Will Smith eléggé megnehezítette a dolgunkat

Forgatási riport a Senki nem megy sehova munkacímű, készülő filmről

DSC 7621
2018.07.29. 12:06

– De miért videózom a töriórán?

– Mert az fless!

Egy ilyen beszélgetés, vagyis színész és rendező közötti egyeztetés teljesen hétköznapi a Senki nem megy sehova munkacímű új magyar film forgatásán. A stáb szerint ez a film lesz az első, ami a magyar Z-generációról, azaz a 2000 környékén született kamaszokról fog szólni (bár ilyennek tűnik a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) című film is, amelyet már szeptemberben bemutatnak). A témája is ehhez igazodik majd: a mindig mindent levideózó, élőben a közösségi médiában közvetítő vagy mindent a Youtube-ra feltöltő srácok az egyik buliban bekészülve kicsit túl messzire mennek a menőzésben és állatkodásban, aztán szembe kell nézniük a következményekkel – magyarázza a rendező, Hartung Attila, akinek ez lesz az első nagyjátékfilmje.

Az Index egy szokatlan forgatási napra kapott meghívást: szokatlan, mert napkelte és napnyugta között zajlott, egy iskolában, pedig sokkal többször forgattak a pesti éjszakában, este nyolc és reggel nyolc között. A főszereplők, négy 17-18 éves kor körüli fiú, meg a népes kamasz statisztéria épp azt a jelenetet forgatják, amelyikben az egyik szereplő barátnője elcsábítaná a fiút a suliból, aki így meg is próbál lelépni a törióra közepéről. Miközben a többiek röhögve veszik telefonnal, amit épp csinál – és ezekből az iPhone-nal készült felvételekből sok be is kerül majd a filmbe, amelynek olyan húsz százalékát nem a professzionális operatőr által felvett anyagok, hanem ezek jelentik majd.

„Mostanra eljutottunk oda, hogy inkább a srácok kezébe adjuk az iPhone-okat, hogy elérjük azt a szintű trash-t, amit szeretnénk, mert abban a pillanatban, hogy egy operatőr filmez vele, komponált képek születnek. A 10-es iPhone-okat nem is használjuk, mert azokkal már olyan jó felvételek születnének, amikről senki nem gondolná, hogy telefonosak” – mondja a producer, Iványi Petra, aki korábban dolgozott már a Liza, a rókatündér, a Köntörfalak és a Couch surf forgatásán is. De azért nem arról van szó, hogy a Senki nem megy sehova nem szólna másról, mint arról, hogy megmutassa, hogyan is élnek ezek a mai fiatalok. Sőt: a forgatókönyv 98 oldal, van cselekmény, ami eljut A-ból B-be, a fő téma pedig nem csak úgy simán a bulizás, hanem a felelősségvállalás lesz.

„Régóta tudtam, hogy az első filmemet erről és a bűntudatról szeretném forgatni, fiatal szereplőkkel. A film egy ártatlan házibulival kezdődik, de a folyamatos italozással teljesen szétcsapják magukat a szereplők. Ennek pedig az a következménye, hogy belemennek olyan versenyhelyzetekbe és olyan játékokba, amelyekről ők részegen nem biztos, hogy meg tudják állapítani, ártanak-e vele másoknak, vagy mennyire durva, mennyire káros, amit csinálnak. Mert viszi őket a flow. És ez ennyi idősen nagyon jellemző, ilyen esetek megtörténnek” – ecseteli Hartung, aki 1991-es születésével maga sem épp a nagypapa piedesztáljáról beszél a fiatal generációról. Sőt, az egész stábban is csak elvétve találni negyven évesnél idősebb szakembert; sokan a Színház- és Filmművészeti Egyetem úgynevezett 6x6-os osztályából jöttek, ahol már az oktatásban is együtt dolgoztak a különböző filmes szakmák hallgatói.

