Cyberszex V.

Esetleg nem is létezik "valós" cyberszex, s média-hókuszpókusz, ügyes marketingfogások sorozata lenne az egész? Mindenesetre aki látta, nehezen felejti el a "Fűnyíróembert": a főhős és barátnője VR-maszkokba bújva, beindul a "coitus artificialis" (Mark Dery). A cybertérben arctalan, higany-ezüst teremtményeknek tűnnek, átlépve a testi korlátokat, már-már anyagtalanok, mint az angyalok... "Kétszemélyes onanizáció" - elmélkedik Dery, s egyben saját cyberszex-definícióját is adja.

A partner, valahol a messzeségben (bár éppen a közelben is lehet, egyre megy) számítógép által generált képre mozdul be. Amúgy testetlen interkurzust él át, a fantáziáról fantáziál.

Hálózati szex

A hálózat térhódítása egyrészt begyorsította a "testtől történő megszabadulás" folyamatát, másrészt, korábban soha nem látott dózisban juttatja el a háztartásokba a pornót, a cyberszexet, és a számtalan többi szexpótlékot. De a korai kilencvenes évekhez képest is megváltozott, profanizálódott a kép. A testetlenséget leginkább a láthatatlanságban éljük ki, mint az online-lét kőkorszakában: a partner szerepet játszik, bárkinek kiadhatja magát, a legfontosabb, hogy tökéleteset és meggyőzőt nyújtson. A hálózati szex se több szerepjátéknál... Fecsegünk, képzeletünk szárnyal, valaki válaszol, az ő képzelete is szárnyal, az aurát (egykoron, azóta változott a helyzet) az élőkép és -hang hiánya teremtette meg. Látvány nélkül leskelődtünk. Aztán élő show-kat kukkoltunk egyre gyakrabban, a pornóipar pedig a shopokból szép lassan a világhálóra (is) felvándorolt. A sztárok kihasználták az új médium adta lehetőségeket, a (gyakran fizetős, de kijátszható) fansite-oknak se szeri, se száma. Manapság a köztudatban mintha ez lenne a cyberszexként körülírt jelenség, s nem a Fűnyíróember, vagy Virtuális Valerie kalandjai.

Szexkamerák

Voyeurizmus és exhibicionizmus: valamikor a kilencvenes évek közepén egy amerikai egyetemistalány, név szerint Jennifer Ringley, videokamerát helyezett el a hálószobájában, s a kamerát a számítógépen keresztül a hálózathoz kapcsolta. A masina Jennicam néven vonult be az erotika-históriába: mindent rögzített, ami a helyiségben történt. A leghétköznapibb eseményeket: evést, ivást, alvást, fésülködést, tévénézést, meg hasonlókat. És néha pikánsabb jeleneteket is, például Jenni vetkőzését, többek között. Intimebb kapcsolatait viszont nem a kamera - az online-nyilvánosság - előtt bonyolította. Mégis besorolták az amatőr pornósztárok közé.

Jenni iskolát teremtett: azóta nem kevés hálószobát szereltek fel webkamerával, például a magyar pornódíva Elizabeth King is követte az amerikai diáklány példáját. Szeretünk leskelődni, fiktív kulcslyukakon keresztül bámészkodni, mások közszemlére tett magánéletének részesei lenni. Viszont az évek múlásával az intim kamerák is elvesztik varázsukat, a látottak lassan minden természetességüktől megfosztatnak, a szereplők csak pózolnak, a külvilág számára alakítanak...

Újabb cyberszex-értelmezésekre várunk.