További Cikkek cikkek
Maga a gála korántsem volt olyan nevetséges, mint a tavalyi szemlezáró, de ezúttal a balfácán zsűritagok és tolmács mellett a dübörgő fiatal filmeseket is hiányolhattuk. Ulrich Gregor zsűrielnök kifejezetten megnyerő volt, sőt még vitáról is beszámolt, aminek köszönhető például, hogy a versenyfilmes kategóriában kísérleti kategóriát is létrehoztak, és a Buharov-páros filmjét, a Lasssú tükört méltatták az új elismeréssel.
A három fődíjas nem okozott nagyobb meglepetést, hiszen idén ugye a sajtó optimista beharangozásával ellentétben elmaradt a szemlén a filmdömping, és a tizenhét filmből, az előrejelzések szerint csak három jöhetett szóba a szerzői díjak várományosaként: Bollók Csabáé, Szász Jánosé és Kamondi Zoltáné. Tényleg ők kaptak, a jóslatokkal ellentétben azonban Szásznak csak rendezői, Kamondinak pedig csak látványtervezői elismeréssel kellett beérnie.
"A szemlén túl is van élet, én már csak tudom" - adott jelzést Kálomista Gábor producer a szemlén csak elméletben felkarolt közönségfilmesek alaphangulatáról, amikor az ORTT díját vette át a Csak szex és más semmi című filmért, ami 2006-ban a legmagasabb nézőszámot érte el. A Szabadság, szerelem közönségsikerét is elismerték a gálán, amit Andy Vajna köszönt meg. Az újonnan alapított zsánerfilm-kategóriában azonban idén összesen négy film szerepelt, Herendi Gábor díjazás hiányában nem jelent meg, így ismert közönségfilmes rendezőt csak akkor láthattunk, amikor a kisjátékfilmes zsűri elnökeként Tímár Péter felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a kisfilmes gárda nagyon fiatal és nagyon tehetséges. A zsáner-fődíjat egyébként Rohonyi Gábor vette át a Konyec című nyugdíjas roadmovie-ért. A győztes rendező, akit az egész stáb a színpadra kísért a színészekkel együtt (Schell Judittal, Keres Emil és Földi Teri párossal) maga is úgy értékelte, hogy "mások sokkal inkább vágnak ebbe a műfaji kategóriába".
A díjak mellett a köszönőbeszédek hossza is a szerzői filmekre terelte a hangsúlyt. A fődíjas Bollók Csaba (Iszka utazása) hosszan méltatta filmjének "női vonalát", Szász János (Ópium) a rendezői díj mellett megkapta a külföldi kritikusok Gene Moskowitz-díját is, ami miatt még külön boldog. "Így tudjuk terjeszteni más országokban is a filmet. Az is fontos, hogy Csáth Gézát, aki 120 éves, vagyis 120 éve született, megismerjék külföldön" - magyarázta. Kamondi Zoltán, aki látványdíjat kapott az egymilliárd forintból készült Dolina című filmjéért, köszönetet mondott a speciális díszletkészítőktől kezdve, "akik például a szeméthegyet építették" a "kompjútertechnikás szakemberekig" mindenkinek és a stábból is sok mindenkit felsorolt a székely munkásoktól a román partnerekig.
A külföldi zsűrielnökök helyett a díjak átadása közben idén a Racka Jam szórakoztatta a közönséget, a díjazottak pedig a már említett egy-két feltűnő kivétellel inkább nem mondtak semmit. A színészeknél a szótlanság nem szokványos tulajdonság, így még furcsább volt, hogy a Töredék című film kapucniban érkezett főszereplője, Zsótér Sándor vagy a Kytherában kifejezéstelen színészi játékáért kiemelt Kovács Kata alig lassítottak le a mikrofon mellett. Az Iszka utazása egyik vidám hangulatba került zeneszerzője viszont lepipálta őket is, a rendező elé tört: "Én is szeretnék mondani valamit. Olyan erotikus így ez a tömeg - mutatott széttárt karral a közönségre. - Asztalosként kezdtem, orgonaépítésre váltottam, majd Józsi bácsi mondta, hogy foglalkozzam inkább a zenével. Józsi bácsi beletalált. Ezért a tíz percért, amit a filmben zenéltem, megérte."
Bogdán Árpád, aki már előre beharangozta nekünk, hogy tiszta alsót húzott, a színpadon szolidan csak az öregedésről beszélt, mikor a Boldog új élet című filmjéért átvette a Simó Sándorról elnevezett elsőfilmes díjat: "Árpád, meglásd sokat öregszel, amire a forgatás végére jutsz, mondta mindenki. Hát igazuk volt, de ez kellemes öregedés." Máthé Tibor, a neves hetvenes operatőr viszont nem találhatja kellemesnek az öregedést, mert miközben átvette a legjobb operatőr díjat az Ópiumért, megjegyezte, hogy csak "szerencsés napjain" foghat kamerát a kezébe.
"Ez egy érzelmes filmszemle volt. Sírt Szász, Máthé, Bollók, Vajna. Majdnem tizen" - foglalta össze az elmúlt egy hetet Pohárnok Gergely operatőr, akit meg mi nem tudtunk meghívni egy pohár borra, mert csak ásványvizet ivott.
Majd észrevettük Szász János rendezőt és Máthé Tibor operatőrt a nem túl zsúfolt terem másik végében: Milyen kitűzőt viselsz?, ismerkedőszöveggel indítottunk, de ez nem jött be. Titok, válaszolta a rendező-díjas rendező. Miután Szász-rajongók vagyunk, az életművéről beszélgettünk. "Most adták ki a Witman fiúkat és a Woyzecket dvd-n - árulta el hosszas faggatózásunkra, majd hozzátette: Amerikában".
"Kevés filmet láttam, és én elfogult vagyok, Dolina-drukker" - mondta Eszenyi Enikő az elmúlt hét tapasztalatairól, amikor Kamondi Zoltán rendezővel összekarolva távozni indultak a 38. Magyar Filmszemléről.
(Strommer Nóra)