Mennyit ér a magyar a koprodukciókban?

„Sok színész gondolta, hogy ha idejönnek forgatni a külföldiek, akkor Etyeken megcsinálják a magyar Hollywoodot, de nem így lett” – mondta Seregély Beáta a Művésznegyed színészügynökségtől. A stúdiók közül is inkább a kisebb filmekre berendezkedettek kapják a megrendeléseket, a szuperprodukciókra váró Etyeki Korda Stúdió listája idén eddig tudomásunk szerint üres, és a nagy medence megépítése is elmaradt.

Utánakérdeztünk a magyar stáb bérének, miután a Fóton már többször használt koncentrációs táborban forgó Memories of Anne Frank statisztakereső hirdetéseire több panaszt kaptunk olvasóinktól. Mindössze kétezer és ötezer forint között fizetnek például tizenkét órára a magyar statisztáknak, írták kommentelőink is. Kérdés, hogy ki húzza le utánuk a sápot, mert a nagyobb külföldi koprodukcióknak csak nem kell ennyire alákínálni.

Vetkőzés háromszázas órabérért

A 2005-ös Sorstalanság óta több holokausztfilm is hozzánk jött forgatni, most is újabb érkezik: a Razziát az Eurofilm hozza Magyarországra. A háromszáz forint körüli órabérért a jelentkezőknek gyakran a hajuktól is meg kell válniuk, és néha pucérra kellett-kell vetkőzniük. A diákmunkaszintű fizetés azért is tűnik nagyon kevésnek, mert ezek a filmek a hazai produkciók sokszorosából készülnek.

„Én napi kétezer forintért statisztáltam néhány éve, és nyilván inkább bámészkodni mentem, mint pénzt keresni” – írta egy beletörődőbb olvasónk. Másnak meg „nem olyan buli napi négyezer forintért tizenkét órát bámészkodni a hidegben, aztán májusban meg a tűző napon”.

A Little Voice rendezőjének filmjében, a Csíkos pizsamás fiúban társproducer Miskolczi Péter elmondta, hogy az ügynökségnek 10-11 ezer forintot fizettek a statisztákért, akik ennek kevesebb mint a felét kapják meg a járulékok miatt. Az ügynökségek ebből maguknak már nem vonnak le, mert kapnak külön szervezési díjat, tette hozzá.

„Változó, hogy mennyit fog meg magának az ügynökség, öt és huszonöt százalék között mozoghat” – mondta Sipos Kornél a Laurintól. Sipos a Viggo Mortensennel forgatott nácis dráma, a Good társproducere is volt. Elárulta, hogy a londoni statisztákért napi 32 ezer forintot fizet egy idén induló film gyártója, ez négyszerese a magyar gázsinak. Sipos csodálattal adózik az ügynökségeknek, hogy akár nyolcezer plusz áfáért is hoznak statisztát. A járulékokat, társadalombiztosítást ha befizetik utánuk, akkor ennek jó esetben a 60 százalékát kapják meg.

„Egy reklámfilm-forgatásnál az is előfordult, hogy a színész a neki szánt összeg egyharmadát kapta volna csak meg – mondta Seregély a castingcégek működéséről. – Mivel a gyártó és a színész között nincs más, feltételezem, hogy a különbözet náluk landol.”

Mások szerint nem is csak a castingcég van közbeiktatva. A magyar szervíz cégek - most már, hála a kedvezménytörvénynek, társproducercégeknek -, még ha nem is közvetlenül szerződnek a castingcéggel, jelentős befolyással rendelkeznek az alvállalkozók kiválasztásában, és ezt nem önzetlenül teszik. Vagyis szakmabeliek állítása szerint, a 20 százalék miatt jó, ha a castingcég sokat számláz, de még jobb, ha a profitot is megosztja.

Magyar sztárok mellékszerepben

„Néhány kivételtől eltekintve a legtöbb magyar színészt is statisztaszinten foglalkoztatják, messze elmarad a gázsijuk a külföldről hozott színészekétől – mondta Seregély Beáta. – A külföldiek euróban kapják az összeg húsz-ötvenszeresét. Irtózatosan nagy különbségek vannak.”

Az ismertebb magyar színészek közül az etyeki Kordában utoljára forgatott szuperprodukcióban, a 2007-ben készült Hellboy 2-ben például hárman kaptak szerepet, a kész műben Kamarás Iván csak néhány pillanatra látszott, Oroszlán Szonja hosszabb ideig sikoltozhatott gyermekéért egy félrecsúszott parókában, Elek Feri meg beszólhatott Hellboynak.

A koprodukciókba már több a bekerülési esély, így kapott főszerepet Hámori Gabriella a tavaly nálunk forgatott brazil–magyar Budapestben.

