Ilyen kifőzde után a tíz ujjunkat is megnyalnánk

Van olyan, hogy csillagos kifőzde, vagy ahhoz közeli? Naná, különben Pierre most nem mesélne a sajnos már bezárt, budapesti, Klauzál téri Kádár kifőzdéhez hasonlatos éttermi egységről. Ez a kifőzde nem Magyarországon található, hanem az európai gasztronómia egyik fellegvárában, Franciaországban. Azon belül is Nizzában.

A neve La Merenda

Ha valaki nagyon szeretne rátalálni a La Merendára, az menjen Nizzába, a rue Raoul Bosio 4. szám alá. Pierre szerint ott tényleg lehet enni valami felejthetetlent. Ennél a pontnál csöndben kell megjegyezni, hogy aki most azt mondja, hogy Budapesten, a Klauzál téren bezárt Kádár kifőzde is megérdemelt volna egy csillagot vagy ahhoz közeli ajánlást, annak szívbéli óhajával nem nagyon lehet vitába szállni, ám az éttermi kritikusok azért olyan szempontokat is figyelembe vesznek egy-egy ítéletük megfogalmazásánál, amelyeket a Kádár talán sosem tudott és lehet, hogy soha nem is kellett volna tudnia. De ettől volt tipikusan budapesti, és sohasem szomorú, mint inkább kockás abroszos.

Nos, ezúttal a La Merenda apró kifőzde nagyságáról mesél Pierre, vagyis arról, hogy Dominique Le Stanc séf, aki pontosan tudja, milyen ízűek és illatúak a csillagok, elhatározta, hogy Nizzában egy kifőzdéből is kihozza a csodát.

Képzeljük el Pierre-t stokin

A vendégek sámlin üldögélnek arrafelé, sorban állnak, hogy megkóstolják Dél-Franciaország ízeit. Pierre ült ott apró stokin, és most felidéz két specialitást. Az egyik egy pizzácska, a pissaladière, amely alighanem azonnal az gasztroesztéta egyik kedvencévé válhatott, hiszen most olyan szemléletesen magyarázza, hogyan kell elkészíteni rengeteg karamellizált hagymával, hogy ha Nizza nem volna ezerötszáz kilométerre Magyarországtól, kedvünk támadna leugrani oda a negyedikről. 

Persze nem ugrunk, de legalább tudjuk, hogy ha véletlenül vagy tudatosan arrafelé járunk, nem szabad kihagyni a La Merendát. Mert van ott szaftos marhahús is, mellé csicseriborsóból készült ínyencséggel, az alaplé hozzá egy rakás zöldségből készül, és mindez borban és konyakban merítkezik, egy napra a hűtőben vacog.

Vagyis ezúttal szinte felfoghatatlan gasztronómiai magasságokba jutunk, még szerencse, hogy ez a podcast azért nem annyira hosszú, mint amennyi ideig képesek volnánk Daube de Boeuföt enni, de legyünk hálásak, hogy ha enni talán nem is tudunk ilyen pompás ételt, legalább tisztába kerültünk azzal, hogy ilyen is van.

Aki lemaradt volna az előző podcastról, amelyben Pierre Budapest egyik kisebb császáráról beszél, aki szerette a zenét, az ételeket és a nőket, az ide kattintva meghallgathatja.

Pierre gasztroesztéta.

Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.