Átok vár rátok – meg röhögőgörcs

Kragmortha

Az első meccset azért vesztettem el, mert vinnyogva röhögtem a fejét az ebédlőasztalra nyomó, görnyedve és kinyújtott nyelvvel szenvedő ellenfelemen, aki csak rákollóként használhatta a kezeit. Nekem ugyanis a fülemmel és a vállammal kellett megtartanom egy átokkártyát, a lapjaimat ökölbe szorított kézzel kellett magam elé ügyeskedni, és nem mondhattam ki sem azt, hogy "adj ", meg hogy "kártyát", a b-vel kezdődő káromkodást, amit nem írhatunk le gyereknapi játékajánlóban, na azt meg pláne nem. Márpedig a Kragmortha aranyszabálya: ha nem tudod végigcsinálni a Sötét Nagyúr büntetését, azonnal kapsz egy újat az eddigi szívatások mellé. Aki négyet begyűjt, vesztett.

A villámgyorsan megtanulható szabályok mellé szeretnivalóan idétlen keretsztorit és vicces rajzfilmdizájnt találtak ki az olasz fejlesztők. Rigor Mortis, a fantasy műfaj tipikus, koponyafejű, gonosz mágusa épp világuralmi terveket szövögetne a tornya könyvtárában, de a goblin szolgái mindig láb alatt vannak, és a legszörnyűbb átkokkal sem lehet megnevelni őket.

A játékosok a nyolc kis goblint alakítják, akik a mágus íróasztaláról akarják ellopni a varázskönyveket, mert a kocsmában három sört is ihatnak egy kódexért cserébe. Mászkálni mozgáskártyákkal tudunk, de csak olyan szomszédos mezőre, amin a kártyánknak megfelelő szimbólum (kék kő, zöld üvegcse, sárga pergamen vagy piros ládikó) díszeleg. Bizonyos lapokkal Rigor Mortissal is léphetünk (célszerű mindig olyan mezőre, ahol már áll egy ellenfelünk), de jól kitervelt mozgással az egymás mellett álló goblinokat is meglökhetjük úgy, hogy az utolsó a varázslóval egy kockára kerüljön.

A játék legdurvább része akkor kezdődik, ha találkozunk Rigorral, meg az átkaival (utóbbiak a lesújtó pillantás lapok), ezek között ugyanis csak a legenyhébb az, ha a játékot fél lábon állva kell folytatni, miközben egyik kezünk a hátunk mögött van, és nem ejthetjük el a hónaljunkhoz szorított kártyát. Ha valami csodával határos módon sikerül elcsenni egy varázskönyvet a mágus asztaláról, jutalmat kapunk. Persze ezek kétes értékűek, nekem a kedvencem ez volt: "Rigor Mortis varázslóinasa lettél. Ettől persze még ugyanúgy részesülsz lesújtó pillantásában, mint bárki más." A győztes elvileg az, aki az utolsó varázskönyv felhúzásakor a legtöbb ilyen lappal rendelkezik, de idáig egyszer sem jutottunk el: a röhögőgörcstől elejtett átokkártyák és a büntetésül felhúzott plusz lapok miatt mindenki kiesett, így mindig az utolsóként állva maradt goblin nyert.

Pingvin

Míg a Kragmorthia jó eséllyel a befulladt házibulik és a koleszos hétvégék kedvenc játéka lesz, a Pingvin kifejezetten a kicsi gyerekeknek és a velük játsszó szülőknek készült. A játék semmivel sem bonyolultabb az MB térbeli amőbájánál, egyszerű és szórakoztató: az győz, aki a legtöbb pingvinjét be tudja falazni a közösen épített, piramis alakú jéghegybe. Kezdéskor négy különböző színben (zöld, sárga, piros és kék) kapunk figurákat véletlenszerűen egy nagy, fekete zsák aljáról, ezeket kell elrejtenünk a saját paravánunk mögé. Az első sorban még bárhogyan lerakhatjuk egymás mellé a bábukat, de ezeknek a nyakába már csak az a pingvin mászhat, amelyiknek a színe megegyezik legalább az egyik társával, akin épp tapos:

Trükközni persze itt is lehet: tartalékolhatunk pingvint külön arra az esetre, hogy olyan helyen tegyünk keresztbe az ellenfélnek mondjuk egy piros figurával, ahol feltünően sokat építkezik a kékekkel. Aki nem tudja elhelyezni a hegyen az összes pingvinjét, büntetőpontokat kap, majd kezdődik az új kör. A műanyag pingvinfigurák strapabíróak, és elég nagyok ahhoz, hogy egyik gyerek se nyelje le vagy szippantsa fel az orrába. Nevelési célzattal mindegyik kis pingvinünkün van sapka és sál. A dizájnra sem lehet panasz: a rajzfilmes hangulatról a paravánra festett, Kinder-figurákat idéző korcsolyás, szánkós és síszemüveges állatok gondoskodnak.