Ez már teljesen olyan, mint egy jó trip

Van egy olyan érzésem, hogy ha Bucsi Rékának kiadnák, hogy dolgozza fel a Kincskereső Kisködmönt, az is a galaxis keletkezésénél indulna. Magyarország talán legelismertebb (aki egyszer az Oscar előszobájában járt, az nem fog már kilépni a házból) animációs rövidfilmese már harmadik filmjében feszíti azt a vékony húrt, ami a kozmikus csodálat, és az értelmezhetetlen cselekmény között van: az első filmje, a Symphony no. 42 a Berlinálés debüt után felkerült arra a listára, amiről a legjobb rövid animáció Oscar-díjasait kiválasztják, majd a Sundance-en is szerepelt. Második filmje, a Love szintén Berlinben kezdett, majd az SXSW és a Sundance programjában is szerepelt.

A Berlinalén bemutatott legújabb filmjének, a Solar Walknak a nézésekor viszont már nincs bennem az a furcsa érzés, hogy egy büdös kukkot nem értek belőle, mert olyannak tűnik, amit nem is nagyon kell.

A Solar Walk eredetileg egy jazzkoncert kiegészítőjeként készült, és direkt használtam ezt a szót, mert nem egy egyszerű vetítés, hanem egy méltó komplementer, bár ezt csak elképzelni tudom, mert életemben nem jártam még jazzkoncerten, ahol ilyesmiket vetítettek volna. Az eredeti változat nagyjából 50 perces volt, Bucsi ezt rövidítette le úgy húsz percesre. És azt hiszem arról szól, hogy megteremtődik a mindenség.

Ahogy a Symphony no. 42 az élet furcsaságairól és az animációs filmezés kereteiről szólt, a Love pedig egy szerelem galaktikus terjedéséről és elsorvadásáról, a Solar Walk azt hiszem annak a története, hogy létrejön valahogy a kozmosz, megteremtődik a tudat, az értelem, az érzelem, és a végén mindegyik karöltve nézi, ahogy pörög a naprendszer.

Két furcsa, madárfejű lényt követünk, akik például elindítanak egy rakétát két miniatűr asztronautával. Akik aztán megérkeznek egy bolygóra, ahol egy óriási szőrös lény Tejút-mintásat pisál, és abban ők nagyokat úszkálnak. Erre az óriási szőrös lény betemeti őket. Ezekre emlékszem szívesen a Solar Walkból (illetve még arra, hogy a Napot egy gyufával gyújtják be), de valahogy úgy érzem, hogy teljesen értelmetlen is lenne leírni, amit látunk. Az írott szót nem arra találták ki, hogy ilyeneket csak úgy vissza lehessen adni.

De valahogy értelmetlen is tudni, hogy miről szól. A Solar Walk tele van olyan elemekkel, amiket egyszerűen csak jó befogadni, bizonyos pillanataiban a cselekmény is megszűnik, és tényleg csak színeket és formákat látunk. Máskor átvált a stílus 3D-s animációba, és mintha egy demót néznénk, amit valaki bütyköl az otthoni számítógépén. Bucsi hivatalosan is már dán-magyar színekben készítette ezt a filmet (a jazzkoncert a viborgi animációs filmfesztiválon történt meg), rajta kívül csak a hangmérnök, vagyis pontosabban hangkulisszákat készítő Lukács Péter Benjámin (Testről és lélekről, például) volt a magyar stábtag. Remélem ez nem azt jelenti, hogy szépen lassan elveszítünk egy tehetséget, akit a sokaknak ezoterikus filmjei ellenére úgy kellene vigyáznunk rá az országként, mint egy kincsre.

Bucsit azt mondja, nem kellett sokat győzködni, hogy elvállalja a felkérést, az elejétől kezdve elég vonzó projektnek tűnt.

Szeretnék nagyjátékfilmet készíteni és ez egy tökéletes ugrásnak tűnt a hosszabb formátumba.

Hozzátette, hogy kevés idő és pénz volt rá, úgyhogy technikailag és szervezési szempontból nagy kihívás volt, de rengeteget tanult közben, és mostanra úgy érzi, hogy egy egy 90 perces animációs nagyjátékfilmet is le tudna gyártani.

A zenekarnak nem voltak elvárásai azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnének látni a filmben, úgyhogy nagy volt a szabadsága. Viszont az, hogy eredetileg egy koncertre készült, meghatározta a Solar Walk több elemét, mert mindig voltak olyan ötletei, amik hangokon alapultak, azok viszont nem mindig tudtak úgy működni, hogy zene szól közben. Az 50 perces változat az kifejezetten az előadás közben működik, a 20 perces, Berlinben bemutatottal ellentétben.

Egyelőre dolgoznak azon, hogy a koncerttel együtt mutassák be a filmet, Angliából és Skóciából már vannak megkeresések.

Ezzel most kezdett el foglalkozni egy forgalmazó, szóval még az is lehet hogy Magyarországra is eljut majd az előadás. 

Bucsi Rékával korábban is forgattunk már a Berlinálén, ezt a videót készítettük vele.

A Solar Walk premierje a berlini filmfesztivál rövidfilmjei között volt, és mint ilyen, esélyes a legjobb rövidfilmnek járó díjra. Bucsi előző filmjeit a Vimeo-oldalán lehet megnézni.