Arsène Lupin szelleme a Netflixre költözött és bankot robbantott

Králl Bernarda írása

2021 januárjában a Netflix legnézettebb programja a franciák váratlan nemzetközi streamingsikere, a Lupin volt. Már az első hónapban hetvenmillió háztartásban látták, ezzel leverte A vezércselt és A Bridgerton családot is, de az angol szinkronnal Amerikában is kaszáló Lupin még A nagy pénzrablást is maga mögé utasította, ami „csupán” 65 millió nézőt vonzott tavaly áprilisban.

Arsène Lupin karakterét 1905-ben alkotta meg Maurice Leblanc, hogy több mint egy tucat regény és számos novella főszereplőjévé tegye. Leblanc Rouenban született 1864-ben, gyerekként elvarázsolták a boszorkányos, vikinges történetek, de ahogy nőtt, szűkebb hazája, Rouen anekdotái kezdték érdekelni.

Tanulmányai miatt Párizsba költözött, itt kezdett írni a Figarónak is, de első bűnügyi története a Je sais tout (Mindent tudok) című magazinban jelent meg. A sikert Arsène Lupin hozta meg számára; az intelligens, a maga módján becsületes és mindig a tehetősek ellen harcoló visszaeső bűnöző.

A modern olvasó számára Lupin Sherlock Holmest idézi ravaszságában és eleganciájában, de egy dörzsölt tolvaj is, aki a gazdagok ellenlábasaként Robin Hoodot is eszünkbe juttathatja. Lupin a könyvekben rengeteg szerepet ölt magára, állandóan váltogatja a külsejét és a nevét: Paul Sernine herceg, Raoul d’Andrésy, Horace Velmont és Don Luis Perenna mögött valójában ő áll.

Franciaországban Lupin figurája 1905 óta a nemzeti identitás része, csakúgy, mint az Eiffel-torony. Ez a nappal decens, éjjel gazember betörő-nyomozó minden olyan tulajdonságot egyesít magában, amellyel a franciák szívesen azonosítják magukat. Szabad, nem manipulálható és nem dől be a hazugságoknak sem, a saját feje után megy. Szemtelen, nem tisztel semmilyen külső kontrollt, fennhatóságot. Nőcsábász, vagyis charmeur, de közben ártatlan és gyerekes a viselkedése. Ha jobban belegondolunk, Jean-Paul Belmondo szinte minden szerepe ugyanezt a karaktert hozza, ilyen a tipikus francia hős.

Lupin több évtizedes szárnyalása azonban nem csak a jól megírt történeteknek és a tipikus „jó hős” figurájának köszönhető. Leblanc 1941-es halálával a Lupin-rajongás nem hagyott alább, ebben pedig az is szerepet játszott, hogy a regényekben az író maga igyekezett történelmi, valós személyként feltüntetni Lupint, így mítosza tovább élhetett.

Leblanc próbálta elmosni a valóság és a fikció határát, könyveiben ő maga beszélget Lupinnel, a regényeibe pedig nemegyszer valódi újságcikkeket is illesztett a hitelesség kedvéért. Ezt a valós Lupint annyira tökélyre fejlesztette, hogy élete vége felé, már nem egészen tiszta tudattal attól félt, hogy a betörő meglátogatja normandiai otthonában, ezért zárat szereltetett az ablakokra. Lupin legendája tehát már több mint száz éve él, sőt kinőtt belőle egy új tudományág, a lupinológia is.

Ennek célja, hogy nyomon kövesse a betörő útját, és feltárja az őt érintő ellentmondásokat Leblanc műveiben. 1965 és 1970 között több írásuk, újságjuk is megjelent, amelyekben a humor és a paródia mindig hangsúlyosan jelen volt, de az alkotók komolyan is vizsgálódtak a témában. 1985-ben egy irodalmi társaság alakult az esszéista-filozófus Francois George kezdeményezésére, hogy összegyűjtse Maurice Leblanc irodalmi munkásságának rajongóit, ez a Association des amis d’Arsène Lupin. A társaság 1986 óta egy, a betörő életére szakosodott újságot is kiad, a l’Aiguille Preuve-öt (szójáték, amely Leblanc l’Aiguille Creuse-ére utal, az eredeti creuse üregest jelent, a preuve bizonyítékot).

Lupin a tévében és a mozivásznon

Már 1971 és 1974 között született egy televíziós sorozat a könyvekből, Romain Duris főszereplésével pedig (Lakótársat keresünk, Tajtékos napok, Dobermann) 2004-ben egy filmfeldolgozás is készült.

