Szomorú gyereknap a Nemzeti Vágtán

Idén az 1848-49-es forradalom és szabadságharc gyermekhőseinek emlékére ajánlották a Nemzeti Vágtát, és ennek megfelelő lúzerséggel be is köszöntött az esős idő.

Már bánom, hogy tavaly előítéleteimre hallgatva nem mentem ki vágtára, mert így esőben nem volt az igazi, de látom benne a fantáziát. Előítéleteim az ilyenek meg az ilyenek miatt voltak, a politikusok meg az állami támogatások miatt, de rájöttem, ezeken felül kell emelkedni, mint az esőn.

A Nemzeti Vágta egy olyan esemény, ami az életben nagyon hasonlít a látványterveihez. Idén kilencven település indult a lovasfutamokon, ezek az Andrássy úton a Hősök terétől a Bajza utcáig pavilonokkal képviseltették turisztikai látványosságaikat. Innen a csúcs Komádi pavilonja volt, ahol délután háromkor már illuminált néptáncosok fokozták a hangulatot a nagy bajuszú Géza bácsi vezetésével, aki annyira belelendült, hogy két tánc közt tizenötezer forintért vett egy ostort az unokájának. Illetve Újbuda pavilonja, ahol az Őrmezei Nyugdíjas Színpad (Tarka) színészei békebeli kabarékat adtak elő. Mikor egyik nézőjük jobb nevettetőnek bizonyult náluk, elüldözték álmegjátszott kiabálással, és esővel.

A helyszín miatt számítottam arra, hogy a Nemzeti Vágta olyan lesz, mint a majális szokott lenni a Felvonulási téren, ebben kellemesen csalódtam. Nem tudom, hogy a világítós partyrúdárusokat csak az eső tartotta-e otthon, vagy hogy a komoly szervezés miatt nem tudtak-e labdába rúgni, de a végeredmény egy szokatlanul kulturált rendezvény lett.

Hősök

A Hősök terén a lóversenypályán folyamatosan zajlottak az érdekes, ismeretterjesztő, hagyományőrző programok: kedvencem Kassai Lajos és íjásziskolájának bemutatója volt ősi szittya lovasok harci menetével. A 48-as honvédők sem voltak rosszak huszárrohamokkal, osztrák császári erőkkel való összecsapásokkal. Csak Ágika sírta el magát az ágyúdörgésektől az esőben.

Tetszett, hogy a VIP-vendégek (újságírók is) szalmakalapot és kokárdát osztottak, amitől olyan érzése lett az embernek, mintha tényleg lóversenyen lenne. Csak éppen a Műcsarnok tetejéről csöpögött ránk a víz.

Igaz, csak a VIP-eknek volt ülőhelyük a lelátón, a nép által használható, pálya melletti állóhelyekről meg nem sok minden látszott, maximum a kivetítőkről. Idén már lehetett lelátós jegyeket venni, de azok olyan drágák, hogy a Vágta honlapjára ki sem merték írni (információink szerint 30 000 forint 3 napra). Valami ilyesmi ellen küzdöttek a 48-as kisgyerekek. Ráadásul, ha a Vágta üzleti modelljét nézzük, akkor is feldereng a kizsákmányolás, hiszen a nevezési díj 2 millió forint, közben pont ezt a pénzt kicsengető indulók szolgáltatják a látnivalót. Az önkormányzatok pedig azért fizetnek, mert beveszik, hogy ez mekkora PR a falunak. De így, hogy esik az eső, nem hinném, hogy jól járnak. Ez a modell a Vágta szervezőjének, Dr. Tamás Istvánnak a zsenialitását tükrözi, aki csak az esővel nem kalkulált.

Egy szerencsés település meg megnyerheti a 30 milliós fődíjat, de ahhoz még Molnár Gyulának is lesz egy-két szava.

Majális

"Láttad, ott volt a Jazz + az énekese!" - kiáltott fel valaki az esőben. Geszti Péter most nagyot nőtt a szememben - minimum fél centit - hiszen egy olyan eseményt szerveztek, ami felvonultatja a magyar kultúra értékeit, de anélkül, hogy bárki számára túlzottan magyarkodó lenne. A külföldi turisták pont az ilyesmikért (népviselet, lovak, néptánc, magyaros ételek) jönnek hazánkba, nem pedig Belgiumba. Az eső meg ott is esne.

Nemzeti

Lehetséges, hogy Gesztit a kettős-állampolgárságról szóló népszavazás nem-kampánya miatt érzett bűntudata késztette arra, hogy egy ilyen magyaros dolgot szervezzen? Nemrég olvastam egy hírt, hogy miután Erdélybe látogatott, azóta már ő is igennel szavazna. Találkoztam olyan kínaival a Műcsarnok előtt, akinek pekingi olimpiás nadrágja volt, és kifejezetten a vágta miatt jött hozzánk egy kínai lovas honlap tudósítójaként. Csak sajnos zuhogott.

Volt, aki szerint nem voltak elég korhűek az egyes bemutatók a történelmi gálán. Peti például nem értette, miért nem huculokkal, a kor jellemző fajtájával parádéznak a honfoglalók, vagy hogy ágyúhúzónak miért nem Nóniuszokat fogtak be, miközben azok ágyúhúzók voltak. Még esetleg annyival lehetett volna javítani a műsoron, hogy amikor a vágtázó Sasvári Sándort fejkamerával látták el, inkább a fejét kellett volna vágta közben mutatni.

Az eső főleg a kapcsolódó programokat vágta haza vasárnap (kézművesvásár, népzenei programok, honfoglalás kori íjásztábor és huszártábor), bár egy darabig a kisgyerekek még rendületlenül pónilovagoltak a zuhogó esőben. Az Országkonyha tájjelegű különlegességeit (erdélyi, alföldi, felfödi és dunántúli) sem lehetett tökéletesen élvezni úgy, hogy a csöppnyi adagokba belepotyogott az eső. A lovas műsorokat viszont még a legnagyobb zuhéban sem állították le.

"Ez nem gyereknap, ez szomorú nap" - nyugtázta egy mellettem elhaladó gyerek, akinek a jelek szerint nem sikerült felülelemelkednie az esőn vagy az elázott állami támogatások godolatán.

A Nemzeti Vágta június elsején fejeződik be, ekkor tartják a döntőt, ahol eldől, melyik település nyeri a milliókat. Záporok, zivatarok várhatók.