Itt az ideje jegelni a mutánsokat
További Cinematrix cikkek
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
- Jönnek az ünnepek, kötelező jól érezni magad
Miközben a Marvel sorra dönti a filmtörténeti rekordokat, és ismertet meg a nagyközönséggel olyan kevésbé ismert hősöket, mint Doctor Strange vagy a Hangya, a Fox évek óta csak szenved azzal, hogy felnőjön a konkurenciához. Még úgy sem boldogulnak, hogy két rendkívül értékes franchise van a tulajdonukban: az X-Men és a Fantasztikus négyes. Pontosabban már csak volt, hiszen a Disney befalta a Fox fikciós részét, amelynek köszönhetően ezek a jogok visszakerültek a Marvelhez, de ettől függetlenül még valahogyan el kellett adni az embereknek a stúdió – valószínűleg egyik utolsó – új X-Men-filmjét, a Sötét Főnixet. És ahogyan arra számítani lehetett, a Sötét Főnix olyan, mint az ember utolsó munkanapja, mielőtt új helyen kezd dolgozni: teljesen értelmetlen alibizés órákon át, minden mindegy alapon.
Ma már lehet furcsán hangzik, de az X-Men – főleg a '90-es évek óta – az egyik legértékesebb képregényes márka, a karakterek a Marvel nagy mozis előrenyomulása előtt jóval ismertebbek voltak, mint mondjuk a Fekete Párduc vagy éppen Sólyomszem. Ahogy a 2000-es évektől minden magára valamit is adó stúdió szuperhősökbe kezdte fektetni a pénzét, a Fox látványosan szenvedett azzal, hogy felvegye a versenyt a DC/Warner, illetve a Marvel/Disney párossal, miközben a Sony inkább fejet hajtott az utóbbiak előtt Pókember érdekében.
Ahogyan nőtt a Marvel-filmek népszerűsége, úgy kezdett egyre jobban elterjedni az elmélet, hogy a Fox csak azért gyárt rosszabbnál rosszabb filmeket a franchise-okon belül, hogy a hősök jogai ne szállhassanak vissza a Disneyhez, ahol még egy beszélő fából és fegyverimádó mosómedvéből is dollármilliárdokat tudtak csinálni. A Marvel annyira kezdett megorrolni a Foxra, hogy a karaktereik értékét rombolják, hogy a képregényekben is elkezdték oldalvonalra tolni az X-Meneket és a Fantasztikus négyest, hogy ezzel se reklámozzák a konkurenciát, amely szintén szeretett volna egy szeletet a „Nagy Mozis Univerzum” koncepcióból.
A Fox Nagy Mozis Univerzuma
Ha beleszámoljuk az eddigi két Deadpoolt, akkor a Sötét Főnix 2000 óta a tizenkettedik X-Men-film. Tizenkilenc év alatt a franchise már annyi mindennel próbálkozott, hogy őszintén gondot okozott például a filmet valamilyen idősíkon elhelyezni, vagy egyáltalán emlékezni arra, hogy most akkor ki kicsoda, kivel, hogyan. Jobban emlékszem Hugh Jackman Loganjének minden kockájára, mint arra, hogy egyébként pontosan mi is történt a botrányosan rossz X-Men: Apokalipszis-ben három évvel ezelőtt.
A gond leginkább az, hogy a Fox mintha 2-3 filmenként 180 fokos fordulatot vett volna az évek során:
- Csináltak az elején két nagyon erős filmet, majd a harmadik annyira rossz lett, hogy hiába vezették fel már akkor a Sötét Főnix-sztorit, inkább hagyták az egészet.
- Nyomtak egy soft rebootot, visszamentek az időben, az ikonikus Patrick Stewart–Ian McKellen párost lecserélték James McAvoyra és Michael Fassbenderre, és újra arra fókuszáltak, milyen a mutánsképzés Xavieréknél.
- Közben csináltak pár Rozsomák-szólófilmet (csak azért sem fogom Farkasnak hívni), de az első iszonyatos lett, a második már senkit sem érdekelt.
- Az X-Men: Az elsők után megint vettek egy fordulatot, és időutazással meg hasonló nehezen követhető húzásokkal összefésülték az első trilógia szereplőit az új szereplőkkel.
- Kiadtak egy elképesztően sikeres Deadpool-filmet (majd még egyet) azok után, hogy a karaktert gyakorlatilag megalázták az első Rozsomákban.
- Az Apokalipszisben már valószínűleg a készítők sem értették, mire költöttek el közel 200 millió dollárt, annyira nem volt az egésznek semmi értelme.
