Amikor egy tévésorozat rendezi az arab-izraeli konfliktust

Tulajdonképpen nincs abban semmi meglepő, hogy egy izraeli film témája, vagy inkább a kerete a egy tévésorozat készítése. Izrael valóságos sorozatgyártó nagyhatalom, a világon számos olyan tévésorozat aratott sikert, amit egy izraeli sorozat alapján forgatták le újra. Elég csak a Terápiára, a Homelandre vagy a most futó Euphoriára gondolni. Az Európai Filmdíj legjobb vígjáték kategóriájában jelölt Tel Aviv on Fire (magyarul: Tel-Avivban minden megtörténhet) azonban nem csak a sorozatgyártásról és a tévézés világáról szól, hanem annál sokkal többről.

A témaválasztás ugyan nem meglepő, de az már annál inkább, hogy a filmbeli sorozat, a Tel Aviv on Fire tulajdonképpen egy palesztin műsor, amit kifejezetten a palesztin közönségnek készítenek. Az 1967-es hatnapos háború idején játszódik, amikor Izrael rövid idő alatt legyőzte Egyiptom, Jordánia, Szíria és Irak szövetségét. Mivel palesztin szemszögből készül, értelemszerűen a palesztinok a hősök, közülük is leginkább Manal, a palesztin kémnő (Lubna Azabal), aki szerelmét hátrahagyva édesgeti magához az izraeli tábornokot, Yehuda Edelmant (Yousef Sweid), hogy katonai titkokat szedjen ki belőle. A filmbeli sorozat annyira izgalmas, a szerelmi szál pedig annyira magával ragadó, hogy a zsidók is rákattannak, annak ellenére, hogy alapvetően antiszemitának tartják.

Ebben a sorozatban kap munkát a palesztin Szalám (Kais Nashif), aki eleinte csak kávét főz, de aztán a szerencsének és a stábban hiánycikknek számító héber nyelvtudásának köszönhetően előléphet íróvá. Ugyan eddig még egy sort sem írt életében, és különösebben sorozatrajongónak se mondható, mégis ez a nagy lehetősége, amit nem akar elszalasztani. A véletlen, pontosabban az izraeliek által felállított egyik ellenőrzőpont az útjába sodor egy izraeli katonát, Aszit (Yaniv Biton), aki szívből utálja a Tel Aviv on Fire-t. Egyrészt, mert a felesége imádja, másrészt, mert ostobának és hiteltelennek tartja. Mindenesetre van egy csomó ötlete, hogy lehetne az izraeli tábornok karaktere és általában az egész sztori hitelesebb.

Éppen az ötletek azok, amiknek Szalám híján van, így a két férfi között furcsa együttműködés alakul ki. Aszi szállítja az ötleteket és a dialógokat Szalámnak, akivel így közösen kezdik formálni a Tel Aviv on Fire világát. A palesztin megrendelőknek persze nem igazán tetszik, hogy az izraeli alakok is kezdenek többféle árnyalatot kapni, de a nézettség egyre csak nő. Hogy innen merre visz az út, az nagyjából kikövetkeztethető, bár azért a Tel-Avivban minden megtörténhet tartogat pár meglepetést.

Az egyik mindenképpen az, ahogy ez a keserédes komédia, ami soha nem megy át térdcsapkodós vígjátékba, nevetni tud a traumákon. Szalám idős főnökei egyszerűen képtelenek másban, mint bombában, robbantásban és terrorban gondolkodni, számukra egy sztori csak úgy érhet véget, ha valaki valahol végre megnyomja egy detonátor gombját. A fiatalabb generáció viszont párbeszédet szeretne, vagy legalábbis azt, hogy az izraeliek árnyaltabban lássák a palesztinokat, a palesztinok meg az izraelieket.

Szalám egyre inkább megtanul egyensúlyozni a megrendelők és Aszi elvárásai között, és egyre inkább megtanul írni is. A tévésorozat ad lehetőséget neki, hogy kijavítsa az életben, a való világban elkövetett hibákat, legyen szó akár a saját életéről, akár arról, ahogy az ország lakói viszonyulnak egymáshoz. Csak egy kicsit kellene akarni, csak egy kicsit nyitni egymás felé, és a béke nem lenne többé illúzió - állítja ez a végtelenül jó szándékú film. Valószínűleg leginkább ez, a jó szándékúsága az oka annak, hogy a velencei filmfesztivál Horizontok programjában mutatkozhatott be, ahol két díjjal is elismerték, majd számos további nemzetközi díjat is nyert. Mert mindenki szeretne hinni abban, hogy még a legelmérgesedettebb, leghosszabb ideje húzódó konfliktusok is rendezhetőek, még ha a valóságban nehezebben is, mint a tévésorozatok világában. 

(Borítókép: Cirko Film)