Nicole Kidman az új filmjéről: Volt, amikor úgy éreztem, az sem érdekel, ha sosem érnek hozzám többé egész életemben

Nicole Kidman Jókislány című erotikus thrillere január végén érkezik a hazai multiplexekbe, de már most ott van az idei nagy díjátadók short- és longlistjein. Bár a Golden Globe-on nem került be a film a legjobb alkotásnak járó díj várományosai közé, Nicole Kidmant mégis jelölték legjobb színésznőként drámai főszerepben. A jelölésért azonban komolyan meg kellett küzdjön az Oscar-díjas művész, tekintve, hogy a forgatás nem volt fenékig tejfel.

Egy erotikus thriller nem könnyű feladat sem a színészeknek, sem a stábnak. Meg kell teremteni azt az intim, biztonságos környezetet, ahol a színészek bele tudják magukat élni a szerepbe anélkül, hogy ez élét venné a filmnek. Hatalmas kihívás volt ez eleinte Salma Hayeknek és Emilia Clarke-nak is, de okozott már érdekes szituációkat Andrew Garfield esetében is egy-egy hasonló jelenet.

Szintén kemény feladat volt most a Jókislány Nicole Kidmannek, sőt a maga nemében jóval nehezebb is, mivel egy igencsak szexuálisan túlfűtött, intim jelenetekkel teletöltött alkotásról van szó, ahol sok esetben a végletekig is el kellett menni.

Ahogy azt a Metro is összeszedte, a színésznő számos médiumnak nyilatkozott az elmúlt időszakban arról, hogy milyen kihívásokkal járt az alkotói folyamat.

Elképesztő mértékű bizalom és együttérzés volt jelen mindvégig, aztán mégis jött a frusztráció, hogy »ne érjetek hozzám!«

– idézi a színésznőt a lap. Hozzáteszi:

„Voltak olyan alkalmak a forgatáson, amikor úgy éreztem: »Nem akarok több orgazmust, ne gyertek a közelembe, utálom ezt csinálni, az sem érdekel, ha sosem érnek hozzám többé egész életemben, én végeztem!«”

A kiégéshez közel

Kidman elmondása szerint a rendező, színészpartnerei és a teljes stáb nagyon megértő volt, mindenki tudta, hogy ez nem egy egyszerű feladat, ráadásul nem ő volt az egyetlen, akit kihívás elé állított a film. A férfi főszerepet, Nicole Kidman szeretőjét alakító Harris Dickinson úgy emlékezett vissza a forgatási nehézségekre:

Voltak napok, amikor teljesen megrémültem egy-egy jelenettől, és nem tudtam, mitévő legyek. […] De sosem volt olyan nap, amikor ha nem működött egy jelenet, vagy diszkomfortos volt egy szituáció, vagy valami nagyon nem akart összejönni, azt éreztették volna velünk, hogy az idő fontosabb. Mindig volt lehetőség arra, hogy azt mondjuk: »oké, mindenki hagyjon minket magunkra egy percre«.

Nicole Kidman úgy állt az alkotáshoz, hogy olyan dolgokat vesznek most filmre, amiket a legtöbben, ha meg is tesznek, azt legfeljebb egy otthoni kazettára rögzítik, és elrejtik a világ elől. Ők most éppen az ellenkezőjét teszik, ami igazán furcsa érzés volt számára. Az első előzetesek megjelenésekor számos kommentelő viccesen A szürke ötven árnyalatához hasonlította az alkotást, kiemelve, hogy ez valószínűleg sokkal jobb lesz, amit az is alátámaszt, hogy Kidman Velencében díjat nyert vele legjobb női főszereplőként.

A forgatási élmény egyszerre volt számára terhelő és felemelő: „Akkora jelenlétet követelt minden pillanatban, hogy szinte olyan volt, mintha kiégtem volna.” Azonban volt az egészben rengeteg felszabadító rész is, amiről a színésznő úgy nyilatkozott:

Ez olyan, mint amikor leugrasz a szikla széléről, és úgy vagy vele, hogy oké, most hátrahagyok mindent, és felfedezek valami újat azokkal közösen, akikben megbízom, egy olyan műfajban, ami már kész, de hátha felfedezhetünk benne új területeket is egy nő vezetésével.

A film, amelyben Kidman és Dickinson mellett Antonio Banderas is feltűnik, január végén érkezik a hazai multiplexekbe.