A harmincéves szexvideó, amin a mai napig nyerészkednek

Kezdjük azzal, hogy a Pam & Tommy című sorozat bitang jó lett. A színészi alakítások parádésak, a látvány, a hangulat valóban visszarepít minket a kilencvenes évekbe, a történet is remekül van feldolgozva, mégis bűzlik az egész.

Olyan érzés végignézni a Hulu nyolcrészes sorozatát, mintha valaki harminc évvel ezelőtt magát a kiszivárgott szexvideót nézné; érezzük, hogy privát tartalom, mégsem lehet abbahagyni vagy kikapcsolni, mert a szereplői híres emberek, akiknek így sorsuk még érdekesebb.

Nagyon ellentmondásos érzések gyűltek bennem fel, miközben néztem a sorozatot. Valószínűleg azért, mert bravúrosan mutatják be, hogy mit érezhetett Pamela Anderson, amikor színészként próbált a tárgyiasítás szorításából, illetve a szőke bögyös skatulyájából kilépni, hogy komolyan vegyék a szakmában és ne csak a fenekét vagy a dekoltázsát mutogassa a kamera, erre nyilvánosságra került az a házi pornó, amit férjével, Tommy Lee-vel forgattak – saját örömükre.

Ám, ha az alkotók ennyire ráéreztek, hogy milyen lehetett Pam Andersonnak ezt végigélni, akkor miért forgattak sorozatot nélküle, a tiltakozása ellenére, pontosan arról a történetről, ami ennyire kikészítette a színésznőt? A jelen Hollywoodja, ahol a művészi szabadságot egyre inkább láncra veri a nagy píszíség, ahol a woke kultúra lassan minden alkotásba beleissza magát, ahol a diverzitás szempontjait figyelembe véve érdemes, kell és lassan már csak lehet forgatni, ott miként engedhették meg maguknak azt, hogy egy megalázott ember fájdalmából csináljanak üzletet?

Már önmagában az a tény, hogy az ember, akinek történetét vászonra vitték, nem volt hajlandó leülni a stábbal és segíteni őket az alkotómunkában, beszédes lehetett volna, de a produkció inkább azt az utat választotta, hogy kihagyják Pam Andersont, és a nő beleegyezése nélkül leforgatják a sorozatot, ami pontosan arról szól, hogy milyen hatással van egy nőre, ha ilyen igazságtalanság történik vele. Milyen, amikor az egész életét egy szexvideó alapján ítélik meg és el, amikor mindenre, ami vele történik, rányomja a bélyegét egy tőle független baleset, és milyen, amikor agresszívan a tested és a magánéleted kerül a nézők figyelmének középpontjába, és a fél világ a leginkább privát pillanataidra elégíti ki magát.

Házipornónak indult, sorozat lett belőle

Miután a kiszivárgott szexvideóról a Penthouse is beszámolt, a sztárpár inkább eladta a jogokat Seth Warshavskynak, aki innentől kezdve legálisan terjeszthette a videót. Ez persze a morális dilemmák alól nem mentesíti a produkciót, de innentől kezdve jogilag lehetetlen kérdőre vonni őket, amiért szinte rekonstruálták a házipornót, és annak útját Tommy Lee széféből az internetig.

A keserédes ebben a történetben az, hogyha nem az erkölcs szűrőjén, hanem lecsupaszított művészeti alkotásként tekintünk a szériára, nem nagyon lehet belekötni. A kilencvenes évek megidézett hangulata magával ragadó, olyannyira, hogy még a rettegett vonalvékonyságú szemöldök és a borzalmas minimális arcszőrzet is logikusnak és vagánynak tűnik, pedig még szerencsére egyik sem jött vissza a divatba.

A zenéktől táncolni támad kedve az embernek, a bulijelenettől, illetve Pam és Tommy négynapos ismertségét megpecsételő tengerparti esküvő láttán pedig lélekben újra kamaszkorba vágyunk, beleszeretnénk egy rosszfiúba, vagy meghódítanánk a világ legvagányabb nőjét.

Pamela és Tommy Lee karakterét is szépen elmélyítik a részek előrehaladtával, igazi motivációt, drámát és lelket adva azoknak a szereplőknek, akiket a kilencvenes években bulvármagazinok címlapfotói alapján mindenki úgy ítélt meg, ahogy akart.

Lily James és Sebastian Stan varázslatosak. Igazi bűvészként érik el a nézőknél azt az illúziót, hogy amit látunk, az nem színészet, hanem a valóság. Persze ez a maszk és sminkmesterek, a designcsapat és a rendező munkáját is dicséri, de mind Stan, mind James láthatóan több munkát tett bele ebbe a produkcióba bárkinél.

A történetvezetés is okosan átgondolt, ahogy ugrálnak az időben, mindig épp annyit mutatnak, amennyire szükségünk van, hogy azt a narratívát építsük fel nézőként magunkban a történtekről, amit láttatni akarnak velünk. A pornószínészből lett villanyszerelőt, aki ellopta a sztárpár legintimebb pillanatait is tartalmazó széfjét, Seth Rogen alakítja. Rand Gauthier a színésznek hála egy olyan figura lett, akit egyszerre lehet gyűlölni és együttérezni vele.

Ám mindeközben együttérzésünk leginkább a valódi Pam Anderson személyével ébred, amit tagadhatatlanul az író csapat és James lehengerlő játéka generált, de milyen áron? Nem csoda, hogy a Baywatch sztárja elhatárolódott a sorozattól, állítólag még az előzetesét sem hajlandó megnézni, és úgy döntött, hogy a Netflixre leforgat egy magáról szóló filmet, amiben többek között várhatóan az egész témával kapcsolatos érzéseire is ki fog térni.