A Három óriásplakát az Index idei kedvence az Oscaron

Megint megkérdeztük a szerkesztőség hivatalból vagy magánszorgalomból Oscar-filmekre rágyógyuló tagjait, hogy ha már megnézték azt, amit az Amerikai filmakadémia tagjai is, akkor szavazzanak, és osszuk ki az Indexoszkárt, született Arany Mókust, és vitatkozzunk közben jókat.  

Jó, ha négy olyan film volt, amiről szerettünk beszélni, és így is elég nagy volt a szórás a megítélésükben. Volt, aki szerint a Dunkirk mestermű, mások a legfelejthetőbb Nolan-filmet látják benne. Sam Rockwell egyszerre zseniális és egy ripacs a Három óriásplakátban, a Lady Bird hipszter derpegés és korszakalkotó generációs film. Ez azért fura, mert tavaly a Kaliforniai álom-Holdfény duó egyöntetűen a kedvencünk volt, még egy évet visszamenve a Spotlight vagy a Big Short győzelmét senki nem kérdőjelezte meg. Sajnos a mostani mezőnyben a viták nagy többsége arra ment ki, hogy melyik film/alkotó miért NEM érdemli meg a díjat, de hát ilyen év is kell néha. 

Legjobb film

• Szólíts a neveden!
• Dunkirk
• Tűnj el!
• Lady Bird
• A Pentagon titkai
• A víz érintése

• Három óriásplakát Ebbing határában

• A legsötétebb óra
• Fantomszál

A legnagyobb mezőny, a legszélesebb paletta, a legtöbb kamunevezés - hiszen a Tűnj el! vagy a Lady Bird nem azért került ide, mert valóban Oscar-filmek, hanem azért, mert az egyiket imádta a fekete közösség, a másik meg 100 százalékot kapott a Rotten Tomatoes nevű kritika-aggregátor-oldalon. Ha a régi, ötfilmes rendszer lenne érvényben, a listán a Dunkirk, A víz érintése, a Három óriásplakát Ebbing határában, A legsötétebb óra és a Fantomszál lenne rajta, ami nagyjából megfelel az Index véleményének is, hiszen csak ebből az ötből kaptak szavazatot a filmek, a befutó pedig a Három óriásplakát Ebbing határában lett, amiről azt írtuk, hogy

Olyan hullámvasút a Három óriásplakát, mint amilyeneket a legkülönlegesebb vidámparkokban látni: hihetetlenül sokáig megy felfelé, hogy aztán egy hatalmasat zuhanjon. A játékidő legnagyobb része ugyanis arról szól, hogyan eszkalálódik a rengeteg gyűlölet, amit amúgy se volt túl nehéz előhívni a kis missourii város lakóiból: a rendőrségben iszonyatosat csalódott anyában, a frusztrált rendőrökben és bárkiben, aki beáll a háború egyik vagy másik oldalára.  

Legjobb animációs film

• Bébi úr
• The Breadwinner

• Coco

• Loving Vincent
• Ferdinand

Itt a Coco nyert, hárman szavaztak rá, pont ahányan meg is nézték a filmeket, mármint az összeset. A nyertesről ezt írtuk:

Az amerikai kritikák a végletekig ajnározzák az új rajzfilmet, én mégis vegyes érzésekkel távoztam a vetítésről. És nemcsak azért, mert én magam egyszerűen untam, hanem azért is mert a velem lévő két darab hat és fél éves sem volt egyértelműen lelkes. A gyerekek konkrétan végigzokogták az egészet.

Legjobb színésznő

• Sally Hawkins (A víz érintése)

• Frances McDormand (Három óriásplakát Ebbing határában)

• Margot Robbie (Én, Tonya)
• Saoirse Ronan (Lady Bird)
• Meryl Streep (A Pentagon titkai)

Ebben a kategóriából leginkább az idén már szinte csak sportból jelölt Meryl Streep lóg ki, hiszen a Pentagon titkaiban nem csinált semmi olyat, ami a 21. jelölést igazolná. Saorsie Ronan sajtója jó, mi Margot Robbie-t és Frances McDormandet szerettük, előbbit hárman, utóbbit hatan. Így méltattuk Robbie-t:

Az Margot Robbie nagy szerencsétlensége, hogy Frances McDormand pont idén alakított olyat a Három óriásplakát Ebbing határában című filmben, hogy nincs olyan filmes grémium, ami nem neki adná oda az aktuális díját, legyen az Golden Globe, vagy éppen a hamarosan következő Oscar. Pedig ha jövőre mutatják be, Margot lenne a befutó.

