokkal mutatkozott be, utána pedig Mundruczó Kornél kérte fel a Fehér Istenre. Előbbivel a Berlinalén szerepelt, utóbbival ismét megjárta a Cannes-i filmfesztivált. Legutóbb a Buharov-testvérek legújabb kísérleti filmjében dolgozott.
Ez a jelenet viszont rögtön teljesen más stílusú, mint az előző.
SzB: Ahogy haladtunk a film előkészületeivel meg a forgatásával, úgy nőtt a költségvetésünk és azzal a lehetőségeink is. Egyre több zenekar tudott szerepelni. Az elején úgy terveztük, hogy lesznek a klasszikus videoklipek, amikben mindig lesz valami újdonság, mindig történik valami új, amitől érdekes lesz. És akkor lesznek olyan kisvideók, mint amilyen ez is, amiket nem kell az elejétől a végéig megmutatni. A Fran Palermo zenéjéhez úgyis illik ez a hangulat, akkor ők gerillában kimennek a strandra és annak a közepén játszanak.
Tényleg gerillában forgattátok?
SzB: Gyakorlatilag igen, nincs is tele a strand, nem csúcsszezon van. Az eredeti koncepció az volt, hogy minél többet mutassunk az emberekből és az arcokból.
A strandolók mit szóltak hozzá?
SzB: Nem került bele a filmbe, de volt egy csávó, aki minden egyes felvételbe bemutatott. Aztán meg unta, mert azért fel kellett venni háromszor-négyszer. Éppen vízi-aerobic volt pont abban az órában, amikor forgattunk, azt akartuk elérni, hogy erre a zenére aerobicozzanak a zenekar mögött. Aztán végül nem sikerült összehozni, mert nagyon szigorú volt az aerobic-menetrend.
RM: És a nap sem sütött. Ez egy olyan interjú csak arról fog szólni, hogy mit nem sikerült összehozni.
Gondolom itt is elég hideg volt, jól vették, hogy a vízben kellett álldogálniuk?
SzB: Ez már a forgatás végén volt, egy bizonyos alkoholmennyiség már elfogyott.
RM: Itt meg majdnem megfulladtam. Egy 5D-vel forgattam egy víz alatti tokban, de nem volt semmi speciális cuccom hozzá, csak nagy levegőt vettem és mentem le a víz alá.
Egyáltalán láttad, hogy mit veszel fel?
RM: Nyitott szemmel nyomtam végig, volt rajtam egy úszószemüveg.
A Honvédzenekarnak hogy adtátok el az ötletet? Lenne itt egy videoklip, amiben a hideg vízben kell énekelni?
RM: Ilyen ez a Honvédzenekar. Profik.
SzB: Ellátásért cserébe eljöttek.
RM: Akivel tartottuk a kapcsolatot, azt mondta, hogy persze, eljönnek a kórustagok, de egyáltalán nem fogják garantálni, hogy ezek az urak be is mennek a vízbe. De a végén kurvára élvezték.
SzB: Megkérdeztük, hogy ki az, aki vállalkozna erre búvárruhában, és látták a gyártásvezetőnket, Nemes-Jeles Verát, hogy ott úszkált a vízben és eléggé elvolt, úgyhogy akkor érezték, hogy muszáj bevállalni legalább néhányuknak. Ők lettek a bátor tizenkettő.
És nem volt olyan, hogy valaki a felénél meggondolta magát?
RM: Nem volt olyan a hangulat.
SzB: Még ott a forgatáson megnéztük az egész felvett anyagot, és a kar nagy része körbeállta a monitort és visítottak a röhögéstől.
Ez nagyon hasonlít az egyik első Kodály Method videóra, amit a Volkova Sistersnek csináltatok.
RM: Az eleje ugyanaz. Csak ez aztán megmozdul.
Mindent a Balaton körül forgattatok, ezt hol?
