Hiába a repohár, messze vagyunk még a műanyagmentes fesztiváloktól

A műanyagmentes júliusunk alatt nemcsak a boltban vagy otthon, mosogatás közben gyűlt meg a bajunk az egyszer használatos műanyagok mellőzésével, hanem szórakozás közben is. A nyári fesztivál– és koncertszezon közepén megpróbáltunk műanyag nélkül túlélni a fesztiválokon és koncerteken, találkoztunk csupa jó újítással, de azzal is, hogy a többször használatos repoharunk kifejezetten nem volt jó szívvel látott vendég.

Csak sör, de az bármennyi

Az idei fesztiválszezon újítása volt, hogy az általunk látogatott fesztiválok szinte mindegyikén bevezették a repohár-rendszert. Az egyszer használatos műanyagpohár kiküszöbölése igencsak időszerű volt, viszont akadtak azért ezzel is problémák jócskán:

• sok helyen ez csak a söröskorsót váltotta fel, ritkán a fröccsös poharakat is;

• ha az ember nem egy darab repohárral járkált mindenhova, akkor a fesztiválszezon végére egy rakat repohár marad a nyakán;

• hiszen volt, ahol csak megvenni lehetett őket, de visszaváltani már nem.

Nem egyszer lehetett látni pultosokat azon bizonytalankodni, hogy más fesztivál poharába csapolhatják-e a sört a vendégeknek. Ahogy nem egyszer bizonytalanodtunk el mi magunk is – például azzal kapcsolatban, hogy mit is lehet inni egy fesztiválon, ha csak repoharunk van. A válasz, hogy főként sört és szódát, az üdítők mindegyike PET palackozott, kimérős italokkal csak elvétve találkozni (igaz ez az ásványvízre is, de az még pótolható a fröccsszódával és csappal). Hasonlóképp a felesekre sem találtunk sehol alternatívákat, falakba viszont ütköztünk: volt, ahol hiába kértük, nem öntötték műanyagpoharak helyett repoharunkba a töményt.

Egyedül a V4-en nem találkoztunk repohárral, itt azonban a magunkkal vitt repohárba örömmel csapoltak nekünk, volt pult, ahol meg is dicsérték. Ezzel szemben Little Big koncerten például már kevésbé dobbant meg így a műanyagmentes szívünk: ahogy azt már itt is leírtuk, a Budapest Parkban a bejáratnál elkobozták a repoharat, illetve a kulacsot is arra hivatkozva, hogy műanyagot nem lehet bevinni. Mármint oda nem lehet bevinni, ahol bent – a dobozos söröket leszámítva – mindent egyszer használatos műanyagpohárba kaptunk.

Enni is kellett

Az italhoz jutásnál csak az étkezés tűnt nehezebb feladatnak. A műanyag-evőeszközöket nagyon kevés helyen pótolták környezetbarát alternatívával, de azért hellyel-közzel fordultak elő komposztálható kiskanalak, villák. Ebből a Művészetek Völgye lépte a legnagyobbat, ott minden vendéglátósnak kötelező volt lebomló tányérokat és evőeszközöket használnia. Az összes fesztivált nézve a legelterjedtebb a papírtálca használata volt – ennek nagy előnye, hogy meg lehet kérni az eladókat, hogy csomagolás nélkül arra tegyenek mindent rá úgy, ahogy van. Vele szemben a fesztiválok legátkosabb vendéglátói műanyagát a szószok tárolása termelte, akár előre csomagolták be, akár ott adagolták ki, mindenképp műanyagban végezte a salsa, a majonéz és a guacamole is.

Persze kérdéses az is, mennyire jók ezek a papír- és egyéb alternatívák. Arról már itt is írtunk, hogy a papírnak legalább annyi hátránya van, mint a műanyagnak (csak attól függ, a környezeti terhelés melyik szakaszát nézzük). Márpedig akármilyen alternatív evőeszközökkel és papírtálcákkal találkozhattunk fesztiválokon, a vége ugyanaz: szemét mindenhol, sokszor össze-vissza eldobálva. A Művészetek Völgyében volt egy kézműves stand, ami azt reklámozta, hogy otthonról hozott evőeszközökkel együnk a fesztiválon - ez pedig akár az egész fesztiválétkezés általános tanulsága is lehetne. Nemcsak az evőeszközöket és a tányérokat, de úgy igazából az ételt is érdemesebb otthonról elszenvedni, ha távol akarjuk magunktól tudni a műanyagokat.

Ott lakni viszont

sokkal könnyebb volt, mint azt előre gondolná az ember. Az otthoni praktikák, a csomagolásmentes fogkrém, a bambuszfogkefe vagy a papírdobozos zsebkendő könnyen elférnek a bőröndben, csak úgy kell készülni, hogy a helyszínen nem nagyon fogunk vásárolni. Én ezzel eleinte nem készültem, így a hónap végére csak a fesztiválok és koncertek miatt a műanyagmentes számlámon maradt egy műanyag feles pohár, két söröspohár, egy salsa-tartó műanyagdoboz és egy csomag zsebkendő. A felest és a szósztartót jobb híján hamutálként használtuk újra, a söröspohárból repohár lett, amíg meg nem repedt, a zsebkendőnél nem volt újrahasznosító ötletünk, de itt a szükség törvényt bontott.

Összességében tehát a műanyagmentes júliusban fesztiválra menni még annyira nem jó, de nem is tragikus. A hazai fesztiváloknak jár a dicséret, amiért elindultak a környezettudatosság útján és amiért a félliteres műanyagpoharakat első körben kizárták a legtöbb helyen. Hulladéktermelés tekintetében viszont sajnos még mindig nem dőlhetünk elégedetten hátra, az alternatív megoldások egyrészt drágítottak az árakon, másrészt még mindig aggályos a gyűjtésük, hiszen a "szelektív" szóhoz általában nem igazán tartják magukat az emberek.

A másik baj, hogy míg egy-két műanyagot helyettesítünk, addig számos más dolgot nem – a feles pohár ilyen, de ilyen volt még anno júniusban a Fishingen is az, hogy míg a sört repohárba kaptuk, addig a fröccsöket műanyagpalackban, műanyagpohárban, műanyagkupakkal és műanyag akasztóval ellátva.

(Borítókép: Eladó evőeszközök a kapolcsi Művészetek Völgyében 2019. július 20-án. Fotó: Huszti István / Index)