Mœbius úgy rajzolt, mint egy Isten

A szombaton elhunyt Mœbius legismertebb képregényfigurája a Blueberry hadnagy nevű cowboy volt, de a szuperhős zsánerben, a scifiben és a sárkányos-amazonos fantasyben is maradandót alkotott. Az Ezüst utazóval elnyerte az amerikai képregényipar Oscarját, az Eisner-díjat, az 1975-ös Long Tomorrow cyberpunk látványvilága pedig számos kultsci-fiben visszaköszönt a Star Wars Coruscantjától kezdve a Szárnyas fejvadász neonban úszó utcáin át Az ötödik elem lebegő taxijáig. A '81-es Heavy Metal című csöcsös-barbáros animációs film Taarna nevű, dekoratív hősnőjének kalandját is egy Moebius képregény, az 1975-ös Arzach inspirálta.

Moebius concept artja és a magyar animátorcsapat rajza

Fotó: Corner Film

„Moebius fantasztikus ember volt. A képregényműfaj óriása, aki úgy rajzolt, mint egy Isten” – emlékezett vissza Mœbiusra Hernádi Tibor animációs rendező, aki Az idő urai 1979-es franciaországi előkészületeinél ismerhette meg személyesen a múlt héten elhunyt mestert. – „Ez az ember rajzolt a bal könyökömnél a szomszéd asztalnál. Be voltunk tojva, hogy hozni tudjuk-e az ő színvonalát, mert egyetlen intésére repült, aki nem tudott rajzolni.” Hernádi és a többi magyar animátor, többek között Orosz István és Bányai István négy hónapot dolgoztak Párizsban Az idő urai előkészületein, hogy aztán a munkát két éven át egy hatvan fős csapattal a Pannónia Fimstúdióban folytassák. Ez a rajzfilmes műhely Jankovics Marcell, Nepp József, Ternovszky Béla, Dargay Attila és a többi híres animátorunk miatt ekkor már világhírű volt, Bill Feigenbaum is itt készítette el a 73-as Hugó, a vízilót.

A főhős, Jaffar Moebius vázlatrajzán és a rajzfilmben

Fotó: Corner Film

Eljátszottuk a repkedő Jadot és Yulát

„A négyes műterem kapta meg Az idő urait, itt voltak akkor a tejfelesszájúak” – így fogalmazott Hernádi abban az egyórás dokumentumfilmben, amit Az idő urai 25 éves jubileumi dvd-kiadásához készített a Corner Film. Hernádi fekete-fehér alapmozgásokat rajzolt Franciaországban Moebius vázlataiból, ezek alapján kellett később itthon 50-60 rajzolóval kiegészülve elkészíteni a teljes jeleneteket. Hernádi Maros Zoltánnal együtt nemcsak kitalálta és elmondta, hogyan kell mozognia Moebius félprofilból megrajzolt alakjainak, de sokszor el is játszotta a stúdióban, hogyan repked a két közönségkedvenc mákvirág, Jad és Yula vagy hogyan cammog a négylábú ormányos, akit felfalnak a csápok.

„A franciák adták a történetet, az előre felvett párbeszédeket és Moebiust. A többit mi magyarok tettük hozzá, és a producerek szinte mindennel elégedettek voltak." A magyar stáb még most is úgy emlékszik vissza Az idő uraira, mint egy „rettenetesen jól fizető bérmunka", ahol bizonyos keretek között azt csináltak, amit akartak.

Jad és Yula - Még több kép a galériában, klikkeljen!

Hernádi persze vért izzadt ezért. Animációs rendezőként neki kellett megszerveznie, hogy itthon ki melyik jelenetet rajzoló animátorcsapatba kerül, hiszen nem tudott mindenki ugyanolyan jól figurákat mozgatni és űrhajókat rajzolni. És persze ő volt az, akinek tartania kellett a hátát, ha a rendező, René Laloux elégedetlen volt valamivel, és a túlköltekezéssel nem törődve újrarajzoltatott egy jelenetet. Hernádi szerint a rendező igazi művészalkat volt, aki akár a filmszállító fiú tanácsai miatt is képes volt utólag belenyúlni a jelenetekbe: „Ennek a szokásnak már az elején véget vetettem, mert a rajzfilmgyártás drága dolog. Ráadásul nem elég, hogy minden nap együtt kellett dolgoznom Renével, hétvégenként is együtt kellett főzőcskéznünk,  és én mutattam meg neki a várost. Igazából csak akkor lettünk barátok, amikor már őt is ütötték a producerek, akik kéthavonta eljöttek Franciaországból ellenőrizni a munkánkat.”

De miért lett kultfilm Az idő urai?

