A 165 éves Gerbeaud-ban mindenkinek van egy története

Ünnepel a Gerbeaud, ünnepi díszbe öltözik a kávéház. Márványasztalai még azok, amiket a francia becsületrenddel frissen kitüntetett Gerbeaud Emil az 1900-as párizsi világkiállításról magával hozott. A kávéház és cukrászda abban az évben ünnepelte fennállásának 42. évfordulóját, most pedig, 2023. október 14-én már a 165. gyertya ég születésnapi tortáján.

Ám a Gerbeaud történetében van egy kis csavar, talán azért, mert így minden sokkal regényesebb. Gerbeaud Emil ugyanis 1854. február 22-én született, a svájci Carouge-ben, Genf peremkerületében. Így viszont sokan kérdezhetik azt, hogyan lehetséges az, hogy a ma róla elnevezett és a 165. születésnapját ünneplő kávéház akkor nyílt meg, amikor ő még csak négyéves volt…

Torták és mignonok

Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, vissza kell utaznunk az időben, és meg kell ismerkednünk Kugler Henrikkel. Neki már a nagyapja, az apja is cukrász volt, és miután 1849-ben, mindössze 19 évesen átvette a családi örökséget, továbbfejlesztette azt, pesti üzletét 1858. október 14-én a József nádor tér 5. szám alatt álló Musch-házba költöztette.

A cukrászda csak 1870-ben foglalta el mostani helyét a Vörösmarty téren (korábban Theaterplatz, majd Gizella tér), ám korábban erre nem is lett volna lehetősége, hiszen a Kereskedelmi Banknak szánt épület csak 1860-ban készült el, földszinti helyiségeiben pedig tíz évig a Privorszky kávéház működött.

Az új cukrászda hamar hírnevet szerzett magának. A Gerbeaud leírása szerint „habos, csokoládés kávéja, különleges likőrjei, valamint cukor-bonbonjai vonzották a közönséget. A Kugler-torták és mignonok nagyon keresettek voltak, ezeket nála csomagolták először papírtálcára. A legfinomabb fagylaltot kínálta Pesten.”

Kugler Henrik szorgos cukrász volt, csak örökös hiányában nem tudta, kire hagyja mindazt, amit felépített. Ekkor ajánlották figyelmébe a svájci születésű tehetséges fiatalembert, Gerbeaud Emilt, aki Németországban, Angliában és Franciaországban tanulta a cukrászmesterséget, Saint-Étienne-ben pedig már cukrászüzletet üzemeltetett. Kugler Henrik elutazott Párizsba, találkozott Gerbeaud Emillel, és meggyőzte, hogy családostul költözzön Budapestre.

Királyné a cukrászdában

Egy évvel később, hogy Gerbeaud Emil megérkezett a magyar fővárosba, 1885-ben a Központi Értesítő arról számolt be, hogy a

Közkereseti társaság; a vállalat 1884. évi október hó 1-ső napján vette kezdetét; társtagjai: Kugler Henrik és Gerbeand Emil czukrászok, budapesti lakosok. A czégjegyzés együttesen történik akképen, hogy a czimbélyeggel előnyomott czégszöveget Kugler Henrik teljes nevével, Gerbeand Emil pedig igy: »E. Gerbeand« együttesen aláírják.

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az akkor mindössze 54 éves, ám komoly derékbántalmaktól szenvedő Kugler Henrik a háttérbe vonult (1905-ben halt meg, 74 éves korában), az üzletből részesedést kapott, de ettől a pillanattól fogva minden munkafolyamatot Gerbeaud Emil végzett és irányított. Az üzletben számos újítást vezetett be, bővítette a cukrászda választékát, elhozta Párizs ízeit Budapestre, teasüteményből több mint százfélét alkotott, csemegecukorkákat kínált, fagylaltjai és krémjei iránt külföldről is érdeklődtek.

A cukrászda számos előkelő vendéget tudhatott magáénak. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint a Pesti Hírlap 1893. november 8-án megjelent kiadása, amelyben a lap így fogalmaz: „(A királyné egy cukrászdában.) Ő felsége a királyné Benczúrtól visszajövet fél tizenkét órakor Festetich grófnő, Ferenczy Ida úrnő és Lichtenstein herceg társaságában megjelent Kugler Henrik udvari cukrászdájában és ott a kis szalonban villásreggelizett. A villásreggeli után a királyné a cukrászdát, a külön csokoládé-üzletet, a hol bevásárlásokat is tett — s a sütőmühelyeket tekintette meg. A királyné ott tartózkodása másfél óráig tartott, mialatt Gerbeaud Emil üzlettulajdonoshoz az üzlet megtekintése közben részint magyar, részint francia nyelven az üzlet kiterjedésére, forgalmára s a munkások számára nézve több kérdést intézett. Távozásakor elismerőleg nyilatkozott úgy a villásreggeli felszolgálása, mint a látottak felett.″

Boldog békeidők

A millenniumi ünnepségsorozaton Gerbeaud Emil önálló pavilont állíthatott. A Hét című lap beszámolójában 1896 nyarán egyenesen így fogalmazott: „…érdekes lesz megtudniok, hogy egész Európának legjobb édességei, czukorkái, fagylaltjai, parfait-i, croquembouche-jai, pralinejai, fondantjai, mexicainjei, brésiliennejei, tortái s apró süteményei nem Párisban készülnek s nem Milanóban, nem Londonban s még csak nem is Berlinben, hanem igenis Budapesten, a Gizella téren, egy czukrászboltban, melynek a régi, híres, szállóigévé vált Kugler nevét lángoló ambíczióval most igyekszik a magáéval kiszorítani az új tulajdonos, Gerbeaud.”