„Ritkán kap főszerepet magyar színész egy külföldi filmben, Cserhalmi György 2004-es példáját tudom felhozni a Zelary-ban. Ezt egyébként Oscar-díjra is nevezték – mondta Pécsi Júlia a Kék Művészügynökség és Produkciós Iroda vezetője, aki Alföldi Róberttől Ullmann Mónikáig hetven művészt képvisel. – A most készülő Memories of Anne Frankban is Nagy Mari, a Nemzeti Színház művésze játssza Anna Frank mamáját. De ezek kivételek, mert mire elindul a magyar gyártás, a főszerepeket már régen kiosztották az eredeti koprodukciós félnél.”

Összegeket utólag sem mondhatnak a színészek, de Seregély segít megsaccolni: „Egy magyar film főszerepét is soknak találja a külföldi koprodukció, pedig ez elhanyagolható összeg, 200-400 ezer forint naponta. Miközben a külföldiek egy és ötmillió között kapnak forintban”. A színészek ezt a pénzt számlára kapják, utána még adóznak, és járulékot is fizetnek belőle, és ezzel a felhasználási jogot is eladják.

„A színészeknél a nyugat-európai átlaggázsi a magyar 2-2,5-szerese, a különböző stábtagoknál 1,5 és 2,5-szeres között van az eltérés” – állította Miskolczi Péter. Cégének Csupó Gábor 27 millió dolláros (5,9 milliárd forintos) tündérmeséje, A holdhercegnő volt az egyik legdrágább filmje.

A Laurin és az Eurofilm producerei szerint a színészek 100-200 ezer forintos napidíja mellett a világosítói alapdíj 25 ezer plusz áfa naponta. A többi szakterület ezekhez szokott igazodni, a jelmezesek, berendezők, építészek is kialakítják a saját árukat, és ehhez mindig erős jelzés a világosítói alapbér.

Hasonlításképpen a külföldi sztárok fizetéséről annyit, a középkori boszorkányos Season of the Witch ugyanúgy hetvenmillió dollárból forgott idén télen többek között nálunk is, mint a Hellboy 2: ebből információnk szerint tizenegy millió dollár volt Nicolas Cage összfizetése (2,5 milliárd forint), Ron Perlman félmilliót kapott (115 millió forint). Novemberben kezdték az ausztriai forgatással, itthon Dobogókőn is dolgoztak, és április 1-én fejezték be. Ha ebből a szokásos egyhavi a munkanap, akkor Cage 60 millió forintos, Perlman 4 milliós napibért kapott.

A külföldiek időben fizetnek?

„Normálisan megfizetik a magyarokat – maradt egyedül véleményével Piroch Gábor kaszkadőr, aki a schwarzeneggeres Emlékmástól az itthon is forgatott Münchenig több mint százhúsz filmben dolgozott. – Nem állja meg a helyét, hogy mennyire ki vagyunk zsákmányolva, de tény, hogy napi tizenkét órát dolgozunk. Az egyetlen nagy probléma, hogy a magyar produkciók nem fizetnek időben. Van, hogy már bemutatták a filmet, és még senki sem kapott pénzt. De ez nem az ő hibájuk, a rendszer rossz.”

A tengerentúli kategóriába került filmessel több szakmabeli egyetért, mármint hogy a rendszer rossz, de azzal, hogy mindenkit rendesen kifizetnek, vagy hogy egyáltalán kifizetnek, nem. A Sipos jegyezte Laurinfilm produkciójának, a 2005 óta készülő A harag napjának például informátoraink szerint hetven-nyolcvanmilliós tartozása volt egy külföldi cég miatt. A producer szerint viszont messze nem volt szó ekkora tartozásról, és a félbeszakadt forgatás újraindítása előtt azt is rendezték a külföldi partnerrel.

„A tartozás már a külföldi filmeknél is elkezdődött – mondta Sipos –, de ott könnyebb, mert nincs olyan, hogy az ember megsajnálja a rendezőt. A szerződést is úgy írjuk meg, hogy a negatívból egy mennyiség nálunk marad, amíg százszázalékosan ki nem fizetnek minket. Amikor például a Good stábja elment, egy hónapra rá mindenki ki lett fizetve.”

Jön, jön, jön

Szintén a Laurinfilmet érinti, hogy Jude Law már igent mondott a brit alvilág három generációjának történetét összefoglaló Man of a Thousand Cuts munkájára. Emellett folytatódik a Robin Hood című BBC-sorozat gyártása Fóton, és a Company című CIA-sorozatot is nálunk forgatják újra. Információink szerint Ken Follett A katedrális című könyvének sorozatverzióját hozza ide a külföldi filmesek által alapított magyar Mid Atlantic.

Tervben volt még a The A-team című akciófilm, ami nemrég cserélt rendezőt, és Ridley Scott Child 44 című scifije is, de a rendező még csak idén márciusban kezdte forgatni a Robin Hood című mozifilmet Russell Crowe-val.