Otthonunk, a munkatábor

index-6
2018.02.25. 12:15

“Ebben a filmben nem lesznek rendezői, forgatókönyvírói truvájok, itt a színészek ki tudnak teljesedni. Azért én is kimegyek a forgatásra”

– így beszélt egy évvel ezelőtt Szász Attila rendező az Örök télről. A filmet látva ez némileg érthető is, az Örök tél hatalmas lehetőség a színészeknek, különösen a főszerepet alakító Gera Marinának. Ami mégiscsak rendezői truváj, az éppen az önmérséklet. Az, hogy az Örök tél (szinte) végig mértéktartó, a témájához méltó, a sok-sok csapdát ügyesen kikerülő film tud maradni. Ez pedig mégiscsak Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró érdeme.

Nem meglepő, hiszen ők készítették A berni követet és a Félvilágot, mindkettő feszült, okos, szórakoztató korrajz volt, olyan tévéfilmek, amelyek simán elmehettek volna moziban is. De az Örök tél a témájánál fogva mégis nagyobb falatnak tűnt. Bár a film szlogenje szerint 250 ezer igaz történet alapján íródott, azért egy igaz történt mégis erősebben hatott rá. A forgatókönyv ugyanis Havasi János Lánykák, az idő eljárt című, megtörtént eseményeket feldolgozó novelláján alapul. Olyan nőkről szól, akiket a szovjetek kényszermunkatáborokba hurcoltak az Ukrajna területén lévő Gupvi lágerekbe. Míg a gulágra, Szibériába politikai okokból vagy származásuk miatt hurcoltak el embereket, addig a Gupvi lágerekbe kollektív büntetésként, főleg svábokat vittek. Körülbelül 250 ezren szenvedtek itt, rájuk utal a 250 ezer igaz történet.

Az Örök tél története 1944 decemberében kezdődik, amikor szovjet katonák egy dél-dunántúli sváb faluból elviszik a munkaképes nőket. Köztük Irént (Gera Marina), aki a szüleivel (Für Anikó és Gáspár Tibor) és a kislányával él, a férjét már régen elvitték a frontra. Azt mondják nekik, hogy három hét kukoricatörésre mennek. A nőket végül marhavagonokban egy szovjet munkatáborba szállítják, hogy úgymond a háborúban a szovjetek ellen elkövetett bűneikért vezekeljenek. Irénéknek a helyi szénbányában kell kényszermunkát végezniük. 

A hideg elviselhetetlen, enni alig kapnak, a foglyok között tífusz tombol.

Irén egyre kevésbé érzi úgy, hogy érdemes küzdenie a túlélésért. Ekkor ismerkedik meg egy fogolytársával, Rajmunddal (Csányi Sándor), aki megtanítja neki, hogyan lehet kibírni a munkatáborban. A film második fele a köztük lévő kapcsolatról szól, amiről eleinte nehéz eldönteni, hogy a szerelem, a szeretet vagy az érdek tartja össze.

Az Örök telet nem a filmalap vagy a médiatanács támogatta, hanem a politikusokból és történészekből álló Gulág Emlékbizottság. Hozzájuk lehetett pályázni, ők választották ki a beküldött forgatókönyvek közül Köbli Norbert munkáját. A film több mint 400 milliós költségvetését is ők állják. Ez volt az első csapda, hogy ez a film létező hiányt pótolva ugyan, de mégiscsak politikai megrendelésére készült, és már a forgatás előtt rásütötték a (csak részben igaz) „első magyar gulágfilm” címkét. 

Szász Attiláék mégsem valami ellenében készítették el ezt a filmet. Nem mentek bele semmiféle szenvedéslicitbe,

nem azt akarták megmutatni, hogy lám-lám, nemcsak ők, hanem ugye mi is szenvedtünk ezerrel. Sőt, az Örök tél szépen árnyalja a képet azzal, hogy Rajmund, a régi, tapasztalt fogoly ráébreszti Irént, hogy valamilyen szinten a fogvatartóik is foglyok, hogy a Gupvira kerülni az őröknek is büntetés. Nincs gonosz, a foglyokat élvezettel kínzó, szadista táborparancsnok, van elég kín enélkül is.

Részben sikerült elkerülni a másik csapdát is, a borzalmak, a megmutathatatlan szenvedés elgiccsesítését. Azt, ami miatt például a Sorstalanság nem lett jó film. Szászék úgy döntöttek, hogy nem (csak) az elhurcoltak életének legborzalmasabb pillanatait mutatják be, inkább a hétköznapjaikra fókuszálnak. Vagyis nincs direktben megmutatva például a nemi erőszak, de azért a háttérben ott van, ahogy az is, hogy a látszólag kölcsönös kapcsolatok milyen kényszerek hatására születtek meg. Másfelől viszont a lágerfilmek kliséit nem sikerült teljesen kivédeni, és akad pár kizökkentő momentum is. Amit például a történet egy pontján Irén elkövet, azért egészen biztosan kivégzés járt volna. Persze simán belefér az alkotói szabadságba más is, csak miközben a néző ezen agyal, a filmmel kéne haladnia.

Az Örök tél nagy erénye, hogy sok színésznőnek ad lehetőséget. Ebben a filmben Csányi Sándort leszámítva végig a nőkön van a hangsúly. A főszereplő, Gera Marina telitalálat, egyrészt, mert még nem volt filmfőszerepe, friss az arca, másrészt, mert remekül hozza Irén ellentmondásos személyiségét, érzéseit. A nőt, aki eleinte mindent megtesz nála gyengébb, elesettebb társáért, míg rá nem jön, hogy ezzel a saját túlélését teszi kockára. Aki folyamatosan őrlődik, időről időre megadja magát a sorsnak, hogy aztán újra megpróbálja a saját kezébe venni az életét. Már amennyire ezt egy munkatáborban lehet.

Mellette még az Aranyéletből ismert Döbrösi Laura és Farkas Franciska, Kiss Diána Magdolna, továbbá a Terápiából is ismert Kurta Niké játssza a foglyokat. Közülük Kiss Diána Magdolna kapta a leghálásabb szerepet, a szovjetekkel összejátszó, a túlélésért megalkuvó, de magát keménynek mutató nőt. Rajmund karaktere viszont némileg kilóg a filmből. Világos, hogy ő, éppen a kegyetlen szabályai miatt, amiket Irénnek is megtanít, megtanult boldogulni a táborban. De mégis furcsán hat valaki, aki, miközben Irénnek kihullik a haja a betegségek, az éhezés és a kimerültség miatt, mindig tökéletes frizurával mászkál. Csányi minden igyekezete ellenére Rajmund marad a film leginkább életidegen karaktere.

„Szeretnék kicsit még élni ebben a szép koncentrációs táborban”

– Csányi Sándor Kertész Imrét idézte a film tavalyi sajtótájékoztatóján. Találóan, mert ez az örök tél egyik legnagyobb erénye, annak bemutatása, hogy az ember még a legiszonyúbb körülmények között is képes élni, sőt, szeretni is. Hogy hosszú évek alatt egy munkatábor is válhat valakinek az otthonává. De hogy ez felérhet-e a valódi otthonnal, azt a film különösen hatásosra sikerült vége szépen megmutatja.

(Az Örök telet február 25-én, 21:00-kor lehet megnézni a Duna TV-n.) 

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!