A lelkésznő se Dopemantől, se a Fidesztől nem fél

Bolba Márta evangélikus lelkész neve akkor lett ismertebb Józsefváros határain túl, amikor 2017 tavaszán indult a Magdolnanegyed időközi választásán. A Balogh István fideszes önkormányzati képviselő lemondása utáni választás azért kapott nagy nyilvánosságot, mert az MSZP Dopemant indította, a többi baloldali párt viszont a lelkésznőt támogatta, a Jobbik pedig szintén külön jelöltet állított. Így végül nem meglepő módon a fideszes alpolgármester nyerte meg a választást. Ha az ellenzék közös jelöltet indított volna, a számok alapján nyerhettek volna. (A jelölteket az Index kétrészes videósorozatban mutatta be, itt és itt lehet megnézni őket.)

Takács Mária rendező (Meleg férfiak, hideg diktatúrák, Eltitkolt évek) is ekkor, 2017-ben találkozott először Bolba Mártával, és nagyon meglepte, hogy egy lelkészt ennyire érdekelheti a közélet. Aztán megismerte a Bolba által szervezett, vezetett közösséget, melynek a Mandák Ház a központja. Ez az a ház, ahol a háromgyerekes lelkésznő a családjával él. De nem csak ők laknak itt: idősebb evangélikus lakók, fiatal kollégisták is élnek benne, és székhelyként használja néhány civil szervezet is, melyeknek a lelkésznő lehetővé teszi a ház közösségi tereinek használatát. Takács egy éven át követte kamerájával a lelkésznőt, ebből lett A Mandák Ház lelkésze című dokumentumfilm.

Ez egy templomház, itt nyugalomnak kell lennie!

Bolba Márta szerint ez volt az egyetlen, egy idős nőtől kapott kritika, ami a nyolcadik kerületbe érkezése után érte. Mielőtt átvette a vezetését, éppen be akarták zárni a gyülekezetet, annyira nem volt érdeklődés iránta. Ő aztán felpörgette az eseményeket: nyugalom helyett koncertek, bárki által szabadon használható könyvtár, turkáló, a gyerekeknek trambulin és homokozó került a Mandák Házba. A lelkésznő szerdai vacsoráin a helyi lakók, környékbeli nincstelenek, menekültek, civil szervezetek képviselői egyaránt részt vesznek. Az főz, aki éppen ráér, legyen az egy helyi roma asszony vagy egy Afrikából menekült kisgyerekes anya.

Bolba a közösségépítés mellett kőkeményen politizál is. (Korábban összetűzésbe került a korábbi józsefvárosi polgármesterrel, Kocsis Mátéval.) Tüntetésen szólal fel, az országgyűlési választás előtt videót forgat, amiben mindenkit szavazásra buzdít (a változásra természetesen), és elmeséli, hogy amikor a választás másnapján a férje azzal a hírrel keltette, hogy a Fidesz kétharmados győzelmet aratott, annyira csalódott volt, hogy szinte ki sem tudott kelni az ágyból. Számára ez így természetes, úgy véli, hogy neki nemcsak szabad, de szinte kötelező állást foglalnia. Abban hisz ugyanis, hogy az embernek a magánélete és a munkája mellett a közéletben is szerepet kell vállalnia.

Bolba őszintén beszél az egyházhoz való viszonyáról is. Úgy érzi, hogy kormánykritikus szereplései miatt már nem állnak ki mellette olyan erősen, mint korábban. De ez nem befolyásolja semmiben, a gyülekezeti autonómia ugyanis olyan erős a magyarországi evangélikusoknál, hogy őt nem küldheti el senki, csakis a közösség. “Annyira a periférián vagyunk, hogy nem lehet velünk mit kezdeni” - mondja egyik munkatársa.

A Mandák Ház lelkészében végig érezhető, hogy az alkotók felnéznek Bolba Mártára, tisztelik, döntéseit, megnyilatkozásait nem kérdőjelezik meg. De azért a film finoman behoz egy másik szempontot is, amikor megszólaltatja Bolba egyik evangélikus lelkésztársát. Kifejezetten jó munkakapcsolatban vannak, ő is hisz a közösségépítésben, tiszteli Bolba munkáját. Ugyanakkor szerinte a direkt politizálásnak nincs helye egy lelkész munkájában. Mindezek (és a férfi jobboldali beállítottsága) ellenére jól tudnak együttműködni.

A Mandák Ház lelkésze hetven perce egyszerre rajzol - vállaltan elfogult - portrét Bolba Mártáról, a helyről és még inkább a helyiekről, ahol dolgozik. Mivel mindkettőre koncentrál, kicsit mindkettővel adós marad. Én például tovább is szívesen hallgattam volna, ahogy a lelkésznő a múltjáról, családi hátteréről beszél, vagy ahogy a férje beavat abba, hogyan szervezik a család életét, hogy a munka, a gyülekezet, a közéleti szerepvállalás és számtalan más tevékenység is beleférjen. Vagy akár arról, hogyan értékeli utólag a választáson való indulását, az ellenzéki szavazók nagyobb száma ellenére elszenvedett kudarcát. 

Ahogy jó lett volna az is, ha többet kapunk a lelkésznő helyiekkel való beszélgetéseiből. Nem azokra gondolok, akik már a közössége részei, hanem akiket például az utcán szólít meg. Akik, bár nem egy zsákfaluban, hanem Budapest közepén élnek, keményen tolják a menekült- és idegenellenes szlogeneket, és őszintén rácsodálkoznak, hogy egy fiatal, várandós nő a lelkész. Így A Mandák Ház lelkésze, amellett, hogy bemutat egy kétségkívül érdekes személyiséget, egy csomó nyitott kérdést is hagy maga után.

(A Mandák Ház lelkészét az őszi premier előtt júniusban több budapesti, szegedi és pécsi moziban vetítik.)