Istentelenül cool a főszereplő, de mire elég ez?

Csuja László bemutatkozó nagyjátékfilmje olyan, amit tipikusan fesztiválfilmnek szoktunk definiálni: a kis költségvetésű fantázia és a kőkemény realizmus keveredése, amatőr, de kifejező szereplők, impresszionista operatőri munka és rendezés, és a populáris igény totális letojása.

A Virágvölgy mindegyik téren teljesít, de a részletei csak egy homályos egészt adnak ki. Egyértelműbben:

azt hiszem, hogy értem a Virágvölgy szándékait, de nem igazán érdekeltek.

Az, hogy mi kit érdekel, nyilván egyéni vita kérdése, és el tudom képzelni, hogy valakit elragad Csuja és a forgatókönyvíró Nagy V. Gergő története egy balhés lányról, egy enyhe értelmi fogyatékos fiúról, a csecsemőről, akit egyikőjük elrabol, és a világról, ami nem hagyja őket békén.

De amit láttam Karlovy Varyban, és amit ősszel majd a magyar nézők is láthatnak, valami olyasmi, amit csak egy fokkal elvontabb szinten tudok értelmezni.

Vass Gergely becsillanó, naplementés, vagy lézerfényekkel megvilágított képein az egész ráadásul olyan, mintha egy másfél órás Instagram-storyt néznénk, ami néhol komorabb, néha pedig repülhetne a lájk a szép filterre. Az egész szép, akkor is, amikor csúnya.

Amikor először meglátjuk Lacit, a Virágvölgy férfi főszereplőjét, éppen egy pszichológus kérdezgeti egy alkalmassági teszten. Az eredmény 53% lesz, azaz Laci képtelen az önálló döntések meghozására. Fura módon ennek örül a nagybátyja, aki folyton azt hajtogatja, hogy ezzel mennyivel jobb lesz a fiúnak, könnyebben fog lakást találni, könnyebben fog munkát találni. Ezzel párhuzamosan amikor meglátjuk Biankát, a Virágvölgy női főszereplőjét, éppen félmeztelenül úszik egy medencében. A medence nem az övé, a megérkező család pedig kiparancsolja onnan. Bianka az a típusú lány, akinek a város csomó pontján vannak exei, de egyikőjük sem szívesen akar vele találkozni. Egy nap a parkban meglátja, hogy egy anyuka egyedül hagyja a gyerekét a babakocsiban. Bianka eltolja. Összetalálkozik Lacival, és ketten pikk-pakk kitalálják azt a hazugságot, hogy a gyerek az övék. A hazugság pedig megbolygatja mindkettőjük életét, bár Laciét jobban, mert eléggé úgy tűnik, hogy Bianka az ilyeneknek él.

Biankát egyébként Berényi Bianka zenész, modell játssza, aki egy újabb példája annak, hogy a magyar film a színészek és színésznők körén kívül keres magának főszereplőket (lásd Röhrig Géza a Saul fiában, Vecsei Kinga A szerdai gyerekben, Morcsányi Géza a Testről és lélekrőlben). A színésznő Biankában tényleg van valami, ami egyprofiban nem biztos, de a legtöbb a létező Biankából van - ha végignézzük az Instagramját, akkor láthatjuk, hogy pár pillanat a Virágvölgyből egyenesen onnan van. Ami néha rá is nyomja a bélyegét a filmre, mert mintha egy Berényi Bianka-showreelt néznénk az életéből: van itt pózolás fegyverrel és baromfival is. A Lacit játszó Réti László a rövidebbet húzta ebben a filmben, a karakteréből adódóan az ő munkája csak passzivitásból áll. (Réti a való életben speciális olimpiai bajnok görkorcsolyában.) Még akkor is, amikor több jelenetre ő lesz a Virágvölgy tényleges főszereplője. Ebben az sem nagy segítség, hogy Laci egy elég nagy rébusz: egy értelmi fogyatékos, akinek van egy gazdag gyámja, de mégis munkásszállón lakik. Aki váltig állítja, hogy ő bútorokat pakol, Biankával mégis egy mosodában találkoznak. Mellettük színészek, és amatőr színészek tömkelege tűnik fel. Utóbbiakból van pár melós, akik néha ragyognak a vásznon a többiekhez képest.

Nehezen tudom megmondani, hogy milyen is a Virágvölgy, mennyire egyedi, mennyire mond újat, vagy ha nem is mond, akkor mennyire mondja ezt jól.

De egy film minőségét semmiképpen sem az határozza meg, hogy milyen közönséget nem fog elérni, hanem az, hogy mennyire jó, és mennyire felel meg a saját céljainak. Ha a Virágvölgy célja az volt, hogy két amatőr szereplővel és szép operatőri munkával bemutasson egy történetet, ami sokkal nagyobb dolgokra reflektál, akkor sikeres. Ha az volt a célja, hogy ezzel lekössön, elgondolkodtasson, akkor nem biztos, hogy az.