Ki ez a nyikhaj Han Solo gatyájában?

Alden Ehrenreich mellé külön tanárt kellett fogadni,hogy hitelesen eljátszhassa Han Solo szerepét. (Sajtóhír, 2018)

Alden Ehrenreichben megvan minden, amitől ő lehet Hollywood következő nagy sztárja: sármos, érzékeny, jóképű és nagyon-nagyon tehetséges. (Kritika a Hail Ceasar című filmről, 2016)

Egy olyan ikonikus szerepbe belelépni a semmiből, mint amilyen Han Solóé, nem lehet könnyű dolog. Ha az új színész hasonlít Fordra, az a baj, ha nem, az. Ha úgy beszél, jár, olyanok a gesztusai, mint Fordé, akkor abba kötnek bele, ha nem úgy rántja elő és tartja a sugárvetőt, mint Ford, akkor meg abba. Ezt hívják a művelt albán filmkritikusok szopó-szopó helyzetnek, amiből igazából jól kijönni nehezebb, mint 12 parszek alatt letudni a Kessel-utat.

Alden Ehrenreich persze tudja, milyen a szívás, Warren Beatty Rules Don't Apply (Kivétel és szabály) című 2016-os filmjéhez öt éven át kellett meghallgatásokra járnia. Amiről egyébként azt mondja, hogy így utólag kifejezetten pozitív dolog volt, mert rengeteget beszélgetett Beattyvel, akitől nagyon sokat tanult a színészetről és arról, hogyan lehet befutni Hollywoodban. Erről azért neki is lesz egy jó sztorija majd az unokáknak, mert elég kevés ember mondhatja el magáról, hogy Steven Spielberg fedezte fel egy bármicvóra forgatott poénos videóban.

Anyám nem hagyta, hogy színészkedjek, pedig semmi másra nem vágytam. Nem mehettem meghallgatásokra sem. Hatodikos lehettem, amikor a haverokkal elkezdtünk filmeket forgatni, csak úgy, magunknak. Az egyiknek az volt a sztorija, hogy betörök egy csaj házába, és a ruháit próbálgatom, közben énekelek és hülyéskedek. És kitaláltuk, hogy bemutatjuk egy barátom bármicvóján. Anyám teljesen ki volt, ne már, mit fognak gondolni az emberek, női ruhában szaladgál a fiam, ojvé. De bemutattuk. És Spielberg is ott volt, és látta is, két hét múlva megkeresett a DreamWorkstől valaki, lett ügynököm és meghallgatásokra jártam. 14 éves voltam ekkor.

A lengyel, osztrák, orosz és magyar felmenőkkel bíró, idén 28 éves Ehrenreich Los Angelesben nőtt fel, itt járt iskolába is, majd New Yorkba ment egyetemre színészetet tanulni, de nem fejezte be a tanulmányait. Az első szerepét még 2005-ben, 16 évesen kapta a Supernatural (Odaát) című sorozat egyik epizódjában, egy évvel később pedig egy CSI-részben is láthattuk, de sorozatban ezek után nem szerepelt többé. A színészet természetesen jött neki, ezért (is) hagyta ott az egyetemet, mert zsigerből akart játszani, tapasztalatokat szerezve, nem tanult színjátszóként. 2009-ben független színtársulatot/filmes céget alapított New Yorkban Zoë Worth színésznővel közösen, ami a mai napig létezik, bár túl nagy aktivitás nem tapasztalható a honlapjukon.

Coppolának felolvasni, na az volt a legvadabb meghallgatásom. A Tetro című filmre jelentkeztem, és Francis a Zabhegyezőből olvastatott fel, aztán elmentünk a Napa-völgyben fekvő birtokára, ott megnézte, hogy mutatok a kamera előtt. Végül el kellett repülnöm Argentínába, ahol négy napon át kellett helyzetgyakorlatokat csinálnom a kamera előtt, és ismeretlen, helyi színészeket instruálnom.

A 2007-es Tetro egy családi dráma volt, amiben Ehrenreich Vincent Gallo öccsét alakította, és arról szólt, hogy elmegy a bátyjáért Argentínába, aki annak idején nagyszerű drámaírónak indult, de aztán kisiklott az élete. Coppola a filmet leginkább magának forgatta, ötmillió dollárba került, és úgy 350 000-et hozott vissza, szóval totális bukta volt, viszont Ehrenreich önéletrajzában jól mutatott később, hogy élete első filmje egy kvázi főszerep volt a Keresztapa rendezőjénél, illetve az is, hogy a kritikusok szerint nyers erő és tehetség sugárzik belőle, amivel lejátszotta Gallót is a színről. A Coppola családdal viszont annyira jóban lett, hogy Sofia Coppola 2010-es Somewhere című filmjében is elvállalt el nyúlfarknyi szerepet, majd 2011-ben ismét Francis Ford Coppolával forgatott a Twixtben (Mostantól napkeltéig). Később még Natalie Portmannal forgatott egy Dior-reklámot Sofia Coppolának.