Aki a 80-as években volt gyerek, vagy a rajzfilmekért, sci-fikért és képregényekért rajongó, gyereklelkű felnőtt, biztosan találkozott a moziban és másolt kazettán a francia-magyar koprodukcióban készült Az idő uraival, és valószínűleg még évekkel később is az időparadoxonnal megfejelt, fura befejezésről beszélt. A Perdide bolygón rekedt árva kisfiú, a frölonok és egyéb ocsmány lények által terrorizált Piel (magyar hangja: Boros Zoltán) ugyanis maga Silbad, az a jó kedélyű, fémlappal foltozott koponyájú, vén űrmatróz (magyar hangja: Kállai Ferenc), aki az Alien-tojásra emlékeztető kommunikációs kütyüvel segít a Han Solo-mentalitású Jaffar kapitánynak (magyar hangja: Sztankay István) megmenteni a Perdide bolygón rekedt árva kisfiút, Pielt.

Mivel a film rendezője, René Laloux a korábbi animációjával, a 73-as A vad bolygóval különdíjat kapott Cannes-ban, Jean Giraud pedig ekkorra már világszerte ünnepelt képregényrajzolónak számított, az Idő urai 1982-es franciaországi premierje után Time Masters címmel a film nemzetközi piacon is hódító útjára indult. Rómában a Fantasifestivalon elnyerte a legjobb gyerekfilm díját, a '83-as portugál Cinanimán pedig ez lett a legjobb egész estés film. Az IMDb-n a nézők szavazatai alapján jelenleg 7,5 ponton áll, itthon viszont lehúzta a korabeli sajtó. A Filmvilág azt írta Az idő urairól '83-ban, hogy „nem jó film, sőt határozottan rossz film", mert a szereplők a sci-fi környezet ellenére is olyanok, mintha egy cukormázas Disney-meséből táncoltak volna elő. Az eredeti, visszatekintve elég igazságtalan kritikát most elolvashatja az Indexen.

Magyar sci-fi-szüzek Moebius árnyékában

Hernádihoz hasonlóan az eredetileg plakáttervezőnek tanuló Orosz István is kiment '79-ben Franciaországba, hogy részt vegyen Az idő urai háttereinek megtervezésében. Bányai Istvánal és két belga rajzolóval, Seraphine Claeyszel és André Moonssza Möbius vázlatrajzai alapján kellett kidolgozniuk a helyszíneket. Külön felelőse volt az űrhajóbelsőknek és a lila erdőnek, Orosz kapta a Perdide bolygó sivatagát, amin a kor divatja szerint már szórópisztollyal kellett dolgozni (ez a rajztechnika egyébként a számítógépes animáció óta teljesen kiszorult), de azt már nem merte bevallani az előkészületeknél, hogy nem ért hozzá, inkább gyorsan szerzett egy szórópisztolyt a kiutazása előtt, és szorgalmasan gyakorolt.

„Az idő urai keményebb feladat volt, mint egy magyar animácó – emlékszik vissza a dokumentumfilmben. – Négy hónapon át napi 10-12 órát dolgoztunk egy nagyon meleg nyáron, és csak hétvégén lehetett Párizsban körülnézni, vagy a tengerpartra utazni.” A szigorú elvárások mellett Orosz óriási szorgalommal szívta magában odakint a popkultúrát: itthon még csak nem is hallott Moebiusról, nem olvasott képregényeket és a scifi sem tartozott a kedvenc témái közé, de Bányaival együtt már '79 őszén (évekkel a magyarországi bemutató előtt) megnézhette a Nyolcadik utas: a Halált a francia premiernapon, a két belga pedig sorra vitte neki a jobbnál jobb Moebius-képregényeket.

Orosz István végül akkora Idő urai-rajongó lett, hogy bár a Pannónia stúdióban már nem lett volna kötelező dolgoznia a razfilmen, besegített a hátterek újrarajzolásába, és ő rajzolta a film mozis poszterét is. „Nem szerettem a külföldi plakátokat, amin mindig a színészek szerepeltek, inkább valami stilizált, hangulatfestő képet akartam" – mondta a mára már kultikussá vált képről, ami végül a képregényváltozat borítójára és a jubileumi dvd-tokra is rákerült.

Az idő urai képregényváltozata

Ma már a képregényrajongók féltve őrzött ereklyéje az a „René Laloux és Hernádi Tibor filmje nyomán" alcímmel ellátott Az idő urai-füzet, amit az 1983-as magyarországi mozipremierhez időzítve adott ki a Pannónia Filmstúdió. A képregényváltozat lényegében nem más, mint az animációs film kimerevített jeleneteinek sora, a képek alá írt párbeszéd-kivonatokkal, amelyek sajnos annyira zanzásítottak voltak, hogy a moziváltozat ismerete nélkül nem biztos, hogy megértette őket az akkori ifjúság (a cikkíró legalábbis bután bámult, amíg nem látta egy évtizeddel később magát a filmet). Ugyanilyen formátumban jelent meg egy évvel korábban a Vuk „képregényváltozata", majd 1987-ben a Macskafogó és a Dr. Bubó is, '88-ban pedig a Mézga család, de az már az Origo-Press gondozásában.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!