Ebben a kikötőben mindennek fémes íze van, legfőképp a vérnek

Lehet, a film spanyol címe közelebb áll A kikötő törvénye című Netflix-sorozathoz (Mano de Hierro, vagyis Vaskéz), ez ugyanis jobban kifejezi azt, amiről a történet szól, de a magyarított címmel sincs baj. A spanyolok megint kitettek magukért, ütős akciófilmet forgattak a Manchado fivérekről, és arról, milyen törvények uralkodnak Barcelona nemzetközi kikötőjében.

A La Casa de Papel rajongóinak minden bizonnyal Jamie Lorente szereplése miatt lehet izgalmas A kikötő törvénye, ám Néstor szerepében ne is keressék Denvert. Lorente remek színész, ebben a sorozatban simán feledtetni tudja a karaktert, amely akár rá is éghetett volna. Most alvilági figura ő, korrupt, mindenkinek hazudik, csak magának nem – emiatt hiteles.

Ez a történet ráadásul nem róla szól, ő csak mellékszereplő. Ez most, bár a sztori fiktív, Joaquín Manchado (Eduard Fernández) és Román Manchado (Sergi López) felemelkedésének és bukásának története. Az eredeti cím azért is korrekt, mert Joaquín szó szerint a kezét adja azért, hogy a kikötő alvilági királya legyen, és a kampó, amit a keze helyett visel, mindennek a szimbóluma.

• Kalóz ő a száraz vizeken,
• mindent összekapar magának,
• kezének hiánya azt üzeni, hogy a hatalmat nem egyszerű megszerezni.   

A kikötő nem mindenkié

Vérbeli maffiatörténet ez, egy olyan világ bemutatása, amelyben a család szentsége is csupán hivatkozás. A vér csak addig kötelez, ameddig az önös érdek felül nem kerekedik a vágyakon, és egy ilyen küzdelemben az sem számít, ha átírják az ősi szabályokat.

Kegyetlen film ez, nem egyszerű nézni. Ilyen embertelenséget – csak hisszük, hogy – elképzelni sem lehet. Ám amikor látjuk, mert a dráma, ez a modern görög családi tragédia a szemünk előtt bontakozik ki, életszagú lesz. Nyilvánvalóvá válik, hogy a világ mindig is ilyen volt, csak nem szeretünk róla tudomást venni.

Ebben a kikötőben mindennek fémes íze van, legfőképp a vérnek. Itt csak egyetlen dolog köt össze mindent: a drog és a halál. 

A Netflixen túl más lehetne

Kár – és úgy tűnik –, hogy a Netflix lassan képtelen olyan, közönségnek szánt filmet forgatni, amelyben a másság ábrázolása elmaradna. Alighanem tévút az a felfogás, hogy egy filmnek egyszerre és önmagában kellene megjelenítenie a társadalom minden oldalát, a benne élők különbözőségét, a streamingszolgáltató vonata mégis ezen a vágányon robog.

A kikötő törvénye enélkül is megállná a helyét, Néstor magánútjai másfelé vezetve is hitelesen indokolhatnák a kihűlt kapcsolat lényegét, ráadásul a film mindezt még túl is tolja egy olyan dimenzióba, ami már eleve szükségtelen, mert öncélú. Spoiler nélkül: Néstor szeretőjének szeretője a válasz erre az érthetetlen öncélúságra. (Emiatt a filmet amúgy is fóliázni kellene, és ez itt most nem a feljelentés helye, hanem rávilágítás arra, hogy egy alkotást is el lehet tolni az értelmetlenségbe.)

Ettől eltekintve könnyen lehet, hogy az élet olyan is lehet, amilyennek a sorozat mutatja, és ha már ennyi bűnt összegyúrtak egyetlen történetbe, ne csodálkozzunk azon, hogy mindent az arcunkba akarnak tolni.

A történet amúgy nem bonyolult, csak többfelé ágazik. Manchadóék, miután átvették az uralmat Barcelona kikötőjében, a sorompón inneni világban mindent kézben tartanak. Szállítmányt, életet, munkaerőt. A probléma ott kezdődik, amikor a konténerekbe rejtett drogra nemcsak az vár, aki fizet is érte, hanem az is, aki el akarja lopni. És a bandába, persze, a rendőrség is beépül.

A törvény csak hivatkozás

Erős szál a mexikói maffia megérkezése, Ariel Ramírez-Pereira (Raúl Briones) és Lucía Ramírez-Pereira (Giannina Fruttero) karaktere jól mutatja a szent őrület eluralkodását, ennek kontrasztja lenne Víctor Julve (Chino Darín) szerepe és kapcsolata Néstor feleségével, Rocío Manchadóval (Natalia de Molina). Kiváló karakter jut a Franciának (Cosimo Fusco), fürdik a szerepben.

A kikötő törvényében nincs olyan szereplő, aki ne csalna, lopna, hazudna. Itt még az áldozatok sem feltétlenül ártatlanok, igaz, közülük többen csak azért ilyenek, mert túl kellene élniük ezt az elmebajt.

Ebben a sorozatban azt értjük meg, miért lesz korrupt a rendőr, a vámos, a melós, és a válasz aligha tetszik bárkinek is. Ebből a maffiavilágból nem lehet csak úgy kiszállni, itt minden ember a rendszer egy-egy puzzle-darabkája. Ha valaki kiesne, lyuk támadna a helyén, amit gyorsan be kell tömni. Mindegy hogyan, a dolgokat el kell simítani. Mert itt minden egyetlen célt szolgál: a pénzt, amit leghatékonyabban a törvények kikerülésével, a szabályok átírásával lehet megszerezni.

Most jött ki az első évad, de a történetben már ott van a folytatás. Örök dilemma, hogy ennyi kegyetlenséget lehet-e, szabad-e ilyen szépen forgatni, de így talán még ütősebb és hitelesebb.

7/10