Ha minden bejött nekik, miért jönnek haza?

Az ajtók nem záródnak be, ha úgy hozza a szükség vagy a kedv, élhetünk megint máshol

- mondja a Menjek/Maradjak sorozat Édes otthon című, legújabb részének hőse. Az Index közreműködésével készült dokumentumfilm-sorozat legújabb epizódja ugyanis azokról szól, akik úgy döntöttek, visszajönnek Magyarországra. A fenti idézet is jelzi: egyáltalán nem biztos, hogy végleg. De most, ausztriai, londoni vagy éppen New York-i kitérők után újra megpróbálják itthon. Ez a filmsorozat negyedik része, korábban olyan fiatalokat mutattak be, akik New Yorkba, Londonba vagy Hollandiába költözve kezdtek új életet. Az új film három különálló történetét rendezőként Tusor Bálint, Józsa László és Imre Loránd Balázs jegyzi.

A három sztori különböző élethelyzetű, mégis sok szempontból nagyon hasonló fiatalokat mutat be. Mindannyian a harmincas éveikben járnak, kisgyerekeket nevelnek. Nem szélsőséges élethelyzetből, kirívó nyomorból vagy a teljes ellehetetlenülés elől mentek ki. Itthon is volt munkájuk, szerető családjuk. Mégis voltak közülük, akik úgy érezték, hogy Magyarországon élni nem jó, nem elég jó. Hogy máshol több lehetőség, több pénz, több élmény jut majd nekik és a gyerekeiknek. És tulajdonképpen nem is csalódtak. Egyik család sem azért költözik haza, mert ne jöttek volna be a számításaik. Valami mégis hazahúzta őket.

Az első történet Zsófi és Robi sztorija. Ők csak félig-meddig jöttek haza Ausztriából, Zsófi már itthon él a gyerekeikkel, de Robi még ingázik, túl jól fizet az osztrák pincérkedés ahhoz, hogy otthagyja. “Itt nem okoz gondot egy kétkezi munkásnak, hogy délben étteremben ebédeljen, és kifizessen érte 10-12 eurót” - magyarázza a vendégeiről. Zsófiék fő motivációja a pénz volt, de amikor úgy döntenek, hogy részben legalábbis visszaköltöznek, a család más szempontokat is bedob.

Ausztria mégiscsak egy jogállam, ha ott megszerzel valamit, az a tiéd. Itt meg minálunk bármi történhet

- mondja a nagymama, aki annak ellenére aggódik a hazaköltözés miatt, hogy hihetetlenül szenvedett unokái hiányától. De Zsófiban más érzések munkálnak, azt mondja, hiába beszél jól németül, úgy érzi, ha nem magyarul szólal meg, elveszik az egyénisége.

Ahogy a Menjek/Maradjak korábbi részeiben megszokhattuk, a szereplőket most sem riporterek kérdezgetik, a készítők szituációkat teremtenek, amelyekben egymással, a barátaikkal, ismerőseikkel beszélgetnek. Ezekbe a helyzetekbe leshetünk bele mi. Más kérdés, hogy mennyire tűnnek kimódoltnak a szituációk. Kicsit furcsán hat, hogy Zsófi öccse éppen a kamerák előtt jelenti be a tesójának, hogy családegyesítést tervez, és az új sörözőjébe Zsófi férjét szeretné üzletvezetőnek. Máskor, a közös családi sörözésen viszont teljesen az az érzésünk, hogy minden, ami elhangzik, spontán, ott megszülető gondolat, nem a film kedvéért lefolytatott, egyébként már lezongorázott beszélgetés.

A második történet, Mirjam és Nivaldo sztorija, némileg bonyolultabb helyzet. Mirjam szerepelt már a sorozat első filmjében is, akkor New Yorkban élt, és arra vágyott, hogy valahogy egyensúlyt teremtsen Amerika és Magyarország között az életében. És még valamire: egy társra, lehetőleg egy magyar fiúra. Négy évvel később már a brazil Nivaldo felesége, akivel Magyarországról Skype-on követik brazíliai házuk tervezési munkáit. Aztán újabb fél év múlva már a magyarországi otthonuk felújítását látjuk, úgy döntöttek ugyanis, hogy kétéves kislányukkal itthon és Brazíliában is megpróbálnak otthont teremteni.

Végre vendégek ülik körül az én vacsoraasztalomat, és nem én leszek folyton vendég mások asztalánál

- mondja Mirjam, de közben kétségek is gyötrik őket, különösen Nivaldót. Ők a munkájuk adta szabadság miatt tényleg bárhol élhetnének a világon, ahogy éltek is New York és Brazília mellett már Berlint is felmérték, hogy aztán mégis a Budapest-Brazília-Amerika tengelyen maradjanak. Talán éppen ezért olyan nehéz eldönteniük, hogy hol telepedjenek le: a világ két távoli pontján élnek a családjaik. Látjuk Nivaldót némileg elveszetten egy magyar házibuliban, és látjuk Mirjam örömét, ahogy találkozik a régi barátokkal, kiadják a könyvét, és azt, ahogyan édesapja, Donáth László evangélikus lelkész kereszteli meg az unokáját. Ha semmire nincs lehetőséged az nagyon nehéz, de éppen olyan nehéz lehet, ha ezer lehetőség közül választhatsz.

A harmadik pár Reni és Joci, akik Londonból térnek haza. Jól jellemzi a megváltozott magyar viszonyokat, hogy mindketten két nap alatt találtak újra munkát itthon. Az már más kérdés, hogy mekkora fizetésért, hiszen mindketten a segítő szakmában dolgoznak. Reni a Menedék Egyesületnél menekültekkel, Joci pedig a Kék Pontnál drog- és alkoholfüggőkkel foglalkozik. Reni munkája elvezet minket egy másik szálhoz, ahhoz, hogy mi hogyan bánunk a hozzánk érkezőkkel. Egy menekültek segítésével foglalkozó szervezet munkatársaként, és olyan emberként, aki nemrég tért haza Londonból, elszörnyedve nézi a migránsozós plakátokat. De még mindig bízik benne, hogy itthon is élhet olyan életet, mint Londonban. Nem anyagi értelemben, csak szeretnék szabadnak, a nyitottnak és az optimistának érzeni magukat. Még ha ehhez az kell is, hogy a gyereküket magánoviba írassák, mert csak itt találtak vega kosztot és számukra megfelelő pedagógiai programot.

A Menjek/Maradjak készítői most sem foglalnak állást. Nem rágják a szánkba, hogy itt vagy ott jobb lenni, nem csinálnak mártírt vagy hőst a szereplőkből. Csak megmutatják a kivándorlás és a hazatérés ezer arcát. Kiderül a filmből, hogy milyen bátorságot adhat egy külföldre költözés, még akár ahhoz is, hogy később az ember megvalósítsa minden magyar álmát, hogy legalább egy kis ideig tengerparton élhessen. De látjuk a nagyszülők szemét is, akik fájóan ritkán láthatták az unokáikat, és azt nem könnyű elfelejteni. Ahogy a korábbi részek után, úgy most sem leszünk sokkal vidámabbak, de valami mégis nagyon jó. Minden bemutatott hazaköltözőnél azt éreztem, hogy mi, Magyarországon élő magyarok, jól jártuk azzal, hogy ők visszajöttek.

Budapesten november 18-án lehet megnézni a filmet a 14. Verzió Emberi Jogi Filmfesztiválon. Később, november 23. és 25. közt a fesztivál vidéki helyszínein: a Grand Café Moziban Szegeden (november 23. 17 óra) és az Apolló Moziban Pécsen (november 24. 20 óra) vetítik majd az Édes otthont.