Ingyen bámulhatják Stefanovics Angélát

A legkisebb film a legnagyobb magyarról,
avagy ha nincs kéz, nincs csoki

Ilyen egy 2001-es vicces független film, amit hűtőszekrénnyel forgatnak. A pénztelenség nem jár szakértelemmel, derül ki az alkotásból, amiben Széchenyi István gróf kevésbé korhű cicanadrágban terpeszt. Három teljesen különböző dolgot sikerül katyvaszmentesen parodizálnia a Kálmánchelyi Zoltán-Végh Zsolt-Stefanovics Angéla-triónak: 1. a magyarkodást; 2. Bereményi Géza sok állami pénzből rendezett Hídemberét; és 3. az amatőr forgatást, ahol az amatőrségből adódó frusztrációt egyszerűen továbbadják a stábban alattuk levőknek. Kálmánchelyi utánozza az Eperjes-féle Széchenyit: "Legyen itt egy kis híd, Duna egyik vége, másik vége, hoppá, hoppá.", Mucsi Zoltán meg a Tüskevár Matula bácsijának, Bánhidi Lászlónak a hangján zengzeteskedik. Igen remek félórás darab ez, csak az nézze meg, aki jókedvre akar derülni.

Libiomfi

Stefanovicsék 99-es első híres filmjük, az uristen@menny.hu, meg az előző legkisebb film óta eleget letettek az asztalra, hogy 2003-ra kísérleti játékfilmmel jelentkezzenek állandó támogatójuk, Muhi András producer (Inforg) segítségével. A színjátszás nehézségeiről szóló musicalbetétekkel végigvitt szociokrimi a szereplőkhöz hasonlóan igen labilis. Az önjelölt Libi bácsi (megint a Mucsi) és Anikó bácsi (Dióssi Gábor) vezetésével a Micimackó meztelenül előadott színpadi változata után a csapat debil tagjai mind pórul járnak. A meztelen Anikót itt még távolról mutatják, de onnan is látszik, hogy jó a melle, amit a Szuperbojzban már megállapítottunk, és amit a közönségfilmnek szánt trailerben is elsütöttek. "Szépek, bizarok, beszarok" - ez a Libiomfi tanulsága. Földes András írt lelkes kritikát a filmről. "A Libiomfiba gátlástalanul belekerült mindaz, ami az alkotóknak a forgatás során eszükbe jutott, de szerencsére nyoma sincs megmondani akarásnak, esztétizálgatásnak."

Spílerek avagy Casino Transylvaniae

Lakatos Róbert-hét is van az Indavideó Filmen, a Lengyelországban végzett erdélyi rendező-operatőr eddigi egyetlen nagyfilmje mellett rövideket is nézhet a kedves júzer. Az egyik a Spílerek avagy Casino Transsylvaniae, amely 2005-ben készült Moldvában és Kolozsváron. A spílerek elsősorban fúvós és vonós hangszereken, tangóharmonikán, valamint kártyán játszanak, a filmidő kétharmadában megy a zene, többet fújnak és húznak, mint egy Kusturicában, a maradék egyharmadában meg Karácsonyi Zsolt költő szaval, súlyos szövegeket, meglehetősen részegen. A nehezen meghatározható műfajú műből legalább két dolog biztosan kiderül, az egyik, hogy mindannyian moldvai maskarások vagyunk, de nem biztos, hogy pénzt is kapunk érte, a másik, hogy kóbor kutyák között szinte lehetetlen bicikizni. Egyébként jó kis film ez, ezt onnan is tudjuk, hogy most épp szívesen berúgnánk Kolozsváron.

Bahrtalo! - Jó szerencsét!

A Spíler mellé van nagyjátékfilmünk is Lakatos Róberttől: a Bahrtolo! című, vicces-dokumentarista roma road movie. Az erdélyi Szőke-Badár páros, a cigány Lali és a székely Lóri (akik saját magukat alakítják a filmben) eredetileg bécsi lomtalanítós beszerző körútra indulnak, de végül Egyiptomba is elkeverednek. A Bahrtolo! 70 millió forintos költségvetésből készült (40 millió forint volt állami támogatás), díjazták Karlovy Varyban és az Alatri Saturno fesztiválon is. A film tavalyi szemlebemutatóját képregényes kampány is támogatta, a Stan és Pan duót idéző, mély növésű roma és öltönyös kopasz kalandjait Pálfi Zsolt és Quirin Ágnes rajzolta. A magyar mozikban csak 2950-en látták.

Antarktisz - Az élet fagyos szigete

Imádta a Birodalom visszavág meg A dolog látványvilágát? Tóth Zsolt Marcell most bemutatja, hogy az Antarktisz rohamosztagosok meg testrabló űrlények nélkül veszélyes és izgalmas hely. 2003-ban hét magyar úgy döntött, a Déli-sarkon akarnak kamerát szaglászó fókákat meg vízbe ugráló pingvineket filmezni. A György király-sziget jégmentes oázisaiba vezető út ezerszer durvább, mint egy téli El Camino, pláne, hogy 20 literes hátizsák helyett másfél tonnányi felszerelést kell keresztültolni a hómezőn. A négyrészes dokusorozat nyitó fejezetéből még csak az Antarktisz szemetebbik oldalát ismerhetjük meg, jégviharokkal, köddel, hóval betemetett szakadékokkal, nyűgös kutatókkal, de az Indafilmre felkerülő folytatásban lesz fókákkal úszkáló operatőr és horrorfilmbe illő madártámadás is.