A 84. zacskós pezsgő
Előzetes információink szerint az új játék fel-alá mozog egy meredeken emelkedő, U-alakú sínpáron, és eközben még a tengelye körül is folyamatosan forog, hogy ezzel fokozza a gyomor antiperistalticus mozgását, amely segít a nyelőcsőn keresztül a külvilágba juttatni a vattacukor és a sósperec maradványait.
A Hullámhajó azonban a rémisztő hírek ellenére első ránézésre úgy fest, mint egy békebeli körhinta kissé túlméretezett részegysége, ami veszélytelenül ring körbe-körbe, miközben a verkli a "Jöjjön ki Óbudára" című örökzöldet nyekergi halkan.
"A Hullámhajó 2002-ben elnyerte a Vidámparkok Országos Szövetségének legjobb családi játéknak járó díját, és mindössze nyolcvannégy működik belőle a világban" - kecsegtet Tari Julianna, a Vidámpark vezérigazgatója, majd egy zacskóba csomagolt pezsgős üveget vág a játékhoz a klasszikus hajószentelési rítus szerint. Később ezt a türelmes fotósok körgyűrűjében még háromszor megismétli, mire a pezsgő végre megadja magát, és szétspriccel, ha nem is a hajótesten, de a nejlonzacskóban.
A hivatalos ceremónia után kalózruhás gyerekek özönlik el a hajót, hogy a fotósok elkészíthessék a "Karddal mosolygó gyerekek a gépesített kalózhajón" elnevezésű kompozíciót, ami majd a bulvárlapok utolsó oldalára kerül, közvetlenül a rövid képregény és a szoftpornó kép mellé.
Hullámok hátán
Ezután az Erica C. Tánciskola Michael Jackson-jelmezbe öltözött táncosai jönnek, akik az ünnepség legelején már felléptek, így most nem táncolják el a Bad című klasszikus Robby D-féle koreográfiáját, inkább végre kipróbálják a masinát, amit arra tervezték, hogy kiszorítsa a szuszt minden általános iskolásból. Zoltán Erika a háttérben mosolyog, a gépész felbőgeti a Sandokant a Neoton Famíliától, és végül a gyerekekkel szemben a sajtó is elhelyezkedik a Hullámhajón.
A szerkezet komótosan megindul felfelé, majd egy pillanatra megáll, hogy aztán visszazuhanhasson a talán nem is egészen két méteres mélységbe. A rövid visszaúton azonban valaki hirtelen balra, majd jobbra rántgatja a hajó köré kifeszített valóságot, miközben a gyomrom mindkét esetben pont az ellenkező irányba indul el.
A velem szemben ülő gyerekek mosolyognak, a lányok néha egy-egy apró önfeledt halálsikolyt is hallatnak, a fiúk arcán azonban látszik, hogy azért a Quake 3 jobban megemeli az adrenalinszintjüket, és tulajdonképpen nem bánnák, ha a hajó egy picit fejre is állna.
A mellettem ülő fotós faarccal kattogat, csak a kompozíció és a fényviszonyok érdeklik. Biztos megfáradt haditudósító, akin nem látszik a félelem, gondolom, majd átadom magam a könnyed émelygés édes örömének. Néha feltűnnek a Hullámvasút gerendahalmai és a Barlangvasút dohos műkövei, majd a Városliget fáinak csúcsait látom, és megint csak a Hullámvasutat.
Talán a Thököly úton is jobban rázkódnék autóval, mégis jó érzés, ahogy a motorok megkavarják a hullámhajót és benne engem. Pár pillanattal később a hajó lassul, a gyerekek kissé unottan tűrik, amíg az utolsókat rúgja, mielőtt végleg megállna. A fotósok és az újságírók elindulnak a svédasztalok felé, a kalózok és a konfekció Michael Jacksonok viszont maradnak, mindenki akar menni még egy menetet. A gépész új számot rak fel: "Néha kell egy kis áramszünet" - üvölti a hangszóró, miközben megint rángani kezd a Hullámhajó.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