A Lupin-történetek nemzetközi hatása is igen kiterjedt, Japánban például a hatvanas évek végén Kato Kazuhiko mangaművész Lupin the Third címmel képregény-, majd animesorozatot készített Lupin unokájáról.

Kato Lupinje, némileg eltérően a századelős gavallértól, nyers, részeges, kicsapongó, szélhámos karakter, népszerűsége azonban évtizedek óta töretlen. A mangák és a televíziós sorozat mellett viszonylag hamar megjelentek a Lupinről szóló egész estés rajzfilmek is Japánban. Még Mijazaki Hajao karrierjét sem kerülte el Lupin, a rajzfilmsorozat egyes epizódjai mellett ő rendezte az 1979-es Cagliostro kastélya című egész estés animét is.

Lupin számára is a Netflix volt a jövő

Lupin karaktere popkulturálisan meglehetősen beágyazottnak számít, így valahol elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb a Netflix – vagy más streamingszolgáltató – is beszáll a buliba. A modern megközelítés azonban sokkal inkább egyfajta tisztelgés Leblanc életműve előtt, amely nem a konkrét átdolgozásban, hanem az utalásokban és metafikciós kapcsolatokban idézi meg a népszerű karaktert és korábbi történeteit.

Már az első évad első része is közvetlen utalás az első Arsène-kötetre, amely Marie Antoinette nyakláncának ellopásáról szól. A sorozat rendőrének, Youssef Guedirának alakja szintén visszautal a regényekre, hiszen neve a regénybeli Soufiane Guerrab anagrammája. Guedira a mi idegenvezetőnk a sorozatban, rendszeresen tájékoztat az irodalmi utalásokról, Arsène irodalmi trükkjeiről, amelyeket most a sorozat főszereplője, Assane használ.

Igaz, senki sem hallgat rá, csak mi, nézők. Guedira már az első részben rádöbben, hogy mennyi átfedés van Assane és Arsène bűntettei és álnevei között. A könyvben Arsène folyamatosan álcázza magát, hogy beolvadjon a magasabb körökbe, a filmben viszont Assane sokszor épphogy kitűnik a társaságból. Ilyenkor fel akarja hívni magára a figyelmet, hogy ellenségei előítéleteit és prekoncepcióit előcsalogassa. Ez általában sikerül is. Máskor Arsène-hez hasonlóan álruhát ölt, és abból profitál, hogy a fehér elit nem látja meg azokat, akik a körein kívül vannak – a könnyednek tűnő sorozat súlyos társadalomkritikát fogalmaz meg.

A könyvben Arsène erkölcsös bűnöző, a gazdagoktól lop, Assane ellenségei az egykori gyarmatosítók köreiből származnak, akikben még mindig mélyben gyökerező rasszizmus munkál. Emlékezetes az a rész, amelyben egy idős hölgy értékes ékszerrel próbálja lekenyerezni Assane-t, amelyről aztán kiderül, hogy Belga Kongóból lopták. „Csak segítettünk magunkon” – mondja a hölgy, de Assane számára ennek komoly jelentősége van. Ahogy nekünk is, hiszen ez bizonyítja, hogy az egykori gyarmatosítók szelleme még mindig kísért, ellenük küzd Assane, nem úgy, mint Arsène, aki ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz tartozik, amelytől lop.

A diadalút

A Lupin szinte letarolta a világot. Ehhez persze kellett a főszereplő karizmája és a történet aktualitása, de sokat számított az is, hogy a sorozat bravúrosan merít a klasszikusokból.

Az első részt nézve még nem világos, miért drukkolnánk Assane-nak, de ahogy kinyílik a történet, minden szimpátiánkra számíthat, hiszen igazságtalanul elítélt apján akar bosszút állni. Melléállunk és drukkolunk, hogy a közönyös gazdagok bűnhődjenek, akikben egy fikarcnyi szellemesség vagy empátia sincs. Arsène nagy erénye volt, hogy mindig egy lépéssel ellenfelei előtt jár, ugyanez jellemzi csodálóját, Assane-t is.

Amikor kiderült, hogy az újabb Lupin-feldolgozás főszereplője a színes bőrű színész, Omar Sy lesz, a Lupin-rajongók aggódni kezdtek. De épp ez a különös választás hozta meg a sikert. A Sy által alakított Assane Diop nem maga a mitikus Lupin, csak nagy rajongója a gentleman tolvajnak, a monoklis, keménykalapos Arsène-nek. Édesapja, az igazságtalanul elítélt Babakar egyetlen öröksége egy Lupin-könyv, így lesz Assane életének meghatározó alakja az „úriember-bűnöző”.