Annyira azért mások nem kapkodtak utána ekkoriban, két rövidfilm mellett leginkább csak meghallgatásokra járt, aztán 2013-ban jött a Beautiful Creatures (Lenyűgöző teremtmények) című tinidráma, ami az Alkonyat-trilógiát és az akkor már ugyan lecsengőben levő természetfelettis/posztapokaliptikus tinidráma-hullámot igyekezett meglovagolni, mérsékelt sikerrel, hatvanmillió dollárból forgatták és ennyit is termelt vissza, leginkább a világpiacon. Ehrenreich egyébként az utolsó pillanatban került be a filmbe Jack O'Connell helyére, aki vagy megérzett valamit előre, és tudta, hogy ez a sztori nemhogy nem éri meg a tervezett trilógia végét, de az első el fog hasalni, vagy csak szerencséje volt. Ehrenreich viszont nem bánta, hogy ismét dolgozhat, ráadásul egy nagyszabású produkción, olyan színészekkel, mint Viola Davis, Emma Thompson és Jeremy Irons.

Az első filmemet Coppolával forgattam, és őszintén szólva ez eléggé a fejembe szállt, három éven át semmi értelmezhetőt nem csináltam. Az olyan zsánerfilmek, mint a Lenyűgöző teremtmények nem nagyon érdekeltek, mert egyiket sem olyan színvonalon és kifinomultsággal írták meg, mint ezt, amin dolgoztam. Ez tényleg más volt, azért is vállaltam el, és azért, mert a szerepválasztásaimban ugyan nagyon válogatós vagyok, de olyan filmekben akarok játszani, amit tíznél több ember néz meg. Ezzel nem azt mondom, hogy nem tölt el elégedettséggel, ha tíz ember valamelyik művészfilmemről boldogan megy ki, sőt, de mivel a film még mindig a legnépszerűbb történetmesélési eszköz, szeretnék olyanokban játszani, amik valódi hatást gyakorolhatnak.

2012-ben azért kipróbálta magát az igazi mainstream világában is, hiszen két szerepre is behívták a Csodálatos Pókember 2 meghallgatásaira: a főszerepre és Harry Osbornéra is. Előbbit Andrew Garfield, utóbbit Dane DeHaan kapta meg végül. 2013 jó éve volt, a legjobb a karrierjében, hiszen szerepelt a Blue Jasmine című Woody Allen-filmben Cate Blanchett, a Vonzások című Park Chan-wook-thrillerben Nicole Kidman oldalán, és egyre ismertebb lett Hollywoodban. Aztán megint semmi, két évig nem találta magának megfelelő szerepet, míg elé nem került a Coen-testvérek új filmje, az Ave, Cézár! forgatókönyve, amit egy ültő helyében elolvasott, majd könyörgött az ügynökének, hogy intézzen el neki egy meghallgatást Hobie Doyle szerepére.

Elsőre nem ment, sőt, másodikra sem, de Ehrenreich hajthatatlan volt, és a szereposztó rendező valószínűleg megunhatta az állandó nyaggatást, és bekért tőle egy felvételt, majd következhetett egy előszűrés, majd a Coen testvérek előtt két meghallgatás is, amikkel Ehrenreich nagyon elégedetlen volt, azt hitte, elcseszte, és az életbe' nem kerül Coenék közelébe még egyszer. Másnap a nagymamájánál ebédelt, amikor Ehtan és Joel felhívta, hogy oké, állati jó voltál, tied a szerep. Ami egyébként azért kellett neki ennyire, mert a Marx testvérek filmjein nőtt fel, és mindig is az ötvenes-hatvanas évek filmkészítését tartotta etalonnak. Az Ave, Cézárban egy éneklő cowboyt alakít, aki egy ötvenes években forgó filmben szerepel - igen, ez egy ilyen film a filmben film - és ugyan a lasszózással meggyűlt a baja, lovagolni és énekelni nagyon jól tudott.