„A történetet, ami a buli utóhatásairól szól, inkább a bűnösök, a fiúk oldaláról meséljük el. Ami nem azzal jár, hogy a néző felmenti őket, de azzal igen, hogy ösztönösen keresi, mivel is menthetné fel őket. De a film nem ad ilyen támpontokat, inkább úgy próbál lavírozni, hogy elválassza a nyers, durva agressziót attól, ami még belefér” – fejti ki a rendező.

Azt lehetne hinni, hogy ha már – a felnőtteket kivéve – amatőr színészek játsszák a főszerepeket, akkor nyilván csupa olyan ezekamaifiatalokat választottak ki a filmre, akik maguk sem csinálnak mást, mint Youtube-on közvetítik az életüket. De ez a főszereplőre például egyáltalán nem igaz.

Hát, nekem nem annyira ez a közegem. Persze, nyilván én is csinálok képeket a telefonommal, és ha valami tetszik, azt van, hogy levideózom, de hogy éjjel-nappal ezt nyomassam, az elég távol áll tőlem”

– vallja be Yorgosz Goletsas, aki amúgy a Deep Glaze nevű együttes frontembere, és az utolsó pillanatban került a szereplők közé. Hartung Attila azt mondja, már feladták a reményt, hogy sikerüljön egy jó főszereplőt találni, de aztán valaki szólt, hogy dolgozik egy srác egy kávézóban, aki amúgy énekes is, őt érdemes lenne megnézni. „Bejött, és nagyon rossz volt, mert színészkedni próbált. De aztán behívtuk újra, és újra, és rájöttünk, hogy ő kell nekünk. Végig volt valamilyen furcsa és egyedi energiája, csak a színészkedést kellett lefejteni erről a természetességről” – emlékszik vissza a castingra Hartung.

A többiek között azért vannak olyanok is, akikhez igazán közel áll ez a világ. Sipőcz András például Csipesz néven maga is youtuber, követői száma a százezret közelíti. De még ő is azt mondja, azért az neki sincs meg, hogy még a suliban is mindent azonnal felvegyen és toljon is ki a netre: „Leginkább azért, mert tilos, és bár nem mondom, hogy a legjobb a magatartásom, de ilyeneket azért nem szoktam bevállalni”. Azért neki nem volt különösebben újszerű ez a helyzet, még ha meg is érti, akiknek nehezebb belerázódni ebbe a telefonok képernyőjén vibráló világba. „Ha egy kis időt kihagyok, aztán újra kimegyek az utcára, és tartom magam előtt a kamerát, a saját témáimról beszélek, miközben haladnak el mellettem az emberek, az eleinte tényleg zavaró. Meg kell szokni, hogy megnézik az embert” – mondja.

Nem mintha bárkinek is gondja lenne azzal, hogy a film kedvéért ilyesmiket kell csinálni. László Panna, a női főszereplő – civilben a Jászai-díjas színész, László Zsolt lánya – is azt mondja: „Az én iskolámban szerencsére nem volt divat az internetes zaklatás, aminek fontos szerepe van a filmben. Én már akkor is kínosan érzem magam, ha egyszer-egyszer előkapom a telefont, és pózolni kezdek, hogy posztoljak valamit az Instagramra. Persze, az olyan élmények nekem is megvoltak, mint hogy bejött nekem a suli legmenőbb csávója, szóval van mihez kötnöm azért a szerepemet, de a szelfizés, és pláne a videózás egyáltalán nem. De ez nem gond: ha ez a feladat, akkor megcsináljuk. Ilyen egyszerű. Ráadásul nagyon jó a csapat, a srácokkal le is lazítjuk egymást. Teljesen odavagyok az egészért, meghatározó dolog ez most az életemben, félek is, hogy mi lesz, ha egyszer csak vége lesz.”