SzB: Földváron a Park Riviéra Hotelban van. Itt még van mozi, de az a klasszikus, szocialista változat: vetítővászon, előtte egy függöny, az egész pedig egy színpadon, faberakás mindenhol. Még ki volt írva egy táblára, hogy a vetítés alatt dohányozni tilos.
RM: Ez egy 16 órás nap volt. Lógatni kellett embereket, mozgatni őket. Sőt, még előtte éjszaka festettük meg vágtuk a díszletelemeket a színpadon.
SzB: És ezt viszonylag későn tudtuk leforgatni, mert Akkezdet Phiai írt egy számot erre külön, és ez már az ősz végefele volt.
Hogy tudtatok ennyi áramot szerezni a Balaton-partra?
RM: Nem itt akartuk eredetileg forgatni, hanem van kinn a vízen egy vízisí-sziget, de végül akkora szélvihar volt, hogy nem lehetett oda kimenni. Szerencsére van a parton egy palacsintázó is, és végül itt csináltuk meg. Az áramot meg a palacsintázóból hoztuk. Meg a palacsintát is.
Ez is olyan kisvideó, amit említettetek a Fran Palermonál, hogy nem megy végig az elejétől a végéig.
SzB: Ezekkel a jelenetekkel, amik kicsit csúnyábban, hirtelen vannak elvágva, nagyon sokat próbálkoztunk. Nem akartuk, hogy olyan legyen a kész film, mint egy szkeccsfilm, amit néz az ember, és egy idő után már azt reméli, hogy az utolsót látja.
Jónás Vera arca előtt egy kamera van és annak a képét dobtátok szét a monitorra?
SzB: Igen, ehhez egy külön programot kellett fejleszteni.
RM: Eredetileg a kamera össze volt kötve a zenekar saját looperével, és amikor elindít egy loopot, akkor a két képernyőre kiadja azt a képet, és ha befejezi, akkor az még ismétlődik tovább. Ha megnyomja a következőt, akkor a következő felvétel indul el, és így tovább. Csak aztán ezt kivágtuk.
SzB: Majd Youtube-on látható lesz az egész, a kisvideók felkerülnek majd teljes hosszában.
Ez melyik vasútállomás?
SzB: Révfülöp. Ez a legklasszikusabb állomás, van resti, jól is néz ki.
A vonat csak miattatok jön?
SzB: Igen.
RM: Csak szóljál, ha lekésel egy vonatot.
És nem jött néha egy másik vonat?
SzB: Egyszer kellett egy félórás szünetet tartanunk, rosszul is jött, mert megis csúsztunk miatta. Pedig kétszer körbementünk a Balaton körül, mire találtunk egy jó állomást. Próbáltuk kitalálni, hogy mitől marad ez érdekes. Egyébként ez a szám sem megy végig.
Mi történik azután, hogy elvágjátok?
RM: Felszállunk a vonatra, kinézünk az ablakon és el is indul a vonat velünk együtt.
SzB: Nagyon szerettük ezt a számot, de túl hosszú.
RM: Ezt akkor vettük fel, amikor kijött, hogy Orbán egy geci! Ott van az újság a néni kezében.
SzB: Igen, a videókat magukat nyáron forgattuk, de ezeket az életképeket később csináltuk hozzá.
Összeségében hosszú ideig forgattatok?
SzB: Július végén volt az első nap, amit Egyedi Petivel csináltunk. Az utolsó forgatási nap pedig januárban volt.
RM: Ennek kétszer futottunk neki, először elmosta az eső. Ott voltunk, ott volt a kocsi, és ázott szét az egész. A pólóinkkal mertük ki a kocsiból a vizet a zuhogó esőben.
Legalább mázlitok volt, hogy még egyszer neki tudtatok futni.
RM: Úgy is mondhatjuk.
Sok ilyen előre nem látott gebasz volt?
SzB: Gebaszok voltak.
RM: De ezen kívül nem volt olyan jelenet, amit meg kellett volna ismételni. Mondjuk ezt se megismételni kellett, hiszen el sem tudtuk kezdeni.
