Végre egy vígjáték, amin megborul az ember a röhögéstől

A fociban előfordul, hogy egy-egy csapatot tönkrever az ellenfele, de akkora pofonba ritkán fut bele bárki, mint Amerikai Szamoa válogatottja tette 2001-ben, amikor Ausztráliától 31–0-ra kaptak ki egy mérkőzésen.

Nem is akármilyen meccs volt ez, a 2002-es világbajnokság óceániai selejtezője, amelyen Archie Thompson, az ausztrálok csatára tizenhárom gólt lőtt, világrekordot beállítva ezzel. Mégse ő vagy az ausztrál válogatott, hanem a lúzer csapat ragadta meg az infantilis humoráról ismert Oscar-díjas filmrendezőt, Taika Waititit, aki A győztes gól (Next Goal Wins) címmel készített egész estés feldolgozást Amerikai Szamoa félig-meddig profi focistáiról, 10 évvel később felvéve a fonalat, és feltéve a nagy kérdést: fel lehet-e állni egy ekkora KO után?

A hazai mozikban december 21-e óta látható A győztes gól főszereplője egy holland származású, de az amerikai fociszövetségnek dolgozó edző, Thomas Rongen (Michael Fassbender), aki egy utolsó utáni lehetőséget kap a főnökeitől, hogy összeszedje magát. Miután a tréner a nyitójelenetek egyikében átesik a gyász öt fázisán – egyébként ez a snitt a legviccesebb dolog, amit idén mozivásznon láttunk –, felpattan a repülőre, és meg sem áll a világ végéig, hogy összekaparja annak a bizonyos Lúzer FC-nek a romjait.

Nem találja fel a spanyolviaszt maga a film sem, így aki egyetlen hasonló „underdog-sztorit” látott már, az tudja, hogy mire számítson benne. Azaz odamegy a részeges, magánéletében is megbicsaklott, kiégett edző, hogy a falábúakból épkézláb focistákat faragjon, és miközben megteszi ezt, ő is gerincet növeszt, és empatikusabb lényként jön ki a közös kalandból. Adjuk hozzá mindehhez Taika Waititi hülye humorát, amin képtelenség nem másfél órán keresztül vinnyogva röhögni, és a végeredmény egy nagyon kellemes limonádé lesz. A tét nem nagy, a szövetség vezetője, Tavita (Oscar Knightley) csupán annyit vár a csapattól, hogy egyetlen gólt rúgjanak be a következő tétmérkőzésükön. A feladat azonban tényleg lehetetlennek tűnik, mert az amerikai szamoai srácok még mindig kegyetlenül bénák.

A győztes gól egyrészt azért szerethető, mert a kulturális különbségeket ügyesen dolgozza fel Waititi. A cinikus Thomasszal együtt kapunk mi is kultúrsokkot attól, hogy milyen nyugisak a földi paradicsomban élő amerikai szamoai emberek, és egyszersmind okít is bennünket egy picit ez a film azzal, hogy központi karakterré teszi a Kaimana által játszott Jaiyah figuráját, aki épp azon ügyködik, hogy transznőként élhesse tovább életét, de addig is a lelkét kiteszi a csapatért a pályán. Már amikor nem a haját igazgatja, vagy azon aggódik, hogy elkenődött-e a sminkje.

A vicc csak vicc, nem kell senkinek magára venni. Bár 2023-ban, amikor a cancel culture dübörög, és már egy Jóbarátokat, vagy Trópusi vihart se lehetne elkészíteni a píszí jegyében, lehet, hogy kevesen értenek egyet ezzel a kijelentéssel. Lehet bármit mondani Waititire, A győztes gólt is szét lehet szedni amiatt, hogy túl tipikus, sokszor látott cselekményt vázol fel elénk, de a humora betalál, és az elsütött poénok bevállalósak, az évezred elejét idézik.

Napjainkban különösen nagy szükség van az ehhez hasonló felemelő sztorikra, főleg, hogy a Ted Lasso a harmadik évadára úgy szétesett, hogy inspiráció és feelgood-szórakozás helyett csak valami nagyon kínos erőlködést kaptunk tőle. A győztes gól legalább nem húzza sokáig az időnket, és a már említett „mindegy, hogy mit csinálsz, csak légy boldog közben” üzenetével egy kis mosolyt csempész a hétköznapjainkba.

Jó, lehet, hogy Taika Waititi nem kellett volna már a filmbe a vízen járást is megkísérlő, bajszos papként, de az író-rendezőről köztudott, hogy szereti belecsempészni magát a saját alkotásaiba, így tett a Hétköznapi vámpírokban és A zászlónk halált jelent című kalózos szériában is – és most itt sem tudta megállni a dolgot.

A győztes gól egy picit túlságosan megalkuvó, a mainstreamet célzó sportfilm, és Michael Fassbender sem képes olyan magasságokba emelkedni, mint Tom Hanks tette a Micsoda csapat!-ban, viszont az óceániai helyszín, az idegen bolygónak is beillő társadalom, a maguk bugyutaságában szerethető karakterek simán elviszik 90 percig a hátukon a show-t. Még úgy is, hogy igazából ez egy sima tévéfilm, ami előbb-utóbb biztosan valamelyik hazai kertévé kínálatában köt ki. De akkor legalább jó sokan megnézik majd, az is valami.

7/10

A győztes gól szinkronnal fut jelenleg is a hazai mozikban.