Zseniális a magyar Pratchett-film

Az Sky1 tévécsatorna kétévente leporol egy fergeteges Korongvilág-regényt Terry Pratchettől, hogy látványos fantasyt forgasson belőle ismert és kevésbé ismert angol színészekkel. 2006-ban a Hogfatherrel kezdték, 2008-ban A mágia színével folytatták, idén májusban a Going Postalt mutatták be, ezt októbertől már az HBO is vetíti itthon Postamester címmel.

A tévéfilmet a korábbi két adaptációval ellentétben angliai és romániai helyszínek helyett Magyarországon forgatták: Ankh-Morpork utcáit és a postahivatallal rivalizáló fénytávírdát magyar díszletescsapat építette fel Fóton, a várost irányító Lord Vetinari palotáját a komáromi erődben rendezték be, a postai munkára befogott, barátságos gólemeket Pohárnok Iván és a Hellboy-szörnyeken edződött maszkmestercsapata gyártotta le.

A Postamestert persze nem csak azért imádtuk, mert a stáblista tobzódik a magyar nevekben. A korábbi Korongvilág-adaptációk rendezőjét, Vadim Jeant váltó Jon Jones végre olyan kosztümös romantikus filmet hozott össze, amit azok is végigröhöghetnek, akik még nem kattantak rá Pratchett zseniális humorral megírt regényeire. A Postamester ugyanis nem a műfajból kihagyhatatlan barbárok és varázslók mindennapjait parodizálja, hanem a viktoriánus Angliát, azon belül is két állami cég, a hagyományos posta és a fénytávírókat kifejlesztő vállalat intrikákkal és orgyilkosságokkal átszőtt harcát.

A történet főszereplője Moist von Lipwig (Richard Coyle), egy Han Solo-szerű, jószívű, nőcsábász csirkefogó, aki pénz- és váltóhamisításból egész tisztességes vagyont gyűjt össze, de végül akasztófa vár rá. Ankh-Morpork ura, Lord Ventinari (Charles Dance) azonban ad neki egy utolsó utáni esélyt: virágoztassa fel a lepukkant postahivatalt, mert egy titokzatos sorozatgyilkos végzett a levélkézbesítőkkel, a fénytávíró pedig monopolizálta Korongvilág távközlését.

A két dolog természetesen összefügg, mert a távírócég tulajdonosának, a tipikus félszemű, viktoriánus főgonosznak (David Suchet) köze van a konkurencia hanyatlásához. A sors iróniája, hogy a távírócég előző, jóságos főnöke pont Lipwig pénzhamisító ügyletei miatt ment tönkre és lett öngyilkos, így természetesen a lánya, Adora (Claire Foy), aki jelenleg a munkaerőkölcsönzésben utazó Gólem Tröszt veztetője, nemhogy nem akar randizni a főhőssel, de legszívesebben keresztüllőné a nyílpuskájával.

Sokszor leírtuk már, hogy a legjobb filmszínészek mind angolok, és ezt a Postamester is megerősíti. A város urát alakító veterán színésznek, Charles Dance-nek (ő volt a főnöke szóhasználatát kritizáló bérgyilkos az Utolsó akcióhősben) már a hangja is annyira karakteres, hogy a jelenetei rádiójátéknak is megállnák a helyüket. A maníros főgonoszt zseniálisan bemutató David Suchet, aki 89 óta egybeforrt Poirot felügyelővel, itt végre igazi komikus, és Danny DeVitóhoz hasonlóan bármilyen vicces szituációban előnyt tud kovácsolni köpcös termetéből és gülüszeméből.

Viszont ha humorról van szó, a főszereplő Richard Coyle egyszerűen ellopja a show-t: minden monológja felér egy stand up comedyvel, és még akkor is képes szemtelenül vigyorogni, ha épp összeverik vagy felakasztják. A fontos dramaturgiai jelenetekben persze igazi érzelmeket is képes felvillantani, de a film jól működő szerelmi szála legalább annyira múlt Claire Foyon, aki harcos amazonként a legváratlanabb helyzetekben rúgja tökön a romantikázni próbáló, gyűlölve szeretett főpostást.

A látványos, viktoriánus városdíszletek mellett a szintén hazai gyártású szörnyekben is erős a film. A film gólemje annyira jól mutat a vörösre festett falak között, mintha Prága helyett mindig is a komáromi erődben tombolt volna, a hangjával gyilkolni képes szörny, a banshee kellemesen oldszkúl maszkja a régi, fekete-fehér horrorklasszikusokat idézi. A kedvenc szörnyetegünk persze Angua őrmester volt a városőrségből, akit a szőke norvég bombázó, Ingrid Bolsø Berdal alakít: Anguáról tudni kell, hogy farkasember, azaz aki flörtölgetni próbál vele a szolgálati ideje alatt, azt széttépi, de minimum börtönbe juttatja.

A nálunk forgatott Postamester szerethető kosztümös fantasy lett, azok is nyugodtan megnézhetik, akik még sohasem hallottak Korongvilágról. Reméljük, két év múlva Moist von Lipwig következő kalandját, a Making Money című regényből is itt készít tévéfilmet a Sky1, bevetve a legjobb magyar díszleteseket és maszkmestereket. (Értékelés: 9/10)