És nagyon bejött neki a film. Hiába szerepeltek olyan nevek az Ave, Cézérban, mint Josh Brolin, George Clooney, Tilda Swinton, Ralph Fiennes vagy Scarlett Johansson, a kritikusok rá figyeltek fel, agyondicsérték a rendezők, a színésztársak is, és ő is nagyon élvezte, hogy egy olyan szerepet kellett eljátszania, amiben egy rettentően rossz színészt kellett alakítania. Az ázsiója egyre nőtt, 26 évesen nem sokan mondhatják el magukról, hogy minden filmjükön Oscar-díjas alkotókkal dolgozhattak - így nem csoda, hogy a Disney is felfigyelt rá, és amikor szóba került a Solo-film terve, Jack Reynor (Transformers: A kihalás kora), Taron Egerton (Kingsman), Miles Teller (Whiplash), Ansel Elgort (Csillagainkban a hiba), Dave Franco (The Disaster Artist), Scott Eastwood (Suicide Squad), Logan Lerman (Düh) és Aaron Taylor-Johnson (Bosszúállók 2) mellett az ő neve is felmerült, és behívták meghallgatásra.

Bementem, és mivel a Star Warsról van szó, őrülten vigyáznak mindenre. Semmi nem szivároghat ki, nem mondták meg előre, hogy milyen jelenetet kell előadnom. A karakter neve pl. Mike volt, nem Han, és nem Csubakkával adtam elő az a pár sort, hanem egy kutyát formázó kesztyűbábbal. Ami vékony hangon ugatott, amikor Csubakka morgott volna. De jól csinálták, tehetséges báb volt.

Phil Lord és Chris Miller, a film eredeti rendezői szerint Ehrenreich az elsők között ment be meghallgatásra, és tulajdonképpen mindenkit hozzá mértek, de ezek szerint senki nem volt nála alkalmasabb. A forgatás, nyilatkozta Ehrenreich, az elejétől fogva fura volt, sok olyan jelenetet vettek fel, amikről a színészek el sem tudták képzelni, hol illeszkednek a kész filmbe. A Disney/Lucasfilm viszont nem örült annak, hogy a rendezők nem abba az irányba vitték el a történetet, amibe ők szerették volna, és kirúgták Milleréket. Ekkor röppent fel több pletyka, a színésztanáros, és az is, hogy a kirúgásban Ehrenreich is vastagon benne volt, és hogy ő nyomta fel a szétesetten dolgozó rendezőket a producereknél. A színész mindkettőt cáfolta, illetve az elsőből annyit elismert, hogy Millerék felkérték Maggie Kiley író/rendező haverjukat, hogy álljon a szereplőgárda rendelkezésére az első pár hétben, hátha lenne valami gebasz.

A filmet ezen a hétvégén mutatták be, a korábban művészfilmeken dolgozó, 150 milliós produkciót hírből sem ismerő Ehrenreich teljesítményét a kritikusok felemásra értékelték, akadt olyan vélemény, miszerint jobb, mint Harrison Ford volt, (akiről azért érdemes megjegyezni, hogy nem egy színészfenomén) más vélemények szerint merev a szerepben és nem hiszi el ő maga sem, hogy Han Solónak hívják. Pedig sok mindennel lehet vádolni a színészt, de azzal nem, hogy nem volt alapos. Már akkor nekiállt a filmeknek, amikor még csak meghallgatásra hívták, utána egy rakás, Solóról szóló regényt olvasott el, de képes volt a Millennium Falcon felhasználói kézikönyvét (igen, ilyen is van) is elolvasni, hogy képben legyen a hajóval.

Hogy aztán mit hoz a jövő Ehrenreichnek, azt nem tudni. A Star Wars VII és VIII nem tette egy csapásra világsztárrá Daisy Ridley-t vagy John Boyegát, a két viszonylag ismeretlen (új) főszereplőt, így Ehrenreich sem nagyon számíthat arra, hogy holnaptól 20 milliós gázsikkal bombázzák majd, de az eddigiek alapján őt ez nem is nagyon érdekli. Egy filmje, a The Yellow Birds című háborús dráma, amiben Jennifer Anistonnal és Tye Sheridannel forgatott, júniusban mutatkozik be a DirecTV streamingszolgáltatásában (itthon vagy az HBO GO, vagy a Netflix vetíti majd vélhetően), de ezenkívül még előkészítés alatt sincs egy projektje sem. Ami valahol érthető, hiszen a szerződése még két Solo-filmre érvényes, és ha az első hozza a minimálisan elvárt egymilliárd dollár körüli bevételt, akkor következik a folytatás.