Kovászos nyugalom, paprikás kolbász, így telt az első versenynap

Még el sem kezdődött a magyar csapat számára az idei Bocuse d’Or-döntő, de már most annyi minden történik a rendezvény helyszínén, a Hungexpo G épületében, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket.

Az alaphangulat adott: a hatalmas lelátón nemzeti színekbe öltözött, versenyzőjüket egymást túlharsogva buzdító tömeg, a versenytérben elegáns séfkabátjaikban sétálgatva a hazai és a nemzetközi gasztronómiai elit csillagai, a sajtószektorban pozícióharcot vívó fotósok, újságírók és bloggerek, a terem oldalánál sorakozó, izgatott pincértanoncok, akik majd a versenytányérokat viszik a zsűri tagjainak, és végül a legfontosabbak, a főzőbokszokban sürgő-forgó versenycsapatok.

Ide csöppentünk be, és egy pillanat alatt minket is elkapott a bizsergető versenyhangulat.

Az izlandiak odateszik magukat

Azonnal föltűnik Csapody Balázs, a balatonszemesi Kistücsök étterem tulajdonosa. Csillogó szemmel mondja, hogy minden Bocuse d’Oron libabőrös lesz. Örül, hogy vannak a mezőnyben új országok (Szlovákia), és minden megilletődöttség nélkül, profin versenyeznek. A Bocuse d’Or történetében a legtöbb aranyéremmel rendelkező franciákat most nem látja olyan erősnek, de például az izlandiak versenytálja és tányérjai lenyűgözték.

A 2020-as tallinni és a 2021-es lyoni versenyben hazánkat képviselő Veres Istvánt is elcsíptem egy szóra. A hangulat az ő szívét is megdobogtatja, előtörnek a korábbi emlékek. Most, hogy a bokszokban zajló megfeszített munkát csak kívülről látja nézőként, úgy érzi,

Szulló Szabinát is az emlékeiről kérdezem, és arról a fotóról, amin ő is látható a dicsőséges 2016-os csapat és az akkori versenyző Széll Tamás közelében, az akkori eredményhirdetés pillanatában. Azt mondja, az olyan érzés volt akkor, mintha valaki teljes erővel gyomron vágta volna, vagy legalábbis kirántották volna a lába alól a talajt. Levegőt sem kapott, nemhogy szólni tudott volna, annyira büszke volt a magyar csapatra. Széll Tamás viszont akkorát üvöltött, hogy még a tomboló magyar drukkerek hangzavarát is átszakította. Azóta is élcelődnek egymással a fotó miatt, mennyire másként élték meg ugyanazt a pillanatot.

Vomberg Fricivel arról tanakodunk, hogy folyamatosan változott a főzőbokszok felépítése a Bocuse d’Or-versenyek utóbbi tíz éve során. A mostaniak nem hosszában állnak, mint régen, hanem keresztben helyezkednek el. Ennek az újításnak köszönhetően amellett, hogy a nézők jobban rálátnak a konyhai műveletekre, sokkal színpadiasabb is lett a látvány.

Magyaros türelem

Éppen az emlegetett Széll Tamást csípném el egy szóra, amikor azt látom, hogy Ganczer Gábor, a Hungexpo vezérigazgatója kuncogva próbálja elérni asszisztensét a telefonján, hogy jöjjön érte, mert nincs olyan superbadge-e (kitűzője), amivel átengednék a biztonságiak a fotósok zónáján. Mennyivel egyszerűbb volt az élet még 2013-ban, amikor Lyonban elég volt csak rámosolyogni a kétméteres teremőrre, és sikeresen át lehetett slisszanni a zárt zónába! Erről a franciás lazaságról talán a mai verseny egyik műsorvezetője, Jókuti András is tudna mesélni, aki ugyanakkor simán besétált a verseny utáni díszvacsorára…

A szerda legmeghatározóbb élménye viszont az számunkra, hogy láthatjuk a magyar csapat versenyző szakácsát, Dalnoki Bencét a VIP-váróban. Halálos nyugalommal eszi a kovászoskenyér-falatokra helyezett, felkarikázott paprikás kolbászt. Ez a nyugalom pedig minden vajákos asszony szerint biztató jel lehet a csütörtöki versenynap előtt…

Az Index folyamatosan beszámol a versenyről, amelyet ezen az oldalon  követhet. Szurkoljunk együtt a magyar csapatnak a helyszínen és az online közvetítésen is!