Így pedig McDormandet:

A hihetetlenül erős, kiábrándult faarca mögött is egy viharfelhőnyi érzelmet mennydörögtető  Frances McDormand, meg a jóravalóságát a kérges felszín alól csak szép lassan előkaparó rendőrfőnök, Woody Harrelson zseniális beszólásain és más szövegein kívül ez a váratlanság teszi annyira érdekessé a filmet.

Legjobb színész

• Timothée Chalamet (Szólíts a neveden!)

• Daniel Day-Lewis (Fantomszál)

• Daniel Kaluuya (Tűnj el!)

• Gary Oldman (A legsötétebb óra)
• Denzel Washington (Roman J. Israel, Esq.)

Eddig a papírforma mentén haladtunk, de ennek most vége, míg a valóságban a legjobb férfi alakítás díját Gary Oldman kezéből csak láncfűrésszel lehetne kiszedni, az Indexben legyűri Daniel Day-Lewis (Fantomszál).

A hatodik jelölését éppen most, a Fantomszálért gyűjtötte be. De nem csak ez tette legendássá: a történetek, amelyek a munkamódszeréről, totális átlényegüléseiről keringenek, legalább olyan szórakoztatóak, mint a filmjei. A Daniel Day-Lewis jelenség a megkérdőjelezhetetlen tehetség, az ügyes legendaépítés és parasztvakítás elegye, amibe ez a korai, de nem teljesen váratlan visszavonulás is remekül beleillik.

és Daniel Kaluuya (Tűnj el!) 3-3 szavazattal. 

Daniel Kaluuya remek választás volt Chris szerepére. Egyetlen pillantással, félmosollyal tud hihetetlenül érzékenyen reagálni a változó helyzetekre. Egy egyszerre kedves, szimpatikus főhős, akivel könnyű azonosulni, de közben távolságtartó, saját démonjaival küzdő karakter. 

Legjobb férfi mellékszereplő

• Willem Dafoe (Floridai álom)

• Woody Harrelson (Három óriásplakát Ebbing határában)
• Richard Jenkins (A víz érintése)
• Christopher Plummer (A világ összes pénze)
• Sam Rockwell (Három óriásplakát Ebbing határában)

Folytatódik a papírforma felrúgása, Willem Dafoe fölényesen nyerte a kategóriát a javarészt amatőr szereplőkkel forgatott, a filmes formanyelvet semmibe vevő, szívszorító Floridai álomért. A játékáról a filmről írt kritikát jegyző kollégánk azt mondta, hogy Dafoe pont olyan, mint amit Daniel Day-Lewistól várt volna az ember: totális átéléssel játssza el, ahogy a karakterét szétfeszíti a feszültség, mert egyrészt ő az egész telep jóságos apukája, másrészt meg mégiscsak neki kéne betartatnia a szabályokat. És mind a két énje teljesen hiteles, ráadásul az egész olyan természetes, hogy Dafoe egyáltalán nem lóg ki a szinte önmagukat játszó amatőrök közül.

Legjobb női mellékszereplő

• Mary J. Blige (Mudbound)

• Allison Janney (Én, Tonya)

• Laurie Metcalf (Lady Bird)
• Lesley Manville (Fantomszál)
• Octavia Spencer (A víz érintése)

Itt visszatértünk a papírformához, Allison Janney-re szavazott szinte mindenki, tök jogosan, mert az Én, Tonyát az ő játéka (is) emelte ki a jó filmek közül az igazán remekek közé. Itt azért két parasztvakító jelölés is akad, sem Mary J. Blige, sem az évek óta kényszeresen jelölt Octavia Spencer nem volt olyan jó, hogy ide kerüljön, csak az Akadémia nem mer az #oscarstoowhite-botrány óta nem jelölni fekete színészt ebben a kategóriában. 

Allison Janney ha lehet, még nagyobbat üt az anyja szerepében, mert kevesebbet látjuk, de amikor képen van, nem lehet másra nézni, ráadásul ő kapta a legjobb beszólásokat is, és látható élvezettel játssza a mindenkit a büdös picsába elzavaró tuskót.