- Közben a fele annyiba kerülő, már-már független filmnek látszó, a jövőben játszódó utolsó Rozsomák-film, a Logan parádés kritikákat kapott, de hiába, mert ez volt Jackman és Stewart búcsúja a karaktereiktől.
Ennyit ér
Index: 3/10
IMDB: 5,9/10
Metacritic: 44/100
Rotten Tomatoes: 24%
Amikor 2017-ben hivatalossá vált, hogy a Disney felvásárolja a Foxot a hír- és sportszekción kívül, így hozzájuk kerül majdnem minden, a Sonytól lízingelt Pókembert leszámítva. Így viszont kérdésessé vált, hogy az egyébként sem túl jó X-Men-filmekkel mi lesz a jövőben, ha még a deal előtt elkezdték leforgatni a Sötét Főnixet.
Semmi, legyünk túl ezen az egészen, és zárjuk le ezt a közel 20 évet végre.
Nem értek semmit
Kezdjük ott, hogy a film első felét azzal töltöttem, hogy próbáltam dekódolni, mi és miért történik. Jennifer Lawrence és Nicholas Hoult például már úgy hivatkoztak magukra, mint akik már nagy öregek, és kvázi példát mutatnak az újaknak. Mondja ezt a babaképű Jennifer Lawrence (28 éves) és a még nála is babaképűbb Nicholas Hoult (29 éves), akire a nála öt évvel fiatalabb Tye Sheridan (Küklopsz) a film egy részében úgy hivatkozik professzorként, mintha öt helyett ötven év lenne köztük. És akkor ott van a kopaszra nyírt James McAvoy, aki baromi jó színész, de félreérti a higgadt, tekintélyt parancsoló, apáskodó Xavier professzor szerepét, helyette csak egy ripacskodó kerekesszékest alakít, aki még a bátyszerepre is kevés, nemhogy a mutánsok szellemi vezetőjének.
Ez az egyik legnagyobb probléma az X-Men-filmekkel. Az elején zseniálisan megtalálták Stewartot, McKellent vagy éppen Jackmant a legfontosabb szerepekre, majd később a színészeket látványosan nem az alapján válogatták ki, hogy melyik karakterhez ki illik, hanem csak menő neveket akartak a stáblistán. A Bestiává alakuló Hank McCoy a képregényekben egy állatias középkorú férfi, nem pedig Tony a Skins című tinisorozatból. Mystique nem Xavier „fogadott húga”, hanem egy számító, mindkét térfélre támadó, alattomos figura, aki csak indokolt esetben ölti magára a saját arcát. És ezt a felsorolást még lehetne folytatni, azzal a kivétellel, hogy továbbra is Michael Fassbender az egyetlen, akiről tényleg el is tudom hinni, hogy azt a karaktert játssza, Magnetót, akit kiosztottak neki. Kár, hogy senki nem vette észre, hogy egy kis lyukat borotvált Magneto bajszába, és képtelen voltam másra figyelni, amikor felbukkant a képernyőn.
Bestia helyett Tonyt látom a Skinsből, Mystique helyett Jennifer Lawrence-t, Xavier helyett egy kopasz James McAvoyt, Jean Grey helyett meg Sansát a Trónok harcából.
Így pedig a teljes beleélés szinte lehetetlen.
De még a gyengébb színészi játék is elmenne valahogyan, ha nem lenne az egész film dögunalom. A gonoszokról konkrétan semmit nem tudunk meg azon kívül, hogy Jessica Chastain játssza a főnököt, és hogy földönkívüliek. A film címét adó entitásról sem derül ki semmi azon kívül, hogy baromi erős lesz tőle Jean Grey. Ahelyett, hogy a film elmagyarázná, mit látunk, állandóan Xavier szövegelését, az X-Menek nyavalygását és Jean Grey szenvedéseit kell figyelnünk, hogy megértsük minden szereplő motivációját. Csak hogy ez a kutyát sem érdekli, ha a film arra sem képes, hogy legalább picikét képbe hozzon a történésekkel.
Ezek mellett hiába közel 2 óra az egész, akciójelenetből kapunk úgy kettő és fél darabot. Egyet a film legelején, hogy a hülye néző elhiggye, hogy itt aztán tényleg látványos mutánsakció lesz nonstop, egy felet a közepén, hogy azért kezdjenek már az erejükkel azok is valamit, akik nem tudnak mások fejében olvasni, és egyet a végén, mert nyilván kell egy látványos finálé. Az fáj a legjobban, hogy néha kifejezetten izgalmas, kreatív, lehengerlő, ahogy a készítők használják a mutánsok különböző képességeit, de ettől még ez baromi kevés. Amikor teleportáló, meg időjárást befolyásoló, meg szeméből lézert lövő arcok a főszereplők, akkor ne kelljen ezredjére is azt nézni, hogy Xavier professzor magyaráz a tanítványainak.