Gerbeaud Emil elnyerte az Országos Iparegylet aranyérmét, megkapta a Ferencz József-rend kitüntetést, a századfordulót követően pedig már több üzlete is volt, Fiumében csokoládégyára. Abbáziában pedig, ahová a magyar közélet krémje akkoriban sűrűn járt levegőváltozásra, cukrászdát üzemeltetett.

A cukrászda életében akadtak furcsaságok is. A Pesti Napló 1903 decemberében arról számolt be, hogy nem éppen társadalmi eseményhez öltözött fiatalemberek éppen akkor tüntettek az asztalokhoz telepedve, amikor Auguszta főhercegasszony és udvarhölgye, Szirmay grófnő uzsonnára érkezett „a Gerbeaud-féle cukrosboltba”. A híradás szerint így akartak nyomást gyakorolni Gerbeaud Emilre, mert elbocsátott két, a társaik nevében „fizetésjavítást” kérő alkalmazottat.

Rá két évre meg azt próbálták elhíresztelni, hogy Gerbeaud Emil „elbörzézte” a pénzét, és hitelekből él. A Budapesti Hírlap 1905 márciusában azonban A kereskedő hírneve című írásában megírta, hogy a bíróság a bizonyítékok és tanúvallomások alapján kimondta, vádak koholtak, és megszüntette az eljárást.

Édességek, háborúk, sírok

Gerbeaud Emil sosem felejtette el, hogy honnan érkezett, s mit ért el. Ennek nem csupán az az örökség a bizonyítéka, amit az utókorra hagyott, hanem például az is, amiről a Magyar Ipar 1911-ben számolt be. Gerbeaud Emil és a szintén cukrászcsaládba született felesége, Ramseyer Eszter ugyanis 360 korona értékben ösztöndíjat hozott létre. A rendelkezés így szólt: a letéti összeg kamataiból „két-három évenként egy czukrász, czukorkakészítő, vagy csokoládégyáros alkalmazott, vagy főnök — szakmájában való tökéletesedése czéljából — külföldi tanulmányútra kiküldessék”.

Gerbeaud Emil 1919. november 18-án meghalt. A lapok megrendülten számoltak be haláláról. Az Ujság ezt írta: „meghalt Gerbeaud Emil, a czég világhírnevének megteremtője, a magyar czukrászipar dísze, a kinek neve túlszárnyalt hősöket és fejedelmeket s a ki csak édességet és kellemetességet jelentett”. A lap azt is megírta, hogy az üzletben ritkán jelent meg Gerbeaud Emil, de ha ott volt „az elegáns, Henry IV. szakállas, őszbevegyült hajú öreg úr, mosoly ült arczán, páratlan volt megjelenésében és nagyszerű, modorában”. A leírás szerint „szívbaj támadta meg s ma hajnali három órakor Gerbeaud Emil utolsót sóhajtott”.

Az üzletet felesége, Ramseyer Eszter (1853–1940) vitte tovább egészen a haláláig, a rokonok és a Gerbeaud lányok támogatásával.

A második világháborút követően a Gerbeaud-t is államosították, évtizedeken át Vörösmarty néven működött. Nevét csak 1884-ben kapta vissza, 1995-ben pedig új korszak kezdődött a Gerbeaud életében. Erwin Müller német üzletember megvásárolta a Gerbeaud épületét, 2004-ben pedig a tradíció és innováció szellemében a családi vállalkozás keretében működő Gerbeaud Gasztronómia Kft. vette át a cukrászda irányítását.

Ezért és így ünnepli hát fennállásának 165. évfordulóját a Gerbeaud. A háromnapos rendezvénysorozaton szerepet kap a múlt. Minden itt van, egy helyen, amit Kugler Henrik és Gerbeaud Emil örökül hagyott, és elvegyül mindazzal, ami újonnan született, például Royal csokoládéval vagy Sósmogyoró-barackkal.

A Gerbeaud-ban kapható az Or Noir 1858 nevű, 71,9 százalékos kakaótartalmú étcsokoládé is, amelyet a múlt előtt tisztelegve a franciaországi Cacao Barry csokoládélaborban, az ottani mesterekkel együttműködve készítettek el 2017-ben, kizárólag a Gerbeaud-nak. Már a 160. születésnapra is abból készítették a tortát… S ahogy a 160. születésnapon megálmodták a Gerbeaud 160 tortát, úgy most is készülnek újdonsággal. A Gerbeaud Emil nevéhez fűződő, híres macskanyelv csokoládé most töltött változatban és új ízekben (málnás, kávés, diós és meggyes) és ünnepi díszdobozban vásárolható meg.

A Gerbeaud ma olyan hely, ahol tényleg összeér múlt és jelen. Ajtaján bárki beléphet, legyen az előkelő hölgy vagy úr, diák, egyszerű turista. A háromnapos ünnep fontos a cukrászda életében, bár aligha tud elmesélni annyi történetet, amennyit a márványasztalok, a falat díszítő tapéták, a süteményben rejtőző krémek őriznek. Ám aki beül e történelmi kávéházba, cukrászdába, még az is lehet, hogy neki is lesz egy története.

Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom a Gerbeaud Gasztronómia Kft. közreműködésével jött létre.