Azt még hozzáteszi: az is kapcsolódási pontot jelent a Lilla nevű karakteréhez, hogy a lány a filmben a töritanár lánya, ezért a többiek egy kicsit máshogy kezelik, mint a többi diákot, ami neki is alapélménye most a filmes közegben, hiszen „a nagy színész lányaként” egy kicsit máshogy állnak hozzá a többiek, mint az amatőrökhöz. Pedig úgy érzi, ezzel még semmi nincs megoldva az életében. „Szeretnék színész lenni, és bár idén nem vettek fel a Színművészetire, de jövőre még egyszer megpróbálom. Nagyon komolyan veszem a filmet, de nem merek hozzá nagy reményeket fűzni, mert hatalmas szerencse is kell ahhoz, hogy valaki felfigyeljen rám. A barátaim mind úgy vannak vele, hogy »Úristen, te most egy nagyjátékfilmet forgatsz, neked el van intézve az életed«, de nem, nagyon nem.”

A rendező nem is azt várja az amatőr színészektől, hogy színészkedjenek. Sőt: „Attila egy csomószor elmondta: ha színészkedést lát, leállítja a jelenetet” – nevet László Panna. „Ők nem színészek. Ők akkor jók, amikor érzik, hogy mit kell csinálni: akkor tökéletesen megcsinálják. Ha én akarnám lekottázni, és instruálni kezdenék, az egész szétesne, abban nincs meg a flow. Az egésznek az a lényege, hogy megtalálják magukban ezeket a karaktereket, még akkor is, ha sokkal durvább és drasztikusabb náluk, az amit játszanak” – mondja Hartung.

A rendezőnek egyébként meg se fordult a fejében, hogy akár csak egyetemista színészeket hívjon a szerepekre, mert már ők is bőven túlkorosak a 17 körüli szerepekhez. „Olyanokat akartam, akiknek nem kell magyarázni, mi ez a világ, amibe belecsöppennek, mert értik. Hálásabb látni ezeken a srácokon, hogy ösztönösen tudnak valamit úgy, hogy fogalmuk sincs a filmezésről, mint ha a profikkal ugyanez fordítva lett volna.” Így aztán bedobtak mindent, amit csak lehetett, hogy megtalálják a szereplőket, onnantól kezdve, hogy szimpatikus srácokat szólítottak le az utcán, a Facebook-kampányon át a szórólapozásig. A felnőttek között aztán már vannak nagy nevek is, Stohl András például apukát, Szávai Viktória iskolaigazgatót fog játszani. A kamasz színészek pedig azt mondják, imádják ezt a munkafolyamatot: a végső szó persze a rendezőé, de mindig megbeszélik, ha mondjuk úgy érzik, egy-egy szófordulatot ők soha nem mondanának ki, vagy ha van egy ötletük a telefonos videózások közben.

A film az elsőfilmes rendezőknek kitalált Inkubátor programban forog; a programot a Filmalap azért hozta létre, hogy nagyobb kockázat nélkül, a szakmában aprópénznek számító összegekből kipróbálhassák magukat a fiatalok, és ne maradjanak addig parkolópályán, amíg végre össze nem tudnak hozni egy félmilliárdos projektet. Ez a film 62 millió forintos támogatást kapott, bár a gyártó Filmteam hozzáteszi, nem ez jelenti a teljes költségvetést. Az inkubátoros összeg amúgy is csalóka; ennyire azért nem lenne olcsó egy elsőfilm sem, ilyenkor rengetegen dolgoznak szívességből vagy a piaci ár töredékéért is. A filmterv már 2016-ban nyert a pályázaton, de végül

a Filmalap visszadobta a forgatókönyvet, mondván, az túl durva és erkölcstelen volt, így végül részben át kellett írni,

aminek viszont megvolt az az előnye, hogy rengeteg idő jutott a castingra, a szereplők összeszokására és a próbákra.

És éppenséggel könnyedén összedobható kamaradarabról sincs szó: rengeteg statiszta mozog a forgatáson, ami összesen 45 helyszínen zajlik, a bulinegyedtől az iskolán át egészen a Szabadság híd tetejéig. Erről Iványi Petra producer azt mondja: „Azzal, hogy Will Smith engedély nélkül felmászott a Lánchídra, eléggé megnehezítette a dolgunkat. De nem baj, valahogy majd megoldjuk, és akkor is feljutunk a híd tetejére.”

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!