Tudod, mi az a Havanna, hülyegyerek?

Tudod te mi az a Havanna lakótelep, hülyegyerek? Fogalmad sincs. Csövesek költöznek be a lépcsőházakba, a tárolók drogszobák tűvel, kis kanalakkal. A mi lépcsőházunkba már kétszer is megjelent az ukrán maffia, túszejtés, kommandó, satöbbi.

Egy dühös, helyi lakos ír így az egyik internetes fórumon. Tapasztalata egybevág a vidékről Budapestre került Szücsiével, aki a Havanna-lakótelepen vásárolt magának lakást (53 négyzetméteres, 1 + 2 félszobás, tehermentes, vízórás; 7 millióért). Az első héten kétméteres kopasz fickó kergette végig a Tersánszky Józsi Jenő sétányon a közös képviselőjüket, a második héten 72 órás lakodalmat tartottak a harmadikon, a harmadik héten a tizedikről esett a lába elé egy begyógyszerezett rokkantnyugdíjas. Azóta Horthy Miklóssal vallja, hogy Budapest a bűn városa.

Új honfoglalók

Tekintse meg képeinket

Akik a Havanna-lakótelepen élcelődnek, magukról állítanak ki szegénységi bizonyítványt. Az első világháború után nyomortanyákat húztak fel Kispest és Pestszentlőrinc határára. Állítólag egyik állami vezető sem volt hajlandó - a kor haladó szokásának megfelelően - saját nevét adni hozzá, így lett belőle Állami-telep. A trianoni menekültek húzták itt meg magukat, később hajléktalanok kaptak közös vécés, egyhelyiséges odút, majd a hetvenes évek elején az egészet eldózerolták. Az 1977 és 1985 között épült Havanna összkomfortos nagylakásait össze se lehetett hasonlítani a korábbi nyomorral, igaz, az Állami-telep lakóinak erre nem is volt lehetőségük; ők a városban szétszóródva ugyanolyan körülmények között éltek, mint korábban. És jöttek az új honfoglalók; többnyire vidékről a fővárosba költöző nagycsaládok, két kezük munkájából élő, szakképzetlen eltartókkal.

A Havanna-lakótelep történetének újabb mérföldköve, amikor - túl egy rendszerváltozáson, a lakók jórészének munkanélkülivé, rokkantnyugdíjassá süllyedésén, térfigyelő kamerák telepítésén - még mi is megjelenünk a helyszínen. A házak itt tizenegy emeletesek, a tervezők jóvoltából a szürkésfehér panel egyhangúságát napszítta rózsaszín és sárga elemek törik meg. Sehol egy galeri, az ablakokat sem töltik meg az életük kioltásával fenyegetőző öngyilkosok, és az ukrán maffia is inkább a budai lakásokban hűsöl, mert itt nyomát sem látni. Az egyetlen normasértés egy borízű női hangé, amely egy Ricsi nevű kutyát szólongat.

Mit beszél itt maga félre?

A tervezők a Kondor Béla sétányt tervezték a Havanna sétálóutcájának; két templom még a régi időkből, hosszú bazársor, többnyire bezárt boltokkal, közösségi ház és a nyolcvanas évek közepének választékát idéző ABC. A padon négyen beszélgetnek, évtizedek óta csak aludni járnak haza.
- A készenléti díjjal csak lopják az embereket.
- Ja, nincs is fűtés.
- Negyven fokban, minek az?
- Nem azt mondom, hogy legyen fűtés, hanem minek készenléti díj.
- A rossz Kádár-rendszer is jobb volt, mint ez.
- A szemétdíj, az a felháborító, ugyanannyit fizetünk, mintha csak tízen laknánk a házban.
- Benne volt a tévében, hogy a Havanna lakótelepen élők hetvenmilliárd forinttal maradtak el a rezsifizetésben.
- A rossz Kádár-rendszer is jobb volt, mint ez.
- De rá is terhelik a lakásokra.
- Mit terhelnek rá, mit beszél itt maga félre? Az önkormányzati lakásra?
- Én járok a cigányszövetségbe, tudja maga, hány embert lakoltatnak ki?
- A mi szomszédunk, a Marika kétmillió-kettővel volt elmaradva.
- A rossz Kádár-rendszer is jobb volt, mint ez.

Spanyol... gondola... Firenze!

A fuvaros idős édesapjával és két lányával él a Havanna utca páratlan oldalán, a hirdetés szerint "kultúrált házban". A 7,5 millióért kínált lakás - "hangsúlyozom, ez csak az irányár" - bemutatását a konyhában kezdi. Az ablakban gyerekbetlehem, három fröccsöntött király állja körül a fröccsöntött kis Jézust. Az egyik félszoba a papáé, itt Jézus néz le a falról, a lányok szobájában egy fiúzenekar mellett Szűz Mária portréja. A szekrénysor pálmafás óriásposztert takar el. "Már ezért a csodálatos képért megéri megvenni a lakást" - mondja, de igazán nem hisz benne, a lányok jót vihognak. "Ez a WC" - nyitja ki az ajtót, majd a szájára csap, mint aki baszdmegel a vállalkozói szféra estjén. "Illetve a toilett." A lakásban valahogy semmi sincs a helyén. A nagyszobában a padlószőnyeg a szekrény tetején, a könyvespolcokon bálásruhák. "Vannak érdeklődők?" "Vannak." Idegesen az órájára néz, amikor csöngetnek. "Vevő jön! - derül fel az arca. - Addig kérdezze a papát, mindenre tud válaszolni."

Klikk a képre!

A papát kérdezni sem kell. Elmondja, hogy a Havanna-lakótelepet kubai mérnökök tervezték, ez, mutat körbe a romokban álló lakáson, Fidel Castro ajándéka. Lehetett volna bőkezűbb, merengenénk magunk elé, de nincs időnk. "Ez egy ilyen lakótelep" - emeli fel ökölbe szorított jobb kezét, mozdulatával a hegyek közé szorult Che Guevarrát idézve, amint elhatározza a Moncada laktanya ostromát. Fia távollétét kihasználva lyukakról beszél, nem műszaki hiba következményei, hanem a lakás szellőzését oldják meg. A papa a szekrénysorra mutat: "Tudja milyen értékes ez... spanyol... na... hogy hívják... egy város... tudja... gondolák... Firenze!" A szobába toppanó vevőről felmerül a gyanú, hogy beépített ember, mert kevesli a vételárat, és még a szekrénysor tetejére szerelt padlószőnyegért is odavan.

A Havanna-lakótelep már nem a régi. A térfigyelő rendszer kiépülésével megfosztották utolsó bájától, a bűnözés durresi méreteitől. A lakásárak viszont alacsonyan maradtak. Három lakószobás lakásokat Budapesten itt lehet a legolcsóbban vásárolni. A hangulat pedig? Szófia Rabocsnik-lakótelepét idézi három évvel Todor Zsivkov hatalomból való távozása után, szóval nem vészes, különben is: a gyors 136-os busz tíz perc alatt repít minket egy még ennél is élhetőbb világba, a kőbánya-kispesti metróvégállomásra.