Kifelejtették Meryl Streepet a szüfrazsettek

Leginkább Meryl Streeppel adták el a legújabb angol történelmi filmet, A szüfrazsettet, és talán nem nagy spoiler, ha elmondom, hogy Streep hiába virít ott minden plakáton, nagyjából másfél percig látható a filmben. Szóval aki csak emiatt nézné meg, az csalódni fog, de gondolom, ők vannak kevesebben.

Streep jelenléte ugyanis egyáltalán nem volt szükséges ahhoz, hogy A szüfrazsett egy működő film legyen, tökéletesen elvitte az egész filmet Carey Mulligan és Helena Bonham Carter. Annak ellenére lett jó és megindító film, hogy tulajdonképpen nem több egy nagyon alapos és részletes történelemóránál. Pont azon gondolkodtam közben, hogy vajon kihasználják-e már manapság a középiskolákban, hogy ilyen alapos filmek készülnek bizonyos témákban, amelyek segítségével a diákok is sokkal jobban megérthetik, miről is szólt a nők harca a huszadik század elején.

Egy történelemtanár persze nyilván ezer fogást találna ezen a filmen, ráadásul a történet csak a mozgalom egyik igen radikális, Emmeline Pankhurst által irányított ágát mutatja be. A Nők Társadalmi és Politikai Szövetsége (WSPU) valójában a radikális nők egy igen szűk csoportjából állt, akik gyakran alkalmaztak erőszakos akciókat annak érdekében, hogy elérjék fő céljukat, a női szavazati jogot, és hogy felhívják magukra a sajtó figyelmét. A sajtónak ugyanis központilag ki volt adva, hogy ne nagyon számoljanak be arról, hogy miért ugrálnak a nők, a kormányzó pártnak ugyanis esze ágában sem volt szavazati jogot adni nekik.

A film egy mosodában dolgozó fiatal munkásnő, Maud Watts öntudatra ébredését és a radikalizálódás felé tett útját mutatja be. Maud kislány kora óta dolgozik, mint szinte minden nő a környezetében. Sokáig nem is gondol arra, hogy ez lehetne másképp is, de végül a több generáció alatt felgyülemlett elnyomás és kiszolgáltatottság olyan erővel tör fel benne, hogy csatlakozik a szüfrazsettmozgalomhoz. Sokat vívódik magában, és tudja, akár a gyerekét is elveszítheti. Fontos adalék ugyanis a filmhez, hogy a nőknek nagyon sokáig nemcsak hogy szavazati joguk nem volt, de felügyeleti jogot sem gyakorolhattak a gyerekük felett. A törvény szerint a gyerek az apát illette meg, bármit csinálhatott vele az anya beleegyezése nélkül.

A legmegrázóbb rész annak bemutatása, hogy hogyan bántak az akcióik miatt bebörtönzött nőkkel a hatóságok. A szüfrazsettmozgalmat folyamatos letartóztatásokkal próbálták meg visszaszorítani, a legtöbb nő a fogva tartás közben tiltakozásul éhségsztrájkolt. A hatóságok viszont nem akartak mártírt csinálni belőlük, hogy ezzel is segítsék a mozgalom sikerét, ezért csövön át, erőszakkal etették őket az orrukon keresztül. A filmben ezt mutatják be, de ennél sokkal durvább módszerek is voltak – volt, aki bele is bolondult a kényszeretetésbe.

A film alaposan és érzékenyen mutatja be a nők harcát annak érdekében, hogy végre ők is kapjanak szavazati jogot, és ugyanolyan közük legyen a gyerekükhöz, mint az apáknak. A szüfrazsettek az egyenlő bérezésért is harcoltak, hiszen a nők már akkor is 30-40 százalékkal kevesebbet kaptak ugyanazért a munkáért. Ez mondjuk sajnos még ma sincs nagyon másként.

Ettől még Sara Gavron szüfrazsettfilmje nem lett jó, több történetszál értelmetlenül megszakad, számos dolog nincs kifejtve – például Maud és férjének kapcsolata –, de ennél több ebből a filmből talán már sok is lett volna.

Így viszont ajánlom mindenkinek, még akkor is, ha a film végén jótékonyan elhallgatják, hogy a győzelemhez önmagában nem volt elég a szüfrazsettmozgalom, bármennyire is ezt akarják hangoztatni. A WSPU 1915-ben fel is bomlott, és az első világháborúnak és az abból is következő munkaerőhiánynak komoly szerepe volt abban, hogy a nők szavazati jogot kaphattak Angliában. Először csak a 30 év feletti nőknek 1918-ban, majd 1928-tól minden 21 év feletti nő szavazhatott.

Magyarország egyébként több nyugati országot is megelőzött ebben, 1918-ban ugyanis a Károlyi-kormány általános szavazati jogot biztosított minden írni-olvasni tudó, 24 év feletti nőnek. Erre Franciaországban például 1944-ig, Olaszországban pedig 1946-ig kellett várni, és nehéz elhinni, de Svájcban csak 1971-ben kaptak a nők szavazati jogot. És Szaúd-Arábiában még ma sem szavazhatnak.