Legjobb rendező

• Christopher Nolan (Dunkirk)

• Paul Thomas Anderson (Fantomszál)
• Greta Gerwig (Lady Bird)
• Guillermo del Toro (A víz érintése)
• Jordan Peele (Tűnj el!)

Ismét nem értünk egyet a fogadóirodákkal, a BAFTA-val, a HFPA-val és a rendezők céhével sem, hiszen náluk Guillermo del Toro lett a befutó, míg mi Christopher Nolan mellé tettük le a garast, egészen pontosan négyen. Natalie Portman emlékezetes beszólása miatt nem mertek nem jelölni nőt és Jordan Peele-nek is jutott egy CV- be való sor, de nyerni egyikük sem fog. A Dunkirk egyébként tényleg egy jól megcsinált film, bár én személy szerint pont a filmet hiányoltam benne, de sebaj. 

A Dunkirkben nulla, azaz semmi, de egyáltalán semmi humor nincs. Egyetlen egy beszólás, egy kis lazulás, egy cool duma sem. A feszültséget, amit annyira gondosan épített fel, Nolan egy másodpercre sem engedi ki. Nem teheti meg, és nem csak azért, mert valószínűleg a Dunkerque-nél rekedt katonák sem viccelődtek túl sokat. Az örvendetesen rövid, mindössze 106 perces játékidő alatt nem ad pihenőt, sem a szereplőknek, sem a nézőknek. 

Legjobb eredeti forgatókönyv

• Emily V. Gordon és Kumail Nanjiani (Rögtönzött szerelem)
• Jordan Peele (Tűnj el!)
• Greta Gerwig (Lady Bird)

• Martin McDonagh (Három óriásplakát Ebbing határában)

• Guillermo del Toro (A víz érintése)

Legjobb adaptált forgatókönyv

• James Ivory (Szólíts a neveden!)
• Scott Neustadter és Michael H. Weber (The Disaster Artist)
• Scott Frank, James Mangold és Michael Green (Logan)

• Aaron Sorkin (Elit játszma)

• Virgil Williams és Dee Rees (Mudbound)

A két forgatókönyv-kategóriában azok a filmek, illetve íróik nyertek az Indexnél, akik a legnagyobb esélyesek a díjra is: Martin McDonagh (Három óriásplakát Ebbing határában)

McDonagh (...) olyan forgatókönyvírója ő a drámáknak, amilyen George R. R. Martin a fantasynek. A Három óriásplakát pont annyira kiszámíthatatlan és meglepő, mint a Trónok harca a legjobb időszakaiban: bármi megtörténhet, és meg is történik. De nem valami csattanó-licitálásról van szó, hanem arról, hogy McDonagh nagyon ért a lélektanhoz, és írás közben sosem a sablonosabb, sosem a kézenfekvőbb válaszokat, reakciókat, érzelmeket választja, ráadásul csupa olyan embert kreál, akik eleve különcebb vagy szókimondóbb alakok. Ezért pereg olyan gördülékenyen a cselekmény, és ezért olyan meghökkentő minden perc, ezért is marad fent a feszültség az elsőtől az utolsó percig.

és Aaron Sorkin (Elit játszma):

Olyan lett, mintha Martin Scorsese rendezett volna meg egy Spielberg-féle életrajzi filmet Guy Ritchie hatása alatt. Újszerűség, az tényleg nincs benne semmi. Sorkin egyszerűen csak pontosan tudja, a történet melyik pontján érdemes elkezdeni a mesélést, melyik pontján kell megszakítani, milyen ritmusban kell behozni az új szálat, hogy aztán azt is félretegye egy újabbért vagy a korábbi újrafelvételéért. Mikor fér bele egy kis lassulás, hova lehet beszúrni egy poént, egy érzelmesebb mondatot, és egyáltalán, mikor melyik szavak lesznek a leghatásosabbak, mikor támogatja meg a hatást a szarkazmus, a humor vagy bármi más, és hogyan lehet ideálisan adagolni a váratlan meglepetéseket.

Hogy aztán mennyire vág egybe az Index ízlése az Amerikai Filmakadémiáéval, az hétfő hajnalban kiderül. Többet megtudhat a jelöltekről podcastunkban is.