SzB: Nagyon nehéz feladata volt a producerünknek, Osváth Gábornak. Egy másik producer már az elején azt mondta volna, hogy így nem állunk neki filmet csinálni, mert nincs meg előre a költségvetés. Osváth lelkesedésből, meg nem is tudom, hogy miért, de hagyta magát meggyőzni. Közben rengeteg dolog alakult, a Punnany Massif-val akartunk forgatni, azt például le kellett mondani, mert elfogyott a pénz. Aztán bejött egy másik szponzor és ez megoldódott. Bonyolultan állt össze az egész, Nemes-Jeles Vera a gyártással is megszenvedett, meg nekünk is úgy kellett kitalálni az ötleteket néha, hogy hirtelen felszabadult egy időpont és arra kellett ötletelni.
Itt a klipben egy sötét úton szembejönnek a fúvósók?
RM: Dobosok, aztán mindjárt leszállnak a kóristák az égből.
Honnan tudták a dobosok, hogy mikor kell indulniuk?
SzB: Nagyjából kiszámoltuk, hogy milyen messzire kell elmenniük.
RM: Kis fadarabokat raktunk le az útra, hogy kinek honnan kell indulnia.
SzB: Én indítottam rádióban a dobosokat. Annyiszor el kellett próbálni, hogy nagyjából kitaláltuk, mikor minek kell jönnie.
Hogy lógattátok be a kórustagokat a képbe? Gondolom nem egy kötélpálya volt felépítve az erdőben.
RM: Pedig Bálint azt szerette volna.
SzB: Eredetileg azt akartam, hogy mindenhonnan, a fák között lógjanak a zenészek meg az énekesek.
RM: Ehhez elég sok szponzor kellett volna.
A Bin-Jip jelenetének forgatásán ott voltunk tavaly nyáron, az erről készült cikkből mindent megtudhat.
RM: Azt hiszem, hogy ez az autós ötlet volt meg először.
SzB: Még a Kodály Method idején. Csak ott még úgy gondoltam, hogy egy mezőn fognak menni a kocsik.
Lezártátok erre a forgatásra az utat?
RM: Persze, különben elég veszélyes lett volna, így is kaszkadőrök vezetik a kocsikat.
SzB: Két centire mentek egymástól. Három busz megy egymás mellett, bejártam velük a távot és nagyon közel voltak egymáshoz.
Honnan szereztétek a kisbuszokat?
RM: Van egy Volkswagen-klub Magyarországon, elég lelkesek. Azóta már forgattam mást az egyik busszal. Büszkék rá, hogy ilyen szép buszaik vannak.
És amikor ezeket a zenészeket kértétek meg, hogy játsszanak a hangszereken nyitott kisbuszokban, akkor arra is azt mondták, hogy oké?
SzB: Igen, sőt a jelenet folytatódik, a salföldi bányatónál a kisbuszok megállnak, a zenészek elindulnak a tóhoz. Ehhez kivájtunk a domboldalban egy lépcsőt.
RM: Hogy aztán az egész jelenetet, úgy ahogy van, kivághassuk.
SzB: Végül azért került ki az a jelenet, mert ez egy nagyon hosszú snitt volt. És amikor leérünk a tóhoz, az már nem olyan érdekes, mint az eleje, pedig egy térdig érő, iszapos pocsolyában kellett gázolniuk. Két zenész meg is kérdezte, hogy ezt így mégis hogy.
De megcsinálták, nem?
SzB: Meg.
RM: De arra, hogy egy kocsiban kell zenélniük, egy szót sem szóltak. Mindenki a megoldáson kezdett el gondolkozni.
Nekem erről egyből az Imitation of Life klipje jutott eszembe az R.E.M.-től.
RM: Ugyanaz az ötlet.
SzB: Annyi a különbség, hogy ott egy 30-40 másodperces loop van előre- és hátrafele játszva, itt meg csak előre megy.
Hol találtátok ezt a csúszdát?