Omar Synél szeretetre méltóbb, tehetségesebb színészt aligha találhattak volna a szerepre. Persze bizonyított ő már a Lupin előtt is, nem véletlenül kapott César-díjat az Életrevalókért, amelyben méltó partnere volt a zseniális Francois Cluzet-nek. Sy maga is nagy rajongója Lupinnek, sőt a sorozat elkészítését tulajdonképpen a César-díj és amerikai karrierje tette lehetővé. „Ha angol lennék, James Bondot mondanék, de mivel francia vagyok, azt mondom, Lupin” – nyilatkozta a New York Timesnak.

A siker másik fontos összetevője, hogy a sorozat a klasszikus szálak mellett olyan kényes kérdésekkel is mer foglalkozni, mint a fajgyűlölet. A filmsorozatban Assane frappánsan fordítja ki a rasszista sztereotípiákat: amikor gondnoknak, ételfutárnak, rabnak öltözik, a feketékkel szembeni előítéleteket használja fel, hiszen nem ismerik fel ezekben a szerepekben, mert „minden fekete egyforma”.

Omar Sy tökéletes színészi kvalitásai mellett azért is passzol a szerephez, mert a képernyőn kívül is felemeli hangját a rasszizmus ellen: rendszeresen beszél a rendőri brutalitásról, és egy nyílt levelet is írt George Floyd halála után „Let's wake up” címmel.

Assane Diop karakteréről nem csak Lupin juthat eszünkbe. Akár Thomas Shelby a Peaky Blindersből vagy Idris Elba a Lutherből, akik szintén csavaros észjárásúak, nyomás alatt is százszázalékosan teljesítenek és sokkolóan ügyes karakterek. Assane, Shelbyhez és Elbához hasonlóan, klasszikus hős, ők nem technikai zsenik, hanem egyszerűen csak megoldják a problémákat, és egy hajszállal mindig az ellenfeleik előtt járnak – ahogy anno Lupin.

Lupin normandiai jelentősége

Az első évad utolsó részében az étretat-i Lupin-fesztiválon búcsúzunk el főszereplőinktől. Noha ilyen rendezvény sajnos nincs, a helyszín mégsem véletlen. Normandia lenyűgöző mészkősziklái, Étretat festői szépségű kis települése a Lupin-fanok zarándokhelye. Leblanc éppen itt, a ma már Clos Lupinnek nevezett házban írta több detektívregényét is. Például az 1909-ben megjelent kötetet, amelyet az étretat-i tűszikla, a város leghíresebb nevezetessége inspirált, és a könyv cselekménye szerint értékes kincseket, királynők hozományait, gyöngyöket, zafírokat és gyémántokat rejt. Leblanc Normandiában töltött korai évei, emlékei átitatják a könyveket. A különleges hangulatú partszakasz, amelyet ő Cauchois-háromszögnek hív, Rouen, Le Havre és Dieppe között, első számú helyszíne a történetnek.

A Clos Lupin ma már múzeum, ahol Leblanc személyes tárgyait, vázlatokat, fotókat is láthatunk az íróról és hőséről. A ház 2006 óta irodalmi díjátadó helyszíne is, Florence Leblanc, az író unokájának kezdeményezésére minden évben itt adják át a legjobb detektívregénynek járó Arsène Lupin-díjat.

A folytatás

Ha minden jól alakul, a sorozat öt további résszel tér vissza nyáron, amiről Omar Sy is rendszeresen tájékoztat a Twitteren. A második évadról annyi már kiszivárgott, hogy Assane és Claire fiának megtalálása, illetve Guedira privát nyomozása lesz a fő téma, de a rendező Louis Leterrier a második évad kapcsán azt is elárulta, hogy Assane további jellemfejlődésen megy keresztül, valamint az epizódok hangulata is változatos lesz. Az új évad első két részét Ludovic Bernard rendezi, majd Hugo Gélin jön három résszel, aki egyébként a 2016-os Derült égből apuban már dirigálta Omar Syt. Ráadásul, ahogy Arsène-nek is van egy sötét, megalomániás oldala a könnyed, ugyanakkor elegáns rabló mellett, úgy – Leterrier beharangozása szerint – Assane-ből is kibújik majd a „rossz énje”, amelyből az első évadban még nem sokat láthattunk.

Egyet biztosan tudhatunk: ha a második évad ugyanolyan csavaros lesz, mint az első, ráadásul Assane jelleme még fejlődik is, Lupin rejtélyei sok izgalmas órát szerezhetnek még számunkra.