Szellemeket látunk az ír–magyar határon

Ezúttal filmélményből indul ki a gasztrokritikus – Pierre megnézte A sziget szellemei című mozgóképes alkotást. Bár eredetileg maga is rendező, mozikritikára ezúttal sem vállalkozott. Azt azért leszögezi, hogy nagy hatással volt rá Martin McDonagh ír balladákat idéző alkotása.

De hogy köti mindezt hozzánk? Hát úgy, hogy mi magyarok nagyon írek vagyunk, vagy az írek olyanok, mint a magyarok, legalábbis ami az alkohollal ápolt viszonyunkat illeti. Valami vadság, erős nemzettudat szintén összeköti a két kis népet. Sőt – teszi hozzá, még mindig elkalandozva az általa kitaposott gasztroösvényről –, leforgathatták volna ezt a történetet Székelyföldön is.

Március 17-e ugyan már elmúlt, de ezért jobb, ha tudjuk, hogy aki ezen a napon is ír, az ilyenkor zöld tintát használ. Főleg New Yorkban, ahol Szent Patrik tiszteletére még a sörnek is fűszíne van. Pierre elárulja a smaragvárosi folyékony kenyér titkát, és azt is, hogy kevesebb benne a vitamin, mint egy zöldsalátában.

A podcastban szó esik a krumpliról, káposztáról és egyéb ír ínyencségekről is. Akad azért ott is hús, nem is akármilyen, tehát ne féltsük a burgonyát és Pierre-t, nem maradnak magányosak.

Végül leszögeztetik, hogy magyar–ír határmezsgyén egymásba ömlik a stew és a pörkölt, továbbá soká éljen az ír–székely testvériség.

Pierre gasztroesztéta. Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.

Aki lemaradt volna a legutóbbi Pierre-podcastról, amelyben mást is kóstolgat, ide kattintva meghallgathatja.

Pierre kóstolgat, mesél, és a gasztronómia varázslatos világába kalauzol.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!