Nem érdekel semmi
Bónuszként azért még azt is hozzátenném, hogy a film néhol lélegzetelállítóan, néhol meg gagyin néz ki, mintha valaki tényleg megcsinálta volna a Wes Anderson-féle X-Men rajongói filmet.
Komolyan nem merült fel senkiben, hogy mennyire hülyén néz ki, ha három szereplőnek van ugyanolyan kék bőre?
Bestia kék verziója továbbra is nevetségesen néz ki, az emós Árnyék egy vicc, és azt sem értem, miért van állandóan kékben Mystique, ha éppen az a képessége, hogy bárkinek magára öltheti a bőrét. A díszleteken sokszor bántóan látszik, hogy tényleg csak díszletek, és képesek voltak még a földönkívülieket is csak egy sötét erdőben mutatni, hogy ne kelljen annyit költeni a CGI-re. Mindeközben minden jelenet, amely valakinek az elméjében vagy a Cerebróban játszódik olyan gyönyörű, hogy bárcsak azt nézhettem volna két órán át a többi hülyeség helyett.
Szintén pozitívumként kell megemlíteni, hogy papíron a Sötét Főnix egy bátor próbálkozás. Egy közismert, szeretett karakter válik tragikus hőssé, egy másikat látunk teljesen bekattanni, egy harmadikat meg konkrétan megölnek. Egyáltalán nem fekete vagy fehér a történet, de a készítőknek sikerült annyira felhígítani, hogy még ezek a változások sem kötnek le egy pillanatra sem. Bezzeg, amikor először találkozunk Magnetóval, ahogy a képregényekben Genoshaként ismert mutánsrezervátumot építgeti fajtársaival, akkor üvöltöttem belül, hogy igen, még ebből többet, még meséljen a film arról, hogyan építgeti Magneto a mutáns utópiát, hogyan reagál erre a társadalom, a média, a kormány, az egész világ. Ehelyett a közvélemény úgy működik a filmben, hogy először rajonganak a mutánsokért, aztán már fel sem veszi a telefont az amerikai elnök Xaviernek. Oké.
Nem kell már semmi
A Sötét Főnix egy remek lehetőség arra, hogy rövid időre elbúcsúzzunk végre a franchise-tól. Ugyan a tervek szerint 2020-ban jön még a New Mutants, ami hivatalosan az utolsó, még Disney előtti X-Men-film a Foxnál, de mindent elmond a helyzetről, hogy a 2017-ben elkészült, 2018-ra tervezett filmet addig tologatták, hogy csak jövőre fogják bemutatni. Már ha bemutatják egyáltalán annak ellenére, hogy már két évvel ezelőtt kijött az első trailer.
Pedig 2019-ben már bőven megérett a világ arra, hogy egy filmstúdió végre rájöjjön, mi az X-Men népszerűségének az oka. Az X-Men a képregényekben azért annyira erős, mert a mutánsok a homo superiorok, vagyis a következő lépcsőfokok az emberi evolúcióban, felsőbbrendűek a homo sapienshez képest, és ez rendkívül sok teológiai, társadalmi, fajvédelmi kérdést felvet. Amikor a szélsőjobbnak és a fehér fajvédelemnek reneszánsza van világszerte, akkor óriási kihagyott ziccer nem arról forgatni egy X-Men-filmet, hogy mondjuk egy militáns homo sapienst védő szervezet sunyiban gyilkolja a mutánsgyerekeket (volt ilyen sztori), vagy arról, hogyan illeszkednek be a társadalomra, hogyan hatnak a politikára, hogyan élik furcsa tinédzserként az életüket az elszigetelt Xavier-iskolában. Az, hogy lézert lőnek meg gondolatot olvasnak, csak mellékes.
Ez az, amire a Fox 16 év alatt sem tudott rájönni.
Éppen ezért gondolom, hogy az első két film, vagy a Logan ellenére sem készült el az igazi X-Men-film úgy, ahogy az sikerült Vasembernél, Amerika Kapitánynál vagy A galaxis őrzőinél. A Sötét Főnix ennek a folyamatnak a csúcspontja, amikor egy stúdió már látványosan beleszarik abba, hogy mit ad ki a kezéből, csak kiadjon valamit, amire rárakhatja az X-Men címkét. Ennek most már vége lesz, és alig várom, hogy pár évet pihentessék a franchise-t, hogy aztán Kevin Feige és a Marvel megmutassa, miért rajonganak milliók a mutánsokért.
(Borítókép: outnow.ch)
Rovataink a Facebookon