Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- netflix
- tévé
- film
- horror
- florence pugh
- ajánló
- streaming
- rejtett kincs
- ari aster
- svéd
- magyar
- koprodukció
- kritika
Ennél felkavaróbb horrorfilmet még sosem láttunk a Netflixen
További Cinematrix cikkek
- Adrien Brody étkezési zavarokkal és PTSD-vel küzdött az egyik legismertebb szerepe után
- Matt Damon és Zendaya is ott lesz Christopher Nolan Odüsszeiájában
- Johnny Depp lánya sem menti meg a sírból visszarángatott vámpírfilmet
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
Nyár közepe van, ebben a hónapban a Thor: Szerelem és mennydörgésen kívül alig van értelmes néznivaló a mozikban, a streamingszolgáltatók, vagyis a Netflix és társai pedig érezhetően visszavettek a tempóból. Persze aki nem siet, az lehet, hogy még mindig a Stranger Things vagy Az Esernyő Akadémia új etapját nézegeti. Nem rossz ötlet az sem, hogy régebbi produkciók között keresgélünk, és elővesszük azokat a címeket, amelyekre eddig nem volt időnk.
Nekem a Fehér éjszakák nagy kimaradás volt. Az eredetileg Midsommar címre hallgató folk horrorról azt állították sokan: annak ellenére, hogy szinte végig nappal játszódik, brutálisan sokkoló és ijesztő. Szóval mondtam az előzetese alapján, hogy kösz nem, egyelőre ezt jegeljük. Néhány napja volt a harmadik évfordulója annak, hogy az egyébként Magyarországon forgatott filmet vászonra tűzték 2019 júliusának elején. A Fehér éjszakák hazánkban is a mozikban debütált először anno, és később felkerült a Netflix kínálatába. Ennek apropóján eszembe jutott: nosza, nézzünk már meg végre.
Még a többnyire felkavaró alkotásokat a kezei közül kiadó A24 Stúdiótól is durva húzás az Ari Aster által rendezett Fehér éjszakák, amelynek főszereplője egy pszichológia szakos lány, Dani. A karaktert az a Florence Pugh alakítja, akit a nagyközönség leginkább a Fekete özvegyből ismerhet. Yelena Belova karakán személyiségét sokan megszerették a színésznő remek teljesítményének köszönhetően. A Fehér éjszakákban is egy talpraesett nő bőrébe bújik Pugh, ám Dani élete különösen teli van bukkanókkal. A családját felfoghatatlan tragédia éri, a film hősnője ekkor dönt úgy, hogy barátaival, köztük a fiújával, Christiannal (Jack Reynor) elmennek egy svéd nyári fesztiválra. Persze ami várja őket, az kicsit se olyan, mint a Sziget…
Először is szögezzük le: a Fehér éjszakák egy szakítós film. Dani és Christian kapcsolata ingatag lábakon áll, amikor úgy döntenek, hogy belevágnak haverjaikkal a nagy kalandba. Igaz, a társaság jó része ferde szemmel néz a lányra, de valahogy csak elfogadják, hogy ő is ott van. Kissé ironikus módon az sem tart sokáig, hogy a fiúk a saját bőrükön is megtapasztalják, milyen kívülállónak lenni. Hiszen a nyári fesztivál, ahová meginvitálták őket, finoman fogalmazva is furcsa.
Népviseletet hordó helyiek várják őket, egy öreg csávó arról beszél, hogy a természet hermafrodita, majd bedrogoztatják az amerikaiakat, akik a füvön fekve teljesen elvesztik a kapcsolatukat a realitással. Maradtak volna otthon, nem?
Amitől a Fehér éjszakák igazán hátborzongató film, hogy a készítő a szereplőket mennyire kegyetlenül ejti bele a mély vízbe. Daniék nagyrészt azt sem értik, hogy a közösség tagjai mit hablatyolnak svédül, később pedig kezd kiderülni az is, hogy igazából egy szektába csöppentek.
Az ehhez hasonló fanatikus vallási csoportosulások jellemzője, hogy ha egyszer magukba szippantanak valakit, nem nagyon akarják levenni az emberről a bilincset.
A Netflixen jelenleg is elérhető filmben egyértelműen Florence Pugh viszi a pálmát. A színésznőnek a keménykedős szuperhősködés is jól áll, de itt megkérdőjelezhetetlenül zseniális, ahogy hozza a magánéletében szenvedő, a világ elől menekülő Danit. Nélküle nyilván nem lenne ennyire jó film a Fehér éjszakák, amely hiába rendelkezik két és fél órás játékidővel, az elsőtől az utolsó jelenetig leköti az embert, és alig merünk félrepislantani a tévéről, nehogy lemaradjunk valamiről.
Pedig tényleg nehéz helyenként nézni. Van benne brutális öngyilkosságtól kezdve koponyazúzás, megerőszakolásba hajló nászéjszaka, döbbenetes módon a vikingekhez kapcsolódó „blood eagle” rituálé is beköszön – és amit még el tud képzelni a Stephen King-regényen nevelkedett ember. Valóban igaz, ahogy a Fehér éjszakákat emlegetik, Ari Aster alkotását hiába nézzük napközben, és hiába játszódik végig világosban, napokig fut majd a hátunkon a hideg, ha eszünkbe jut. Az Örökséggel együtt, ha Aster letesz még egy ennyire nagy horderejű horrorfilmet, akkor meglesz neki a mesterhármas, és tutira mennybe megy.
Ritkán van olyan érzésünk bármilyen filmmel kapcsolatban, hogy kötelező néznivalóval van dolgunk, de a Fehér éjszakák ilyen. Minden brutalitása és felkavaró tálalása ellenére... vagy éppen ezek miatt, mert ennyire naturalista horrort szinte sehol nem kapunk. A Netflixre valaha felkerült öt legütősebb film között ott van, az tuti. De az is lehet, hogy a top háromban is.
9,5/10
A Fehér éjszakák (Midsommar) magyar felirattal elérhető a Netflixen.
Rovataink a Facebookon