Immár a szerelmi életet is befolyásolja a klímaváltozás

Immár a szerelmi életet is befolyásolja a klímaváltozás. És most nem az emberekéről, hanem a sarki rókákéról van szó. Önhibájukon kívül olyan helyzetbe sodródtak, ami miatt élet-halál harc veszi kezdetét. Ez pedig a többi élőlényre és bizonyos városokra is kihat. Megnéztük a Kina és Yuk – Két sarki róka kalandjai című filmet.

Jogosan érezzük azt, hogy meg fogunk sülni. Efelé tart a világ. A jelenség szépen lassan minden élőlényre hat, már az ember is saját bőrén tapasztalja. Az, hogy Magyarországon kíméletlen hőség tombol, és egymást váltják az időjárás szélsőséges pofonjai, egy kiszámíthatatlan, félelmetes jövőt tár elénk. A Homo sapiens sapiens még szerencsés helyzetben van, ugyanis a túlélés érdekében az infrastruktúra és a tudomány képes felvenni a harcot az elemekkel. Legalábbis egy darabig. 

Ketten a világ ellen

A globális felmelegedés a vadon törvényeit is átírja. Az állatvilág évezredek alatt kialakult rendszere rohamosan változik. Különösen az Északi-sarkon.

A Kina és Yuk – Két sarki róka kalandjai című film nem csak a klímakatasztrófáról szól. Egy felettébb izgalmas, szívbe markoló, őszinte és különleges szerelmi történetet látunk. A rókapár boldogan tengeti napjait az Északi-sarkon, ráadásul hamarosan szülők lesznek, ugyanis a nőstény, Kina napokon belül életet ad az utódoknak. Yuk a hímszerepet betöltve vadászik, és védelmezi családját. Napokkal a vajúdás előtt azonban olyasmi történik, amire nem számítanak.

Vadászat közben Yuk egy olyan jégtáblára merészkedik, amely a hőmérséklet emelkedése miatt leválik a partról, s mivel a jeges víz a biztos halált jelenti számára, ott ragad az aprócska, sodródó darabkán. Kina pont akkor ér oda, amikor már semmit sem tehetnek. Fajuk egyik különlegessége, hogy a sarki rókáknál a 

így a jelenet még fájdalmasabb. Yuk túlélési esélyei szinte a nullával egyenlőek.

Elúszott biztonság

A várandós Kina egyedül marad a vadonban, életveszélyben. Párjával együtt a biztonság is elúszott. Még aznap este vérfagyasztó eseményeknek lesz tanúja, ugyanis odúja mellett felbukkan egy vörös róka, amelynek a természet szabályai szerint nem kellene ott lennie, ám a hőmérséklet annyit melegedett, hogy a vékonyabb bundája ellenére is megél a jelenlegi környezetben, és a sarki rókák élelmét fogyasztja el. Ha nem talál, akkor pedig magukat a sarki rókákat.

Főszereplő rókánk ekkor kerül igazán veszélybe, ugyanis el kell hagynia a megszokott környezetet, ezzel mindent hátrahagyva. Annak a lehetőségét is, hogy ha esetleg Yuk valahogyan visszakerülne a partra, megtalálja őt.

Hosszú vándorlás és farkasokkal való találkozás után Kina végül eljut egy városba, ahol egy teljesen más világ tárul elé, rengeteg új impulzussal. Nem a kíváncsiság, az éhség és a túlélési ösztön hajszolta a helyzetbe. Bár eleinte úgy tűnik, minden és mindenki ellene van, végül mégis barátra talál egy nőstény kutyában, aki életét kockáztatva megmenti őt a farkasok és az őrkutyák karmaiból, és élelemmel látja el.

Eközben egy vadász megmenti Yukot a jégtábláról, ugyanis a helyiek tisztelik azokat az állatokat, akik küzdenek az életben maradásért.

Rengeteg izgalmas és megható jelenetnek lehetünk tanúi, melyek megmutatják az állatok ösztönös, érzelmes és összetartó világát. Ráadásul már az elején kiírják, hogy a film igaz történet alapján készült.

Majdnem minden jó, ha a vége jó

Spoilerveszély! A végén minden jól alakul, és bár távol a természetes élőhelyüktől, Kina és Yuk egymásra talál a hím kitartó keresése és a nőstény mindent leküzdő élni akarása miatt. Megszületnek a kölykök, és boldog családként élnek a kevésbé havas, de továbbra is festői helyen. Azt viszont nem tudni, hosszú távon hogyan alakul az életük az új környezetben.

Technikai szempontból tökéletes ez a francia–kanadai–olasz dramatizált természetfilm. A rendező Guillaume Maidatchevsky zseniálisan oldotta meg a feszültségkeltést, és a katarzis sem marad el. A forgatókönyvet a rendező mellett Guillaume Lonergan és Michaël Souhaité írta. Mivel a szereplők állatok, a filmben nem sok párbeszéd hangzik el, de Virginie Efira narrációja a nézőket elviszi egy másik világba, hol történetmeséléssel, máskor hangulat-aláfestéssel.

A film zenéjét Julien Jaouen szerezte, és az pont annyi, amennyi kell. Dallamvilága remekül illeszkedik a jelenetekhez. Daniel Meyer operatőr pedig alighanem élete egyik legnehezebb munkáján van túl, ugyanis állatokat kamerázni kemény kihívás. Pláne, hogy csúcsminőségű filmet forgatott. 

Megdöbbentő a hasonlóság ember és állat közt. Erre ez a film is remekül rávilágít. Említhetjük azt, hogy a hermelin bedühödik, ha sikertelen a vadászatban, vagy hogy a farkasfalka vezére bosszút esküszik egy elvesztett harc után, és a 

Az őszinte és minden külső hatást túlélő szeretet a két róka között szintén nem példa nélküli az embereknél. Ezt látva talán többet teszünk majd azért, hogy a különböző fajoknak ne kelljen elhagyniuk a természetes élőhelyeiket, és ne pusztuljanak el a természet törvényein kívül álló okokból.

Gyönyörű felvételeket láthattunk 80 percen keresztül, ráadásul a vadon kegyetlen szabályai is úgy érvényesülnek a filmben, hogy bár mindenki tudni és érteni fogja, mi és miért történik, vizuálisan egyáltalán nem kegyetlen, ezért gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánljuk. Komoly leckét kapunk a kitartásról és a szeretetről, ami mindenkire ráfér.

10/10