Szb: Fonyódligeten. Ezt a csúszdát megtaláltuk és megszerettük, és azon gondolkodtunk, hogy hogyan lehetne az egészet megmutatni. Egy totálban, nyilván. Plusz akartunk játszani a formával is, hogy ne mindig ugyanaz az ötlet legyen, hanem valami más, mint a többi.
Az énekesnek mennyire kötöttétek ki, hogy merre és hogyan mozogjon?
SzB: Megmondtuk, hogy hova menjen, és hogy sokat segítene, ha az előtérben és a háttérben is mozogna.
RM: Mindenki jelre indult.
SzB: A többi zenészt, akinek annyira nem volt funkciója, megkértük, hogy ne mozogjanak.
Én nagyon aggódtam közben a csúszdán álló zenészekért.
RM: Azokért mi is. Ráadásul tinigyerekek voltak.
SzB: Ezért a felvételek között leültettük őket.
Muszáj megkérdeznem, hogy ez kinek a háza.
RM: Vera, a gyártásvezetőnk szerezte. Kellett egy helyszín ahhoz a sztorihoz, hogy jönnek a rendőrök a háttérben, ehhez pedig egy olyan ház kellett, ami rögtön a parton van.
Kik azok a srácok, akik ott headbangelnek a szobában, ahova Kiss Tibi benyit?
RM: Ők a kerekegyházi Stubborn nevű banda. Bálint valamikor mutatta nekem ezt az együttest, volt négy számuk az új EP-n, végigmentünk rajtuk, és ráböktünk egyre, hogy legyen az.
SzB: Nagyon jó srácok. És tényleg csak ezért a pillanatért jöttek el.
A házban nem kellett semmit átalakítanotok?
SzB: Kicsit összekoszoltuk, hogy házibuli-hangulat legyen. De amúgy odafigyeltünk. Levettük a cipőt. Egy ideig.
RM: Aztán már nem. De nagy építkezés volt, mert az egész házat be kellett mikrofonozni meg világítani, szóval felfordulás volt amúgy is, de csináltunk még extrát is hozzá.
SzB: Elhoztuk a Központból az előző estéről az üres üvegeket.
Ennek a klipnek sem ott van vége, ahol a sztorinak, ugye? A klip végén megérkeznek a rendőrök, én ott azt hittem, hogy elindul még egy sztori.
RM: El is indul.
SzB: Egy kis viccelődés, de igazából jobbnak láttuk, ha nyitva hagyjuk a sztorit.
RM: Az jött volna egyébként utána, hogy Tibi elkezdi énekelni a Love Me Tendert a rendőröknek. Ami végül is vicces. Csak nagyon drága lett volna.
RM: Itt vannak a nénik, akik várják a férjüket haza a kocsmából.
Jól fogadták a Middlemist Redet a balatoni kocsmában?
SzB: Nagyon jófejek és profik voltak, ahhoz képest, hogy milyen fiatalok. Kurva jól elnyomták a számot, aminek egyébként lefele menet írták a buszban a szövegét. Akárhányszor akármit lehetett velük kezdeni.
A kocsmában üldögélőket instruáltátok?
RM: (rámutat egy táncoló férfira) Őt nehéz volt. De aki meg amott ül, ő a sofőrünk.
Amikor megjelentetek valahol a Balatonnál, akkor elterjedt ott a hír, hogy valakik itt forgatnak? Mentek megnézni, hogy mit csináltok?
SzB: Volt olyan is, de általában azt kérdezték, hogy melyik tévétől vagyunk. A hangoskodás soha nem zavart senkit, de ehhez mondjuk az is kellett, hogy szezonon kívül forgassunk.
SzB: Ez is egy 16-17 órás forgatási nap volt.
RM: Nappalra terveztem, de az ablakokon látszik, hogy ez sajnos már este.
SzB: Itt is kipróbáltunk valami más formai ötletet. Egy snitt van, de hat kamerával vettük fel.
