Gerbeaud átadásának hiteles története: ha megadta az Isten, és szereti, hát csinálja

Ismerős a hír, nem is új, mégis máig ható tanulságai vannak. Ha valaki mégsem hallott volna erről, a lényege ez:

Nem is akárhogyan, hiszen ebbe a folyamatba bevontak egy támogató segítőt, Heffler Andreát. Ennek azonban oka van. Katalin, Anna és Andrea eljött hozzánk, hogy közös podcastműsorban beszéljenek arról,

• milyen is egy ilyen jelentős történelmi múlttal rendelkező üzlet átadás-átvételi folyamata,
• hogy kell ezt elképzelni,
• mit lehet erről tudni,
• hogyan élte meg mindezt Katalin, Anna és Andrea.

Pintér Katalin azt mondja, hogy egy céget felépíteni olyan, mintha az embernek lenne még egy gyermeke. Ám azt is tudni kell, hogy a cégvezető mindig magányosan végzi munkáját, és ha elérkezik az a pont, amikor az üzletet át kell adni a következő generációnak, az bizony nem megy egyik napról a másikra. Céget vezetni ugyanis komplex dolog és felelősség, a működtetéshez szükséges döntési mechanizmust meg kell tanulni. A döntésekért meg kell kínlódni, a sikerért meg kell dolgozni.

A járványhelyzet mindent átalakított

Pintér Katalin, amíg gyermekei kicsik voltak, nem vonta be őket a cég működtetésébe, amikor pedig már szóba kerülhetett az átadás gondolata, félteni kezdte őket attól a magányosságtól, amely egy cégvezetőre vár.

Anna azt mondja, ezt a magányosságot érezte édesanyján, és vezetőként immár maga is megtapasztalta. De arról is mesél, hogy közös zserbós életük ugyanakkor kezdődött, csak más szinten.

Ő vezetőként került oda, én meg fagyislányként. A 22 év zserbóság áthatja az életünket

– mondja Anna, aki azt is elmeséli, hogy amikor kiálltak a kollégák elé, hogy bejelentsék, hogy átvette az üzlet irányítását, a naptár 2020. február 17-ét mutatott. Egy hónappal később pedig a világ bezárt.

Anna úgy éli meg ezt az időszakot, mint egy folyamatos válságmenedzselést, a nyakába kapott mindent, miközben minden működik: a Gerbeaud, az Onyx, az Emil, a termelőüzem, a rendezvények.

Különböző nézőpontok

Ha kíváncsiak arra,

• hogyan zajlott az átadás-átvétel,
• hogy Anna korábban kopogott az ajtón, mint Katalin szerette volna,
• hogyan kerülhető el a kettős ügyvezetés nehézsége, 
• hogy Katalin demokratikus vezetői típusnak tartja magát,
• hogy Anna olyan vezetőnek tartja magát, aki minden munkatársának lehetőséget ad,
• milyen válaszokat adnak érzelmi és üzleti kérdésekre,
• hogy nem minden döntésben volt azonos véleményen anya és lánya,
• de ez így jó, hiszen minden ember más nézőpontot képvisel, de ez nem baj, ha ugyanazt építi, 
• hogy Katalin először a szívéhez kapott, amikor az Onyxot kalapáccsal kezdték lebontani, hogy megindulhasson az átépítés folyamata,
• a Metamorfózis ma is tart a Műhely Alkotócsapatával,
• s hogy Anna azért érzett némi lelkiismeret-furdalást, hogy a Gerbeaud-t már nem az édesanyja, hanem ő irányítja, de azt is tudja, erre szükség volt és van,

az kattintson ide, és hallgassa meg a beszélgetést, amely amúgy nem másról szól, mint szeretetről, figyelemről és gondoskodásról.

Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom a Gerbeaud Gasztronómia Kft. közreműködésével jött létre.