Itt milyen ötlet volt meg előbb? Az osztott képernyő vagy az üdülő étterme?
SzB: SzB: Mindenképpen akartunk egy ebédlőset, mert mindenki volt már ilyen ifjúsági táborban gólyatáborban vagy gyerekkorában üdülni. Felcser Máté nekem jó barátom, vele együtt ötleteltünk, meg ő is írt egy számot a Balaton Method miatt. Valahogy felmerült ez az osztott képernyős ötlet, a szám szövege meg részletekről szól, akkor úgy gondoltuk, hogy a videó is álljon össze részletekből. Itt is volt egy hasonló ötletünk, mint a Jónás Vera-klipnél, azt akartuk, hogy bizonyos jelenetsorok ismétlődjenek meg, ahogy a zenében is. Két dolgot mondtam Máténak az elején: zenéljenek eszközökön, analóg cuccokon, és legyen osztott képernyőben. Akkor úgy ment tovább, hogy adjon ki a hat kamera képe egyet, ezt le kellett tesztelni, kitalálni, hogy lehet ilyesmit megvalósítani.
SzB: Ez volt az első videó, amit leforgattunk.
Gondolom ennél nem volt 12 órás munkanap.
SzB: Háromszor-négyszer felvettük és mentünk haza. Viszont előtte és utána is esett az eső, szóval mázlink volt, hogy arra a három órára kisütött a nap.
Ezért ugye nem kellett 15 szobát kivennetek az Ezüst Part szállodában?
RM: Nem, nagyon jófejek voltak és le lehetett beszélni mindent. Előtte nap ott is aludtunk. Nagyon jó volt.
SzB: Engem Vera úgy ébresztett fel, hogy átdobott egy műanyagszéket az erkélyemre. Nem ébredtem fel a kopogására.
Az egyértelmű, hogy a Napra tagjai különböző erkélyeken játszanak, de mit mászkál közöttük egy parkouros?
SzB: Kitaláltam, hogy mi lenne, hogyha zuhannának a szállodáról emberek és közben dallamra ordítanának. Hogy miközben esik, üvöltsön egy hangnemben, és az illeszkedjen a számba. Nyilván ezt nem lehetett megoldani, de Vera kitalált egy megoldást, ami nekem teljesen abszurd, hogy valaki ezt komolyan vette egyáltalán.
RM: Pedig egyáltalán nem viccből mondtad.
RM: Szegény zeneiskolás gyerekek, kettőig forgattunk, kinn álltak a hidegben, utána mentek csak haza.
SzB: Itt a világítás az, ami elég izgalmas, folyamatos fényváltások vannak benne, és ezt kellett úgy összehozni, hogy mindig az a lámpa jöjjön fel, aminek kell. Operatőrileg nem semmi meló volt.
RM: Szegény világosítóknak sem.
Megint ugyanazt tudom megkérdezni, itt mit szóltak ahhoz, hogy Supernem Szabi egy templomban császkál és közben azt énekli, hogy buli van?
RM: A szomszédos paplakban lakott a lelkész a családjával, ők néha látták a próbát.
SzB: Tök jó fejek voltak. Ez egy református templom és igazából nagyon felvilágosult volt tőlük, hogy ezen nem akadékoskodtak.
RM: Azt nem tudom, hogy tudják-e, hogy felmentünk a pulpitusra.
Gondolom Szabi nem csak úgy véletlenszerűen mozog..
SzB: Minden zenésznek pontosan megvolt a feladata, amikor Szabi felmegy a lépcsőn, akkor a két gitáros mögöttünk elmegy a másik oldalra, rengeteg próba is kellett hozzá
A Balaton Methodot három mozi (Corvin, Toldi, Puskin) vetíti Budapesten. A Filmalap támogatása által hamarosan vidéki és határon túli városokban is látható lesz a film, míg nyáron a Nagyon Balaton programsorozat részeként a tó környékén is meg lehet nézni a Balaton Methodot. További információk a film Facebook-oldalán.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon